Az idei tokiói olimpia legszebb pillanatai

Eddig összesen háromszor fordult elő, hogy nem rendezték meg az ötkarikás játékokat. A világháború miatt volt, hogy 12 éven át tartott a szünet. Csonka olimpiákat is többször rendeztek már, amikor egyes országokat nem hívtak meg, vagy lemondtak a részvételről egyes nemzetek.

Olyan azonban még nem történt, hogy egy olimpiát halasztottak volna.

Az idei sportesemény rendkívülinek számított abból a szempontból, hogy ez volt az első ötkarikás esemény, amely kezdetét a kiíráshoz képest egy teljes naptári évvel eltoltak. Azonban nem csak a halasztás miatt volt különleges a mostani sportrendezvény, hanem azért is, mert számos olyan pillanatai voltak a versenyeknek, amelyeket biztosan még sokáig fogunk emlegetni. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük az atlétikai versenyszámok kivételes és megható momentumait, azokat, amelyeket, ha felidézünk, egyből “Tokió 2020” fog eszünkbe jutni.

Amikor az emberi kapcsolatok és érzelmek a versengés elé kerülnek

Az atléták közül a többpróbázók küzdenek egymás ellen a leghosszabb ideig, emiatt nagyon különleges kapcsolat alakul ki a résztvevők között a verseny végére. Mindenki tiszteli a másik teljesítményét, az utolsó versenyszám után ezért közösen megünneplik a mögöttük álló 2 napot. Idén Krizsán Xénia kapott helyet ebben az egyedülálló társaságban, és reméljük a jövőben az ő sikereit fogja majd a csapat ünnepelni.

A férfi magasugrásban holtverseny alakult ki, és ahelyett, hogy Mutaz Essa Barshim - a jelenlegi világbajnok és minden idők második legjobb ugrója,- tovább küzdött volna ellenfele Gianmarco Tamberi - az olasz csúcstartó és fedettpályás világbajnok- ellen, inkább kezet fogtak és megegyeztek a döntetlenben. A versenybíró felajánlotta a szétugrást, de a két sportoló inkább a megosztott első helyet választotta.

A férfi 1500 méter döntőjében a 20 esztendős Jakob Ingebrigtsen megelőzte riválisát a kenyai születésű Timothy Cheruiyot, akit korábban a fiatal norvég még nem tudott legyőzni. A versenyszám végén Cheruiyot átnyújtotta karkötőjét Jakobnak, és hozzáfűzte, hogy a karperecet tisztelete jeléül adja annak, aki azon a napon gyorsabb volt nála.

Van, hogy az olimpiai dobogósok is rendelkeznek szívszorító történetekkel

Ryan Crouser második olimpiai aranyérmét szerezte meg súlylökésben Tokióban, azonban nagyapja már nem láthatta a győzelmet, mert egy héttel az olimpia kezdete előtt elhunyt. Ryan a győzelmét követően a nagypapa korábbi támogatását - akivel 8 éves kora óta gyakorolta az atlétika alapjait a kertben - könnyes szemmel egy papírra felírt üzenettel köszönte meg: Papa megcsináltuk, a 2020-as olimpiai bajnoka lettem!

A női gerelyhajítás tokiói második helyezettje, Maria Andrejczyk hihetetlen tettre szánta el magát az olimpiát követően. A lengyel sportolónő úgy határozott, elárverezi érmét, hogy a kapott összegből egy nyolc hónapos kisbaba életmentő beavatkozását tudja finanszírozni. Maria szerint a medál csak egy tárgy, és ahelyett, hogy hagyta volna a szekrényben porosodni, hozzájárulhatott egy kisgyermek életének megmentéséhez. A gerelyhajító hölgy valószínűleg azért is tartotta fontosnak kiállni az ügy mellett, mert 2018-ban rosszindulatú csontdaganatot állapítottak meg nála. Az atlétanő nem adta fel a küzdelmet, és egy év kihagyást követően visszatért, most pedig második helyen végzett a japán fővárosban.

Az olimpián nem mindig érvényesül a papírforma

Az olaszok a tokiói olimpián igazán maradandót alkottak. Először Tambieri szerzett megosztott első helyezést magasugrásban, majd nem sokkal később, mindenki nagy meglepetésére Lamont Marcell Jacobs is aranyérmes lett 100 méteres síkfutásban. Óriási bravúnak számít, hogy az atlétika legnépszerűbb versenyszámának számító 100 méteres síkfutás döntőjében európai futó tudott nyerni. Habár Lamont amerikai származású, 6 hónapos korától kezdve Olaszországban él, olasznak is vallja magát, és így az olimpiák történetében ő az 5. európai futó, aki győzni tudott ebben a sprintszámban. Az azonban még ennél is nagyobb szenzációnak számít, hogy Lamont részvételével az olaszok még a 4x100 méteres síkfutás döntőjét is megnyerték.

Indiának korábban még nem született aranyérme atlétikában, Tokió óta ez a kijelentés azonban már nem állja meg a helyét, ugyanis Neeraj Chopra megszerezte hazája első olimpiai győzelmét. Teljesítménye mindenki számára váratlan és meghökkentő volt, hiszen korábbról csak egy 15. helyezéssel rendelkezett felnőtt világbajnokságról. Diadala után Chopra az indiai népszerűségi lista élére került, hazájában az egyik legkövetettebb sportoló lett a közösségi oldalakon.

Az olimpia nem csak a magasságokról, de a mélységekről is szól

Az olimpián több olyan esést is láthattunk, amelyekre valószínűleg még sokáig fogunk emlékezni, főleg azért is, mert sajnálatos módon volt magyar vonatkozású eset is. 100 méteres gátfutónőnk Kozák Luca harmadik helyen jutott be az előfutamból az elődöntőbe, ott azonban a hetedik gáton már nem tudott átjutni, és bukott egyet. Ugyanígy járt versenytársa, a hatos pályán futó jamaikai Yanique Thompson is. Luca az esést követően könnyeivel küszködött, azután azonban odafordult vetélytársához, és felsegítette őt. Végül együtt sétáltak le a pályáról, a jelenlévők pedig hosszasan tapsolták kitartásukat és sportszerűségüket.

Másik egészen meghatározó pillanata volt az atlétikai versenyeknek, amikor a triplázni szándékozó holland csodafutónő Sifan Hassan elesett az 1500 méteres síkfutás előfutamában. Az utolsó körben lökdösödés közben hasra vágódott, majd felpattant, és utolérve a mezőnyt kvalifikálta magát a döntőbe, ahol végül bronzérmet szerzett.