A London maraton belülről

London ugyanis nagyon kedves hely a szívemnek, már többször volt szerencsém a városban járni, és rengeteg emlék, élmény köt ide. A hely tehát adta magát egy szuper futáshoz, amivel kapcsolatban azért voltak aggodalmaim. Legutóbb februárban álltam rajthoz maratoni távon Splitben, aminek sajnos nem lett jó vége, és azóta is volt bennem egy hiányérzet egy jó érzésekkel teljesített maratonnal kapcsolatban. Nagyon szeretem ezt a távot, így nagyon vártam, hogy mit tudok magamból kihozni Londonban egy közepesen gyenge felkészülési szakaszt követően. A célom a biztonságos, stabil teljesítés volt, semmi több, mert tudtam, hogy nem tehetek magamra extra elvárásokat, ahhoz nem vagyok elég felkészült. Meg alapvetően ha az ember lányát ekkora szerencse éri, hogy az első major maratonját Londonban futhatja, akkor talán nem is érdemes elrontani az élményt felesleges nyomásokkal, időterhekkel. Sokkal inkább célszerű teljes mértékben kiélvezni a lehetőséget, és átérezni a verseny hangulatát. Ami nekem 100 százalékig sikerült.

Néhány gondolat a verseny előtti napról.

Pénteken érkeztem, majd egyből a vendéglátóim meghívására exkluzív cipőbemutatón vehettem részt, de a parti részét már kihagytam, inkább mentem a hotelbe pihenni. Másnap reggel szintén a New Balance szervezésében bemelegítő közösségi futáson jártam, ahonnan az expóra indultam. London nem kicsi, így egyik helyről a másikra eljutni is oltári logisztikával, és bizony rengeteg lépéssel jár. Egy maraton előtt pedig érdemes pihentetni a lábakat, így az expózás élménye nálam kimerült a kötelező rajtcsomag átvételben, pedig a világ idejét el lehetne tölteni egy ilyen nagyszabású rendezvényen, no meg persze a világ pénzét is, de nekem egyikből sem volt sok, így inkább a hotelembe siettem és feltett lábakkal vártam a másnapot. Még egyszer áttanulmányoztam a pályát, kikészítettem a versenyruházatomat, összepakoltam a zsákomba a frissítést és a felszerelést, majd sikerült hamar lepihenni. A rajtszámátvételkor pontos tájékoztatást kaptam a másnapról, de a London maraton hivatalos applikációja is kiszámolta helyettem, hogy mikor érdemes megérkeznem és ehhez melyik vonatra kell felszállnom, úgyhogy teljes nyugalommal indultam el a nagy kalandra egy gyors és könnyű reggeli után vasárnap. Alapvetően éhgyomorra szoktam futni, és soha nem reggelizem, mert délig böjtölök, így meg kellett magam erőltetni, hogy legyűrjek egy kis péksütit a kávé mellé, de sikerült.

Már a rajtba menet, ahogy a London Bridge állomáson felszálltam a Greenwichbe tartó vonatra, megkezdődött az a fergeteges hangulat, ami egészen a célig tartott.

A közel 50 ezer embert 3 blokkban, kék, piros és zöld zónákban osztják szét a nevezéskor megadott célidő és az eddigi eredmények alapján, majd a 3 zónán belül is közel 20 rajtblokk kerül kialakításra. A rajtzónába való besorolástól kezdve a csomag leadásán keresztül minden rettentő profi, kivéve a toitoi-ok előtti sor, amire egy ekkora tömeg esetében valójában lehetetlen felkészülni. Amúgy minden precízen ki volt számolva, tudtam, hogy mikor kell leadnom a célba szánt csomagomat, azt melyik kocsinál veszik át tőlem, milyen időpontban, így tényleg nem kellett a logisztikára extra energiát pazarolni. A megadott rajtidőpontom előtt 10-12 perccel már bent is álltam a soromban és izgatott nyugalommal vártam az indulást.

Körbenéztem és tényleg átjárt az egész varázsa. Több tízezer ember, együtt, mosolyogva, tele vágyakozással, hogy mit hoz majd ez a 42 kilométer. Van ennek egy nagyon különleges hangulata. Nagyon sokan futnak jótékony ügyekért, de azon sem kell meglepődni, hogy szépségkirálynőnek, Chubakkának, Mignonnak, spártai harcosnak, katicabogárnak, Barbie babának, rinocérosznak, Törp-Papának vagy épp lóherének öltözött futókkal állsz egy zónában. A rajt után pedig attól sem kell tartani, hogy egy pillanatra is egyedül, vagy szurkolók nélkül maradsz. Ilyen fergeteges hangulatot, ennyi embert együtt örülni mások sikerének én még sosem láttam. Ezt nagyon nehéz leírni, tényleg át kell élni, mert oltári különleges. Aki ott fut azon a pályán, a szurkolók szemében mind hős, teljesen lényegtelen, hogy 3 óra alatt, vagy 7 órán kívül ér célba. Ez a hangulat garantálja, hogy a rajt után szinte azonnal a célban érezd magad, a közte töltött idő pedig utólag egy szempillantásnak tűnik, az meg, hogy itt vagy ott épp fájt valahol, vagy nem esett annyira jól, már történelem.

Persze, volt olyan része, amikor nem esett jól, és épp szidtam volna magam, hogy miért is nem futottam a nyáron többet, de amint elkezdtem volna magam lebeszélni a futásról, egyből érkezett kívülről egy hangos biztatás, így esélyem sem volt belekezdeni az önsajnálatba. A tömegben viccesebbnél viccesebb táblákkal is igyekeztek a szurkolók feldobni a hangulatot, de a gumicukrot osztogató gyerekeket is örökre a szívembe zártam, mert az bizony kimaradt a frissítésemből, és nagyon jól tud jönni egy gyenge pillanatban. Ha már frissítés, talán ez volt egyedül számomra a verseny gyenge pontja, mert a vízen kívül kizárólag egy számomra teljesen ismeretlen márka géljeit és izotóniás italjait kínálták a pontokon, amit én nem mertem megkockáztatni, így egy falat banán és egy-egy pohár kóla nagyon hiányzott. De ez legyen a legnagyobb probléma, mert így is csodálatos élményekkel és fantasztikus emlékekkel lettem gazdagabb.

Ami a futást és az eredményt illeti, igyekeztem egyenletes, olyan tempót diktálni, ami még jól eső, de azért egy picit súrolja a kényelmetlen határát, a pulzust nem néztem. 10 sótablettát, 5 gélt és kb 3 liter vizet fogyasztottam a 4 óra 27 perc alatt, ami nekem nagyon nagy eredmény. Az órám szerint egyébként 43.5km-t futottam, és amint azt az egyik szponzor egyik bennfentes munkatársától megtudtam, hivatalosan a tömegrajtosok pályája valóban 43 km volt, csak a profik számára lett pontosan kimérve a táv. Szóval a tényleges maratoni időm ettől kicsit jobb, aminek nagyon örülök, és biztató a jövőre nézve. Ez az ősz ugyanis maratonokban gazdag, és öt hét múlva újra rajthoz állhatok egy csodás versenyen.

Ami pedig a száraz tényeket illeti, a 42. alkalommal megrendezésre került versenyt a koronavírus miatt már 2021 augusztusában áthelyeztek az eredeti április dátumról október első hétvégéjére, a 2023-as esemény azonban már visszakerül a szokásos tavaszi dátumra, a nevezésre pedig épp a maraton napján nyílt meg a lehetőség. Érdekesség, hogy a hat nagy, úgynevezett major maraton közül Londonba a legnehezebb bekerülni, ide ugyanis nincs garantált kvalifikációs idő, nincs biztos indulás, és nem brit állampolgárként még kisebb az esély a bejutásra. Nagyon sok futó, aki a hat csillagra hajt épp Londont hagyja utolsónak, nem feltétlen önszántából. Nagyobb esélye van annak, aki valamilyen jótékonysági célból fut, és ezt az angolok annyira komolyan veszik, hogy a London maratonok eddigi története alatt több, mint 1 milliárd angol fontot gyűjtöttek össze különböző alapítványok és szervezetek számára.