„Ideje elhinnem végre magamról, hogy mire is vagyok képes“ - interjú Debreczeni Dórával

Hosszú évek vannak már mögötted, amit a futásban töltöttél, hiszen nem csak a hobbid, hanem a hivatásod egyben ez a sport, így számos, szebbnél-szebb helyen volt már lehetőséged versenyezni. Kijelenthetjük most a Madeira Ultra Trail után, ahol épp egy maratonnak megfelelő távot teljesítettél, hogy életed futása volt?

Igen, száz százalékig határozottan így gondolom. Több, mint két hét telt már el a verseny óta, de a mai napig jönnek fel bennem emlékek a pálya egyes szakaszairól. Fantasztikus élmény volt, és nem csak a mesés környezet, hanem az egész hangulata miatt. Tényleg nagyon sok hazai és külföldi versenyen volt már szerencsém részt venni, de ilyen és ehhez fogható élményt még futóként én tényleg nem tapasztaltam. Már a megérkezés első pillanatától kezdve futkosott rajtam a libabőr, ez az izgatottság pedig csak fokozódott, ahogy elérkezett a verseny napja, és ott állhattam a rajtkapu alatt világsztár terepfutókkal egy mezőnyben. A pályán aztán ki is tört belőlem ez a rengeteg érzelem, és nem is szégyellem, hogy bizony futás közben is többször elsírtam magam.

Gondolom az öröm könnyeit hullattad azért?

Persze, de tényleg nagyon hihetetlen érzés volt, hogy ott lehetek egy ilyen rangos, nemzetközileg is magasan rangsorolt terepfutó versenyen, rajtszámmal a derekamon, és olyan ösvényeken, olyan terepviszonyok között futhatok, amikről korábban álmodni sem mertem volna.

Hiszen már annyi helyen jártál, dolgoztál hónapokig a tengerentúlon, mikor modellkedtél, később pedig olyan helyeken is indultál versenyeken, mint Ciprus, Berlin, Párizs, vagy épp London. Mi fogott meg ennyire Madeirában?

Valahogy az egész sziget rendkívül misztikus. A növényzet elképesztő, a színek pedig lenyűgözőek. Az is teljesen magával ragadott, hogy az egyik pillanatban még 25 fok van és napsütés, majd pár lépéssel arrébb már 8 fokos szitáló esőben és ködben vár az ismeretlen. Olyan érzés volt ott lenni, mintha egy Harry Potter regény szereplője lennék. Közben pedig tényleg úgy futottam, mintha az életemért küzdenék, pedig nem számított valójában sem az idő, sem a helyezés, csak egy fantasztikus élménnyel szerettem volna gazdagodni. Imádtam az egészet az elejétől a végéig. És így utólag nagyon hamar el is ment, de ez valójában már verseny közben, a huszonötödik kilométer környékén tudatosult is bennem. Akkor már úgy fogtam fel az egészet, hogy milyen kár, hogy mindjárt vége, és nem arra gondoltam, amire ilyenkor szoktunk, hogy jajj, még mennyi van vissza…

Mesélj egy kicsit a pálya útvonaláról, mennyire volt technikás a terep?

A legnagyobb kihívás ebben a versenyben a táv-szint arány szerintem, azért ahhoz, hogy valaki lefusson egy terepmaratont 1800 méternyi szinttel, kell némi rutin és futómúlt. Sok szakasz egynyomsávos, köves, csúszós felületen vezet, és rengeteg a lépcsős rész is, így szükség van az erős combokra is. Tehát kezdő terepfutóknak semmiképp nem is ajánlanám. Persze, a videóimat látva egyből rengeteg üzenetet kaptam, hogy mennyien szeretnének majd jövőre itt rajthoz állni, aminek nagyon örülök, de akkor azt javaslom, hogy el is lehet kezdeni a felkészülést. A pálya első része, közel 10 km-en keresztül egy masszív emelkedőn halad, ahol sok esetben lehetetlen az előzés. Így utólag visszagondolva például itt követtem el az egyik legnagyobb hibát a versenyen, hogy nagyon hátra soroltam magam a rajtnál. Évek óta futok, de valahogy még mindig nagyon kishitű vagyok önmagammal szemben, pedig az edzőm is állandóan bíztat, hogy el kellene magamról hinnem, hogy jobb futó vagyok, mint gondolom. Imádok például lefelé futni, és most, ahogy vége lett az emelkedős résznek ezt be is bizonyíthattam, hiszen csak úgy suhantak a lábaim, vitt előre a lelkesedés és a versenyszellem is azért bekopogtatott, így elkezdtem előzgetni az előttem futókat, ahol csak tudtam és ez nagyon sok önbizalmat adott. Az is szuper érzés volt, hogy a frissítő pontokon várt rám a férjem és a kisfiam, nagyon sokat jelentett, hogy támogatnak.

Akkor ez az egész egy igazi örömfutás volt, és nem is volt szinte mélypontod az egész verseny alatt?

Képzeld, nem. Még akkor sem zökkentem ki, amikor egyszer váratlanul elkezdett szakadni az eső. Totálisan szétáztam, tetőtől talpig, de ez sem zavart. Az utolsó frissítő ponton, ahol tudtam találkozni Andrisékkal, pólót és zoknit cseréltem, és innen már tudtam, hogy ezt senki és semmi nem veheti el tőlem.

Itt tudatosult benned, hogy ez a kaland hamarosan véget ér?

Igen, innen már alig volt vissza 10 km, és nagyon erősnek éreztem magam végig, mentálisan és fizikailag is. Végig tökéletesen tudtam a terv szerinti frissítést tartani, működött minden, ahogy kell. Amikor megláttam a célkaput, már természetesen újra potyogtak a könnyeim, aztán meghallottam a hangosbemondóban a nevem és beértem a kisfiam kíséretében. Vannak az életben örökre meghatározó pillanatok, ez nekem most bevésődött az tuti.

Vissza térnél még a versenyre?

Mindenképp, hiszen tényleg akkora élmény volt, amit nehéz szavakkal leírni. Viszont ha már újra rajthoz állok, akkor szeretném majd emelni a tétet is, és az rövidebbik ultra távon (60km) tenném próbára magam.

Futottál már távban és időben is többet, mint most ez a maraton a MIUT-on, viszont akkor ez verseny most nagyon különleges helyet foglal el a szívedben…

Abszolút. 2020-ban váltóban futottunk egy Jakus-team-es csapattársammal, Krisztával a Vadlán Ultrán, ahol 50 km volt a rám eső szakasz, és idén is ez a tervünk ugyanebben a felállásban.

Még csak két hét telt el a MIUT óta, de az elmúlt hétvégén már a Mecsek Trailen is rajthoz álltál, sőt a dobogó második fokát is elcsípted a 17 km-es távon. Milyen terveid vannak még az év további részére?

Nagyon jó volt egy igazi pörgős versenyen kifutni most magam. Kicsit féltem, mert Madeira óta fájt a térdem, de nagyon sokat erősítek, edzek, nyújtok, figyelek a regenerációra, így szerencsére semmilyen szinten nem akadályozott ez a térdfájás a Mecsekben. A nyáron készülök az Alpokba egy terepfutó versenyre, ősszel pedig ugye a Vadlánra is, de van még hely a versenynaptáramban, így még bárhol is előfordulhatok….