Maráz Zsuzsanna: Ultrabalaton után, Spartathlon előtt

Zsuzsi 15 éve, 30 évesen kezdett futni. Ezt követően 10 évig még csak nem is gondolt arra, hogy versenyezzen. Aztán 40 éves korában elérkezettnek érezte az időt és futott egy maratont, ami annyira nagy élmény volt, hogy abba sem akarta hagyni a futást és a versenyzést. 2013-ban már az első ultra távval próbálkozott, s annyira jól sikerült ez is, hogy ebben az évben 12 órán országos csúcsot futott, ami akkor a világranglista legjobb eredménye volt (139,418 km). Ezzel az eredménnyel jelenleg is a 12 órás világranglista 3. helyén áll.

Másodszor futottál az egyéni mezőnyben az UB-n, másodszor lettél első a női mezőnyben. Milyen volt az idei futás, mire készültél, mi volt a terv és ehhez képest, hogyan sikerült, elégedett vagy-e az eredménnyel?

Az idei UB sokkal nehezebb volt, mint a tavalyi. Azzal a tervvel álltam rajthoz, hogy picit javítok a tavaly felállított pályacsúcsomon (idén 23.17.55 alatt, 2015-ben 21.45.59 alatt ért célba, a szerk.). Úgy éreztem, hogy erősebb, tapasztaltabb vagyok. Jól sikerültek az edzések, pihentebbnek éreztem magam, mint tavaly, úgy gondoltam, ha nem lesznek emésztési problémáim, akkor biztos javítok az időmön. Nem gondoltam, hogy a meleg ennyire megvisel és így megnehezíti a futást. Amennyire csak tudtam, hűtöttem magam, de nagyon szomjaztam. A gyomrom tele volt folyadékkal, amitől émelyegtem és hányingerrel küzdöttem. Órákig tartott ez a kellemetlen émelygés, ami miatt viszont nem tudtam enni. Annyira elfoglalt ez a dolog, hogy nem tudtam úgy összpontosítani, hogy a tervezett frissítésem betartsam. Kb. a fél távnál éreztem, hogy kiürültek a tartalékok, gyengülök. "A" terv kihúzva, jött a "B" terv. Láttuk, hogy már több, mint egy órával vezetek, így elengedtem a kitűzött időtervemet. Már csak arra mentem, hogy végigcsináljam. Nem volt olyan öröm, mint tavaly, órákon át magamba fordulva küzdöttem. Nem beszélgettem a kísérőimmel, nem mosolyogtam, hiába próbálkoztak minden módszerrel, én csak bezárkóztam a gondolataimmal és némán haladtam előre. Én még ekkorát nem küzdöttem magammal. Most, hogy eltelt azóta egy kis idő, azt gondolom, kellett ez nekem. Tavaly túl könnyen ment. Kell a jókor adott pofon, hogy ne felejtsük el, mi az az alázat, hogy minden verseny más, hogy nincsenek szabályok, mert soha nem lehet tudni, mit hoz a következő verseny. Ma már elégedett vagyok. Ám a verseny után nem voltam az. Úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent. Belegyalogolgattam és ezért bűntudatom volt. Ma már elfogadom, hogy akkor ennyit tudtam tenni. Ennyi volt bennem.

Futottál már váltóban is az Ultrabalatonon, így ismered az egyéni és a csapatos mezőny versenyét. Mennyiben más ugyanaz az esemény a két különböző versenyszámban?

Futottam már az UB-n 5 fős-4 fős csapatban, majd 2x párosban is. Csapatban futni hatalmas élmény. Egy klassz játék. Főleg, ha kialakul más csapatokkal egy kis versengés. Párosban pedig egymásért futunk. A legjobb barátnőm volt a párom, akivel a verseny végére szinte testvérekké váltunk. Mivel az egész kör alatt csak pillanatokra láttuk egymást, így minden szakaszunk után írtunk egymásnak pár sort egy noteszba. Azóta is őrzöm emlékként. Szeretnék még sokszor futni párosban és csapatban is az UB-n.

Hogyan készülsz egy ekkora távra, mekkorák a heti leghosszabb futásaid, hány órát futsz egy héten?

A felkészülésem januárban kezdtem az UB-ra, majd február végén felkértem Lőrincz Olivért, hogy segítsen a továbbiakban. Már kb. a tavalyi UB óta gondolkodtam azon, hogy tennem kellene egy próbát arra, mire lennék képes egy profi edzővel, de csak húztam az időt. Aztán mikor eldöntöttem, hogy benevezek a Spartathlonra, nem halogattam tovább a dolgot. Az UB felkészülésem hasonló volt, mint tavaly, 110-140 km-es hetekkel (11-15 óra/hét), változatos, de most kizárólag pulzusra épített edzésekkel készültem. Babonából ugyanazokat az edzőversenyeket tűztem ki, mint tavaly. Március végén az Iszkiri 105 km-es teljesítménytúrán futottam, majd a sárvári 12 órán, rövidebb terepverseny pedig a volt.

Hogyan frissítettél? Frissítettél a hivatalos asztalokról vagy csak saját holmikat ettél-ittál?

Az UB-n saját frissítést használtam, talán egyszer nyúltam valahol egy kis ananászért.

Mekkora segítség a bringás kísérő egy ekkora útvonalon?

A kerékpáros kísérő hatalmas segítség egy ilyen versenyen. Nem csak a frissítőket adja a kezembe, hanem figyeli az órákra kidolgozott frissítési tervet, majd annak betartását. Figyeli az útvonalat, az úthibákra is figyelmeztet, szinte minden terhet levesz a futóról. Nekem csak futni kellett. A kerékpárost az autós kísérő depózza. Feltölti a készleteket, beszerzi a jeget és bármit, amit menet közben kérünk. Ez egy csapatmunka. Persze a legkeményebbek egyedül is megcsinálják, de így könnyebb és hatékonyabb. Az autóval a párom, a kerékpáron pedig egy nagyon régi barátom kísért.

Spartathlonra mész szeptemberben. Mi a cél idén, a tapasztalatszerzés (célba érkezés), vagy lesz már konkrétabb terved is (teljesítési idő, helyezés például)?

A Spartathlon az idei nagy tervem, álmom. Nincs idő, sem helyezési tervem, csak annyit szeretnék, hogy a képességeimhez és az időjárási viszonyokhoz képest a legjobbat tudjam kihozni magamból. Nem engedhetek meg magamnak többszörös próbálkozást, csak egy esélyem van.

Mivel foglalkozol a privát életben?

Az egészségügyben dolgozom, ahol több lábon kell állni. Orvos asszisztens vagyok egy háziorvosi praxisban és egy diagnosztikai központban is dolgozom. Ezen kívül intimtornát is oktatok.

Futóként milyen támogatást, segítséget kapsz a családtagjaidtól?

Ma már könnyű dolgom van, a lányom már egyetemista, a párom pedig megérti a szenvedélyem, hiszen neki is van. Nagyon büszkék rám és mindenben mellettem állnak. Rajtuk kívül a csapatom, az Esztergomi Futóművek, a városom, a futóbarátaim is támogatnak.