ronnie o sullivan

A futás a legjobb fejtisztító - Ronnie O’ Sullivan futótörténete

Forrás: Getty Images
A hatszoros világbajnok sznúkerjátékos 1992 óta tartó profi pályafutása alatt a sportág egyik, ha nem a legnépszerűbb alakjává nőtte ki magát, sőt a sport igazán általa lett elismert és közkedvelt világszerte. Azt azonban kevesen tudják a 46 éves versenyzőről, hogy évek óta szenvedélyes futó is.

A gyors, és határozott játékstílusa miatt a Rakéta becenévre hallgató profi sznúkerjátékos futás iránti rajongását is jelzi, hogy önéletrajzi könyvét Futás címmel jelentette meg 2013-ban. A sznúker iránti tehetségét már nagyon fiatalon felfedezték benne, és nehéz gyermekkorának, börtönviselt apjának köszönhetően a hirtelen jött sikert nem is tudta feldolgozni, így a rivaldafény árnyékában depressziós lett, alkoholproblémákkal küzdött. Viszontagságairól önéletrajzában kendőzetlen őszinteséggel ír, és könyvében azt is nyíltan vállalja, hogy a futásnak köszönheti, hogy sikerült visszatalálni önmagához, a sporthoz, és a hosszantartó hullámvölgyek után újra kiegyensúlyozottan teljesít a versenysorozatban. A sikeres terápiának és a futásnak köszönhetően a depresszió legyőzése után pedig további győzelmeket és egy újabb világbajnoki aranyérmet szerzett 2020-ban.

Kedvenc futótávja a 10 kilométer, legjobb ideje 34:54, de sokáig nem próbálkozott ezzel a távval. Kizárólag 5 kilométereket futott, és amíg ezt a távot nem volt képes 20 perc alatt teljesíteni, addig nem is növelte maga előtt a kihívásokat. Ahogy a sznúkerben, a futópályán sem ismert fogalom számára a lassú tempó. Saját bevallása szerint legnagyobb álma a maratoni táv lefutása, de amíg profi játékosként járja a világot, úgy nem tud kellő energiát fordítani a felkészülésre, így nem is próbálkozik vele.

"Majd ha bejeztem a pályafutásomat, akkor futok egy maratont. Vagy akár többet is”

- nyilatkozta egy korábbi interjújában az angol bajnok, aki azt is bevallotta, hogy úgy tekint a futásra, mint az a sport, amit majd 60-70 éves korában is aktívan szeretne űzni. Önéletrajzából azt is megtudhatjuk, hogy a futástól stresszkezelési technikákat is elsajátított, és most már képes uralkodnia az érzelmein, és nem akar egyből minden nehézség elől - szó szerint - elfutni. Korábbi pályafutása alatt ugyanis előfordult például, hogy vert helyzetben egyszerűen fogta magát, és faképnél hagyta az ellenfelét, a közönséget és egy szó nélkül kisétált a verseny helyszínéről.

"Régebben a drogoktól és az alkoholtól függtem, de most megtaláltam a legegészségesebb addikciót: a futást… Ebben a könyvben mesélek arról, hogy milyen érzés rajongani: a futásért, a snookerért, az életért. Mert mindenkinek szüksége van valamire, ami hajtja.”

Így szól önéletrajzának rövid ajánlója, és mi, szenvedélyes futók csak egyet tudunk érteni vele.