Bányászvárosból terepfutó paradicsom - a Leadville Trail 100 története

1983. szeptemberében pedig el is rajtol az első Leadville Trail 100 százmérföldes terepfutó verseny 45 indulóval. 30 órával később végül 10 sikeres célba érkezőt köszönt személyesen a város főterén Ken Chlouber és Marilee Maupen, az ötletgazda és a főszervező, akiket a város megmentőiként köztiszteletben tartanak számon egész Colorado államban. 40 évvel később, 2023. augusztus 19-én 850 olyan futó indulhat majd útra a Leadville Trail 100 Run-on, akikre rámosolygott a szerencse és a december 1-15. között tartó lottón, a sokszoros túljelentkezők között sikerrel jártak.

Vannak dolgok, amik változnak az idők során.

Míg vannak olyanok, amik nem. Ilyen például Ken és Marilee személyes jelenléte a rajttól a célig, az első célba érkezőtől a legutolsóig. 40 éve, minden egyes alkalommal személyesen fogadnak mindenkit, akik, ahogy ők mondják haza érnek Leadville-be. Ehhez a szívhez szóló üdvözlethez az indulóknak le kell küzdeni 100 mérföldet, azaz 160 kilométert 4800 méternyi szintkülönbséggel, végig 3000 méteres tengerszint feletti magasságon. És ahogy írtam, van, ami nem változik, ilyen a szervezők jelenléte mellett például az 50% körüli teljesítési arány, hiába nőtt meg 40 év alatt az indulók száma 45-ről 850-re. Amivel egyébként a roppant szigorú amerikai természetvédelmi szabályozások miatt az egyik legnépesebb terepfutóversenynek számít a Leadville, hiszen általában 200-500 fő között húzzák meg a versenyeken rajthoz állható futók létszámát.

De Leadville az más.

Vallja ezt az 1939-es születésű Ken is, aki önmagát Steve Jobs és Forest Gump tökéletes egyvelegének tartja. Kalandos életútja alatt megjárta a katonaságot, volt biztosítási ügynök, majd bányász, végül a politikában és a terepsportokban teljesedett ki színes karrierje. A futóversenyekkel párhuzamosan ugyanis mountain bike versenyeknek is otthont ad már Leadville, és nem is csak egy versenynek, hanem egy egész, több hónapon keresztül zajló sorozatnak, felkészítő táborokkal, közösségi eseményekkel a 10 kilométertől egészen a sorozat megkoronázásáig, a 100 mérföldig két lábon és két keréken egyaránt.

Az egy órától az egy éjszakás kalandokig.

1982 nyarán ugyanis, amikor Leadville keresőképes lakosságának 90%-a egyik napról a másikra munkanélkülivé vált a környékbeli bányák bezárása után, Ken Chlouber, aki jó kapcsolatot ápolt a polgármesterrel válságmegbeszélést hívtak össze. A tanácskozás során pedig abban egyet értettek, hogy 30 percre a pompás hírű Aspen, Beaver Creek és Vail síparadicsomaitól valami egyedi és különleges, ám turisztikai szempontból izgalmas ötletre van szükségük az életben maradáshoz. Megállapodtak, hogy azt kell elérni, hogy legalább egy éjszakát a városban töltsenek az ide látogatók, így pattant ki Ken fejéből, aki a 70-es évektől kezdve rendszeresen futott a 100 mérföldes terepverseny ötlete. Marilee a helyi utazási irodában dolgozott, és szintén hobbi futó hírében állt, szenvedélyét pedig több 50 mérföldes verseny sikeres teljesítése is igazolta. Ilyen az, amikor két ember közös érdeklődése egymásra talál. A remek kezdeményezésnek azonban volt ellenlábasa is, méghozzá a Lake megyei főorvos.

Dr. Bob Woodward váltig állította, hogy „Nem lehet, hogy az emberi szervezet képes ilyen magasságban, ilyen hosszú ideig tartó terhelést elviselni.“ Ken erre csak annyit válaszolt, hogy „Elköteleztem magam. Nem adom fel.“ Majd érvelését így folytatta: "Nem kell, hogy nagy sportoló legyél... de akarnod kell... mert fájni fog... de csak 30 órán át fog fájni... és ha abbahagyod, akkor egy egész évig fog fájni, amíg újra megpróbálhatod. Jobb vagy, mint gondolnád. Többre vagy képes, mint gondolod.“ Azóta is ezekkel a mondatokkal indítja útjára a versenyzőket miközben eldurrantja a vadászpuskáját, amint véget ért az amerikai himnusz. A megyei főorvossal folytatott vitája egyébként odáig fajult, hogy a doktor egyenesen gyilkosnak nevezte Ken Chloubert, aki sok ember haláláért lesz majd felelős. Szerencsére a verseny eddigi elmúlt 40 éves történetében nem volt szükség életmentő beavatkozásra. Ellenben szükség volt néhány új hotelre, étteremre, vendéglátó egységre. A verseny népszerűsége ugyanis hirtelen terjedt az államokban, és évről évre egyre több nevezőt vonzott Leadville. Bekerült például a Hardrock 100 kvalifikációs futásai közé, majd 2013-ban ki is került onnan. De ezt megelőzte egy két évvel korábbi adás-vételi szerződés. Ken és Marilee ugyanis ebben az évben eladták az amerikai Lifetime szervezőcégnek a licensz jogokat, azzal a kitétellel, hogy ők mindig is az eseménysorozat részei maradnak, ám a logisztikát, a marketinget, a médiával való kapcsolattartást és az összes adminisztratív tennivalót kiadják a kezeik közül.

A gyermek is kirepül otthonról, amikor felnő.

Így érvelt Marilee a kétségbeesett sportolóknak és leghűségesebb versenyzőiknek, amikor kérdőre vonták őket az üzletről. És ígéretüket tették, hogy ők mindig is ott lesznek, hiszen mindannyian egy nagy családot képviselnek, ami Leadville Family-nek neveznek azóta is. Ám két évvel később hatalmas pofont kaptak.

Több, mint 1000 futót nem bírnak el még Colorado ösvényei sem.

A botrányokba fulladt 2013-as rendezés után, (jelöletlen pálya, üres frissítőasztalok, több száz eltévedt futó és segítő) élve azokkal a jogaikkal, melyeket az eladás során még megtartottak maguknak új szabályokat adtak a szervezők számára. Ekkor maximalizálták az indulók létszámát 850 főben, szigorúan meghatározták a frissítő pontok számát, elérhetőségét, továbbá a versenyzők kísérésére és egyéni segítségére vonatkozóan is változásokat vezettek be. Leadville népszerűsége pedig azóta is töretlen, mint ahogy töretlen Ken és Marilee lelkesedése is. A város pedig él, és virágzik. A fő utcán számos kávézó, étterem és ajándéktárgy üzlet őrzi azonban az egykori bányász kultúrát, és emlékezteti az idelátogatókat a múltra, amit azonban egy sokkal fényesebb jövő követett, köszönhetően Ken Chlouber és Marilee Maupen párosnak, akik egész életükben a Leadville-be érkező futókért és bringásokért dolgoztak és dolgoznak a mai napig.

Egy magyar név is feltűnt már a futóverseny teljesítői között.

2022. augusztusában sikerült Leadville-be hazaérnie Medgyessy Gergőnek, aki a legújabb, téli lapszámunkban részletesen mesél az élményeiről, a vele készült interjút olvasd el a lapban! Ha pedig felkeltette érdeklődésedet a verseny, akkor épp időben olvasod e sorokat, mivel december 1-15. között nyitva áll a nevezési ablak.