Mit tanulhatunk legnagyobb streaker, Ron Hill életéből?

Ron Hill számtalan lenyűgöző tettével írta be magát a futótörténelembe, igazi karrierje 1968-ban indult, amikor kétszer is világcsúcsot futott 10 mérföldön (46:44.0), majd a következő évben Európa-bajnok lett a maratoni távon. ’70-ben aztán megnyerte a Boston Marathon-t is, méghozzá úgy, hogy ő volt az első brit, akinek ez sikerült, ráadásul pályacsúccsal (2:09.28). Ő volt a világon a második ember (az ausztrál Derek Clayton után), aki 2:10-en belül futotta a maratont.

Mégis a legtöbben onnan ismerik, hogy 52 éven és 39 napon keresztül minden egyes nap futott legalább egy mérföldet. Tette ezt úgy, hogy közben eltört a szegycsontja és a bütykét is megműtötték, volt, amikor gipszben teljesítette a távot. Négy évvel ezelőtt azonban megszakította a sorozatot szívproblémák miatt, nemrég pedig azt is bejelentette, hogy Alzheimer-szindrómával küzd. Ennek ellenére aktív maradt, és erre szeretett volna ösztönözni másokat is:

Rengeteg embert és futót ösztönözte kitartásra, minden idők legnagyobb streakeként tartják számon, és hogy mit tanulhatunk tőle?

Többek között ezt:

Persze, a józan ész határain belül maradva, de érdemes erre gondolni, amikor éppen úgy érzed, nem bírod már tovább a távot, de még lenne pár kilométer, vagy amikor nincs kedved reggel kibújni az ágyból, hogy elindulj futni. Ron Hill emlékére, aki minden nehézség mellett is lefutotta a napi 1,6km-ét, átértékelődnek ezek a kifogások. Mert ő soha nem adta fel!