Merjünk néha váltani és változtatni a céljainkon!

Legjobb példával Wagner-Gyürkés Viktória tud szolgálni arra vonatkozóan, hogy milyen is egy sportolói karriert teljesen az alapoktól újraépíteni. Viki, miután fedettpályás országos csúcsot futott 2021-ben 3000 méteren, illetve Universiádén akadályfutásában ezüstérmet szerzett 2017-ben, idén egy teljesen új versenyszámban próbálta ki magát. A nyári Európa-bajnokságra már 5000 méteres síkfutásban vívta ki magának az indulási jogot, Münchenben pedig igazán szép egyéni csúccsal, 15:16.11-gyel a 9. helyen ért célba, csupán 14 másodperccel elmaradva az országos csúcstól.

Viki a tavalyi tokiói olimpiára a világranglista pontjai alapján 35. helyen jutott ki akadályfutásban, a részvételt azonban sajnálatos módon sérülés miatt vissza kellett mondania. Első ötkarikás szereplése lett volna, azonban sarokfájdalma erősebb volt részvételi szándékánál. Akkor megfogadta, hogy többet nem fut akadályt, még ha könnyebben is lehet érvényesülni ebben a versenyszámban. 2022-ben pedig váltott, és idén már 5000 méteren versenyzett, még hozzá nem is akárhogyan. Ebben az évben szinte minden versenyén egyéni csúcsot futott.

Vikivel arról beszéltünk, hogy miként élte meg a váltást, mik voltak a nehézségek, és hogyan érzi most magát.

Tavaly az olimpiára kiutaztál ugyan, de sérülés miatt nem tudtál rajthoz állni. Sikerült a sérülésen túltenned magad fizikailag?

Az idei szezon végére elfáradtam fizikálisan és mentálisan is. Nagyon jókor jött a pihenő, de szerencsére olyan fájdalmam már nincs, mint az elmúlt időszakban. A lábam még mindig nagyobb odafigyelést igényel, de az éveken át húzódó sérülésen már túlvagyok. 7 évvel ezelőtt kezdődött az egész, amikor az Achilles-inamat túlterheltem Onnantól kezdve szinte minden évben előjött a sarokproblémám. Eleinte jól reagált a hosszabb pihenőkre, és az alapozást szinte mindig sikerült egészségesen elkezdenem. Majd a versenyszezonban az akadályfutástól újra meg újra előjött a sérülés, és sajnos minden évben egyre korábban. Egy idő után a vizesárokba már nem tudtam fájdalom nélkül beleérkezni. Annak ellenére, hogy a 2020-as év a koronavírus miatt versenyzés nélkül telt, nem jött teljesen rendbe a lábam. 2021-ben pedig pont az olimpia előtt már június közepén, az első akadályfutásom után megfájdult a lábam.

Ezen az első szabadtéri versenyeden majdnem teljesítetted is az olimpiai szintet, a pihentetés szóba sem jöhetett?

Valóban nagyon kicsivel maradtam el a szinttől, ami eléggé bántott, mert így nem dőlhettem hátra. Igaz, közel kerültem az automatikus kvalifikációhoz, mégsem voltam teljesen meggyőződve afelől, hogy az elért ranglista pontjaim elegendőek lesznek a kijutáshoz. Ezért nem mertem igazán pihenni sem, a pár napos pihenők csak tűzoltásra voltak elegendően, úgy éreztem folyamatosan készen kell állnom a versenyzésre.

Végül a pontrendszer alapján mégis kijutottál az olimpiára, ahol sajnálatos módon nem tudtál rajthoz állni. Mikor döntötted el, hogy el kell engedned az olimpiai szereplést?

A nizzai verseny után jártam orvosnál és mindenféle kezelésre, a fájdalom azonban tartósan nem múlt el. Ennek ellenére sikerült elég jó edzéseket végigcsinálnom, és bár nem voltam csúcsformában, bizakodó voltam, hogy a fájdalommal együtt is fogok tudni jól futni Tokióban. Majd elérkezett a kiutazás ideje, és nem tudom mi történt a repülőút alatt, de a megérkezés után jelentősen romlott az állapotom. Persze még ekkor sem fordult meg a fejemben, hogy nem fogok elindulni, el sem tudtam képzelni ilyen forgatókönyvet. De amikor már járni is alig tudtam, az orvosokkal és az edzőmmel, Babinyecz Józsi bácsival egyeztetve, közösen döntöttünk a visszalépés mellett. Ekkor már én sem mertem kockáztatni az indulást, féltem, hogy helyrehozhatatlan kárt okozok, pedig én jó pár évig szeretnék még versenyezni.

És mentálisan hogyan sikerült túllendülni azon, hogy nem indulhattál el az olimpián?

Nagyon magam alatt voltam, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy még egyszer ilyen évet nem kívánok végigcsinálni. Nem szeretnék többet fájdalommal futni, és elfogadtam, ha emiatt esetleg még az akadályfutásról is le kell mondanom. Nehéz időszak volt, de mentálisan nagyon sokat fejlődtem általa.

Ekkor jött képbe az 5000 méter opcióként?

Igazából nem is nagyon kellett gondolkodni azon, hogy mire váltsak, hiszen a 3000 méteres akadályfutáshoz az 5000 méter áll a legközelebb. Továbbá, fontos volt az is, hogy tudjak ranglista pontokat szerezni különféle nemzetközi versenyeken. Az akadályos múltam miatt pedig viszonylag könnyedén be tudtam kerüli az 5000 méteres nemzetközi versenyekre. Inkább csak amiatt aggódtam egy kicsit, hogy vajon milyen érzések várnak rám egy másik távon. A 3000 méteres akadályfutás esetében már pontosan tudtam, hogy mikor mire számítsak, melyik a táv legnehezebb része, mikor jön el a holtpont, és hogy mi kell ahhoz, hogy túllendüljek azon. Habár 5000 métert futottam már korábban is, nemzetközi tapasztalatom egyáltalán nem volt, nem tudtam, hogyan kell felépíteni a versenyt, nem ismertem az ellenfeleket, és a nemzetközi mezőnnyel sem voltam képben. A 3000 méternek már ismertem a ritmusát, és picit attól is tartottam, hogy az akadályhoz képest a síkfutás monoton és egyhangú lesz. Szerencsére tévedtem, és ami a legfontosabb, hogy a lábam jól tolerálta a síkfutást.

Volt valami kitűzött időeredmény, amikor úgy határoztatok, hogy akadály helyett síkon futsz?

Nem, mert az alapozás megkezdésekor nem az volt az igazán nagy kérdés, hogy vajon hogyan teljesítek majd egy másik távon, hanem, hogy fogok-e tudni egyáltalán fájdalom nélkül futni. Majdnem fél éven keresztül voltam rehabon, és csak reménykedni tudtam, hogy ezután marad még annyi idő a felkészülésből, hogy egy tisztességes eredményhez szükséges munkát el tudjak végezni. A régi akadályos eredményeimből egyébként lehetett következtetni a sík formára, azaz, hogy mennyit tudnék futni 5000 méteren, de mindez csak elmélet volt még akkor.

És végül annyit futottál, amennyit előre elképzeltetek?

Végül még az előzetes számolgatásokat és találgatásokat is túlszárnyaltam. A 15:30-as időeredmény volt, amiről úgy gondoltuk, hogy a felkészülést tekintve meg kellene tudnom futni, a 15:20-as idő pedig csak a távolabbi céljaim között szerepelt. Ezért számomra is meglepő volt, hogy végül a müncheni Európa-bajnokságra sikerült szintet futnom, és automatikusan kvalifikáltam magam rá. Azt hittem, hogy majd csak a ranglista pontok alapján lesz esélyem kijutni, szintteljesítés egyáltalán nem szerepelt a terveim között. Az Európa-bajnokságon pedig sikerült egy olyan jó versenyt kifognom, amivel még magamat is megleptem.

A sikeres Európa-bajnoki szereplésed után már nem bánt, hogy végül síkon futottál és nem akadályon?

Azt tudni kell, hogy 5000 méteren sűrűbb a mezőny, valamivel nehezebb érvényesülni, az idei formámmal talán a 9. helyemnél is jobb helyezésért harcolhattam volna ki akadályon. Az az érzés azonban, hogy végre fájdalom nélkül futhatok, annyira felszabadító volt, hogy a helyezés és az időeredmények csak másodlagosak voltak. Egyébként most már nem zavar, hogy nem futhatok akadályt, nagyon megszerettem a síkon való versenyzést.

2023-ban világbajnokság lesz Budapesten, foglalkoztat már a kijutás gondolata?

Igen, főleg azért is, mert augusztusi eredmények már beszámítanak a kvalifikációba. A müncheni kontinensviadal nekem sok pontot hozott, mellette pedig volt még 2 másik jó versenyem is idén, így jó esélyekkel indíthatom a jövő évet. Hátra persze nem dőlhetek, végig jó formában kell maradni, és folyamatosan kell versenyezni, de nem gondolom elérhetetlennek a budapesti világbajnokságon való részvételt.

2022-ben nem Viki volt az egyetlen, aki versenyszámot váltott, és más távon próbálta ki magát. A dunakeszi születésű Huller Dániel idén tért át véglegesen a 800 méterre, nyáron pedig 1:45.53-es időeredményével már új U23-as országos csúcsot futott, és a felnőtt magyar rekordhoz is igen közel került. Dani idén töltötte be a 21. életévét, de már rendelkezik egy ifjúsági Európa-bajnokságon szerzett aranyéremmel, valamint egy ifjúsági olimpián szerzett ezüstéremmel. Azzal a különbséggel, hogy akkor még nem 800 méteren versenyzett, hanem 400 méteres gátfutásban. Idén a mücheni felnőtt EB-re pedig meglepő módon már 800 méteren jutott ki, és verekedte be magát az elődöntőbe.

Mikor és hogyan döntöttetek a váltás mellett? Mi állt annak hátterében, hogy 400 gátról 800 méter síkfutásra térj át?

Igazából nem ez volt az első, hogy versenyszámot váltottam. 15-16 évesen, amikor elkezdtem atletizálni, még a spintszámokban versenyeztem, 100 méteren és 110 gáton. Azonban az állóképességi számok mindig is jobban mentek, ezért a 400 gátra való áttérés egyértelmű volt, onnan a 800 méterre való átállás azonban már kevésbé. A háttérben pedig az állt, hogy idősödtem, a gátak magassága is egyre emelkedett, én viszont nem nőttem olyan mértékben, ahogyan kellett volna.

És miért pont a 800 méter, miért nem valami hosszabb táv?

Mert a 400 gátas felkészülés nagyon jó alapot ad a síkfutáshoz, valamint azért, mert a 800-hoz kell az állóképesség is, amivel pedig nekem nincsenek gondjaim. Ennek ellenére feljebb már nem mennék, a 2 kör a maximum, amit még vállalok.

Most, hogy ebben az évben már több 800 métert is futottál, hogyan látod, mi a különbség a 2 versenyszám között?

A gátfutás összetettebb versenyszám, egyszerre kell hozzá gyorsnak és kitartónak is lenni, alamint jónak kell lennie a gátfutó technikának, és mindkét lábbal ügyesen kell tudni mozogni. 800 méteren azonban a technikánál sokkal több múlik a taktikán. Tudni kell helyezkedni, picit furfangosnak is kell lenni, és a figyelem sem lankadhat, miközben az ember egyre jobban fárad. A versenyszituáción sok múlik, ezért mentálisan erősnek és stabilnak kell lenni, fel kell tudni ismerni a verseny közbeni történéseket, és tudni kell reagálni azokra. 800 méteren kicsit zavaró, hogy egy idő után a futók elhagyhatják a számukra kijelölt sávot, 400 gáton azonban mindenki a saját pályájára koncentrál. A hasonlóság, hogy a 800 méterhez és a 400 gáthoz is egyaránt tudni kell 2 különböző tulajdonságot egyesíteni: gyorsaságra és állóképességre egyszerre, egy időben van szükség.

És ki kezdeményezte a váltást, az edződ, vagy te magad? Volt valamilyen célod, akár időeredményben, akár verseny helyezésben, amikor eldöntötted, hogy 800 méteren folytatod?

Közös döntés volt az edzőimmel - Maracskó Pállal és Orosz Ákossal,- de nem fogalmaztunk meg konkrét célokat az idei évre vonatkozóan, nehogy túl nagy terhet pakoljak magamra.

Mint mondjuk az országos csúcs megdöntése, amihez nagyon közel kerültél már rögtön az első 800 méteres szezonodban? 1:45.53 az egyéni csúcsod, az országos rekord pedig 1:45.37, amit Kazi Tamás tart.

Igen, egyelőre nem szeretnék tudatosan csúcsdöntésre készülni, annyi mindentől függ egy ilyen kiemelkedő eredmény elérése. Nagyon sok tényezőnek és körülménynek kell ahhoz tökéletesnek lennie, hogy csúcsot lehessen dönteni. Azonban az idei évem után már hiszek abban, hogy a sportban bármi megtörténhet.

Szavaidból úgy hallom ki, hogy a 2022-es szezonodat pozitív értékeléssel zárod.

Igen, ha nem sikerült volna ennyire jól az évem, én akkor is elégedett lennék. Annak ellenére, hogy álltam már dobogón ifjúsági EB-n és ifjúsági olimpián is, azt, hogy idén kijutottam egy felnőtt világversenyre, sokkal értékesebbnek tartom. Ez az év nagyon jó volt arra, hogy önbizalmat adjon a jövőre vonatkozóan. Persze tudom, sok minden szükséges ahhoz, hogy nemzetközi mezőnyben is eredményeket érjek el, de most egy picit elhiszem, hogy az ember képes lehet kiemelkedő dolgokat elérni, ha hisz bennük.

A 2023-as budapesti világbajnokság, vagy inkább egy országos csúcs ad neked nagyobb motivációt a jövő évre vonatkozóan?

Inkább a világbajnokságra való kijutás foglalkoztat, az jobban motivál, mint az országos rekord. Igaz, ha sikerülne szintet futnom a világbajnokságra, az már új országos csúcsot is jelentene.