„Nehéz az atlétikánál igazságosabb sportot találni” - Kozák Luca, minden idők legsikeresebb magyar gátfutónője

Veni, vidi, vici – küldhette volna haza ezt az üzenetet Kozák Luca 2022. augusztus 21-én a multisport-Európa-bajnokság zárónapján, hiszen ezüstérmet szerzett a női 100 méteres gátfutás döntőjében Münchenben. A magyar futónő szó szerint villámlátogatást tett a bajor fővárosban, ugyanis a kilenc sportág kontinensviadalaként meghirdetett eseménysorozat vége előtt 2 órával érkezett meg a stadionba, futott kettőt, gyorsan érmet szerzett, másnap pedig már utazott is haza. Mivel a debreceni sprinternő kiemelt sportolóként vett részt a bajnokságon, a szombati előfutamokban nem kellett összemérnie gyorsaságát ellenfeleivel. Frissessége meg is mutatkozott vasárnap, ugyanis először az elődöntőben 12.69-re javította saját országos rekordját, majd másfél órával később ugyanezt az időt futva másodikként érkezett célba, úgy, hogy a jobb idővel rendelkező holland Nadine Vissert és az európai ranglistavezető brit Cindy Sembert is maga mögé utasította.

Érdekesség, hogy Luca korábban felnőtt világversenyen még döntőbe sem került, most pedig nemcsak hogy továbbjutott, de még dobogóra is állhatott. Végre a szerencse Luca mellé állt, ugyanis az elmúlt években a világversenyeken nem tudta megmutatni, mire is képes. Tavaly a fedett pályás világbajnokságon megsérült, ezért nem tudott rajthoz állni Belgrádban. Majd nyáron a tokiói olimpián a hetedik gátat letalpalta az elődöntőben, így nem tudta befejezni a versenyt. Idén júliusban nem vehetett részt az oregoni világbajnokságon, most azonban úgy tűnik, bepótolta az elmaradásait. Mostani Eb-ezüstérmével ugyanis minden idők legeredményesebb magyar gátfutónője lett, és eddigi pályafutásának legnagyobb sikerét érte el. Az Európa-bajnokságra visszatekintve beszélgettünk most Lucával.

Vannak, akik még csak most kezdenek ismerkedni a neveddel, pedig te már a korosztályos nemzetközi versenyeken is szépen teljesítettél. Mégis hogyan kezdődött egy felnőtt és egy U20-as Európa-bajnokságon ezüstérmet, egy U23-as kontinensviadalon és egy Universiadén bronzérmet szerzett gátfutó története?

Teljesen átlagosan, hasonlóan másokhoz. Hárman vagyunk testvérek és mindannyian nagyon mozgékonyak voltunk már kicsinek is. A szüleimnek pedig nagy kihívást jelentett, hogy lekössenek minket. Ezért én elég sok sportot kipróbáltam Debrecenben: kosaraztam, vívtam és aerobikoztam is. Majd aztán 13 évesen az egyik barátnőm a fejébe vette, hogy szeretne magasat ugrani, de nem mert egyedül elmenni az edzésre. Megkért, hogy kísérjem el. Elmentem, és ott ragadtam.

Mi az, ami miatt az atlétika mellett döntöttél?

Az egyik, hogy amint elkezdtem edzésekre járni, versenyezni is vittek minket. Szeptemberben indultak a foglalkozások, és ősszel már rendeztek házi versenyeket. Természetesen a sikerélmények miatt is maradtam, hiszen elég korán kiderült, hogy gyors vagyok. A másik, ami leginkább megfogott, a társaság volt. Nagyon jó baráti közösség alakult ki, és azóta már többen abbahagyták az atlétikát, de mi ennek ellenére a mai napig összetartunk.

A versenyzés szeretete azóta is megmaradt?

Igen, én a versenyeken sokkal többet ki tudok hozni magamból, mint az edzéseken. Azt hiszem, jó versenyzőtípus is vagyok, a felkészülésnek is azt a részét élvezem leginkább, amikor már versenyzünk.

Amikor elkezdtél az edzésekre járni, rögtön gátfutó lettél?

Az elején mindent csináltunk, a futás mellett sokáig dobtam és ugrottam is, mint ahogyan a többiek is. Az edzőm, Suba Laci bácsi azt vallja, hogy fiatal korban az atlétika minden szakágát érdemes űzni, mert attól csak ügyesebb, sokoldalúbb lesz egy sportoló. Ő abban hisz, hogy az egyik versenyszámban való jártasság hozzájárul ahhoz, hogy még jobbak legyünk egy másikban. Eleinte egyébként nem is kedveltem a gátfutást, de egyszer beneveztek egy 80 méteres gátfutásra. Nagyon tartottam tőle, és nem is szerettem volna elindulni. De miután megnyertem, rájöttem, hogy én tudok gátazni. Azóta jó kapcsolatot ápolok a gátfutással.

És a síkfutással?

Őszintén szólva nekem a futás a gyengeségem. A technikai munkát szívesen elvégzem, de a résztávozással és az alapozással hadilábon állok. Ugyanakkor tudom, ahhoz, hogy a gát jól menjen, erős sík formával kell rendelkeznem. Technikailag tehát stabilnak tartom magam, az állóképességem azonban hagy némi kívánnivalót maga után.

Mennyit szoktál futni egy edzésen? Mi lenne az a táv, amit még tudnál esetleg teljesíteni?

Alapozáskor vannak a leghosszabb futóedzéseink, olyankor 20–30 percet tesz ki a folyamatos futás. Én mondjuk azt kényelmesen, 5.30-as vagy 6 perces tempóban szoktam elvégezni. Persze ez nem komoly teljesítmény, és azt is tudom, az amatőr futók ennél sokkal többre képesek. Debrecenben a Nagyerdőben olyan is előfordult már párszor, hogy az idősebb kocogók is lehagytak. Ilyenkor azért igyekszem tudatosítani magamban, hogy én rövidebb távra készülök. Egyébként szerintem 10 kilométert le tudnék futni, de egy félmaratont már elképzelhetetlennek tartok.

Te miért ajánlanád a gyerekeknek az atlétikát?

Mert az atlétika minden alapmozgásra megtanít. Ha pedig valaki mégsem marad meg az atlétikánál, akkor is hasznos mozgáselemeket sajátíthat el az edzéseken. A foglalkozások olyan szerteágazóak és sokszínűek tudnak lenni, hogy mindenki megtalálhatja a hozzá legjobb illő mozgásformát. Ha pedig valakit a versenyzés is érdekel, akkor az atlétika nagy előnye, hogy ennél igazságosabb sportágat nehéz találni. Egyszerűen csak oda kell állni a versenytárs mellé a pályán, és nagy valószínűséggel a versenyből a legügyesebb kerül ki majd elsőként. De még a győztesek is tovább motiválhatók, ha korábbi képességeink, önmagunk teljesítményének túlszárnyalását tűzzük ki elérendő célként.

És akkor megérkezve a jelenbe, pályafutásod legnagyobb sikerét hozta az idei év. Mire vagy büszkébb: az országos csúcsokra, amiket 2022-ben futottál, vagy az Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmedre?

Azt hiszem, az Eb-ezüstömre büszkébb vagyok, de a legnagyobb teljesítmény mégis az volt, hogy másfél órán belül kétszer is ugyanolyan erősen tudtam futni. Úgy mentem ki a müncheni Európa-bajnokságra, hogy tudtam, jó formában vagyok. Igaz, 3 gátfutó lány teljesítménye kiemelkedett a mezőnyből, a döntőben való szereplést azért elvártam magamtól. Úgy voltam vele, ha a döntőben jól és jó eredményt futok, akkor már nem számít, hogy milyen helyezéssel zárom a kontinensviadalt.

Egy ilyen jó versenyből is lehet tanulságokat levonni? Ebből a sikerből is tanultatok valamit?

Igen, abszolút. Például azt, hogy mi minden kell ahhoz, hogy az előre eltervezett versenyzést végül meg is tudjam valósítani. Idén végre sikerült az év főversenyén a legjobb teljesítményemet nyújtani, ez a jövőre nézve rendkívül hasznos tapasztalat. Habár az év elejét még a szokásosnál is lassabb időeredményekkel kezdtem, az edzőm megnyugtatott, a végére biztosan

Az Eb-re kiemeltként utazhattál ki, ez mit jelent?

Ha jól emlékszem, 2016-ban vezették be, hogy az adott év 12 legjobb időeredménnyel rendelkező sprinterének és gátasának nem kellett az összes fordulót teljesítenie a kontinensviadalon, automatikusan a középdöntőbe, elődöntőbe kerültek. Ezzel a szervezők valószínűleg gyorsítani szerettek volna a versenyen, hogy kevesebb legyen a futam a döntőig. Én először 2018-ban, Berlinben vehettem részt az Európa-bajnokságon kiemeltként, de akkor számomra ez nem sült el olyan jól. Most úgy vélem, 4 évvel ezelőtt talán jobb lett volna nekem még egy pluszfutás, hogy a verseny ritmusát fel tudjam venni. Most azonban már előnyömre szolgált ez a fajta kvalifikációs rendszer.

Hogyan értékeled az eddigi kontinensviadalokon elért érmes helyezéseidet? A korosztályos dobogós eredményekből következtetni lehetett arra, hogy a felnőttek között is meg fogod tudni állni a helyed?

A felnőtt nemzetközi versenyek sokkal komolyabbak, mint a korosztályos megmérettetések. Aki pedig kiemelkedő teljesítményre képes fiatalabb korban, az nem biztos, hogy a fejlődést fenn tudja tartani később is. Szerintem nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a korosztályos eredményekből. Ahány ember, annyiféle sportkarrier létezik, és mindenkinek magának kell látnia annak az ívét. Vannak, akiknél később érik be az edzésmunka, és vannak olyanok is, akiknél időközben megáll a fejlődés, vagy nem elegendő már a későbbi sikerekhez. Előfordulhat motivációvesztés is, vagy hogy valaki sérülés miatt abbahagyja a sportot. Nálam sem volt egyértelmű, hogy ismét dobogóra fogok tudni állni. A legutóbbi érmem óta 5 év telt el, mire ismét eljutottam idáig. Ez idő alatt azonban mentálisan megerősödtem, érettebb versenyző lettem. Mindez még az edzéseken is megmutatkozik, mostanra jutottam el ugyanis odáig, hogy nemcsak a versenyeken, de a mindennapok során is egész jól ki tudom magamat hajtani. A versenyeken pedig nem ijedek meg egy-egy váratlan helyzettől, szituációtól, szervezési bakitól. Az én esetemben a korosztályos versenyek kellettek ahhoz, hogy nemzetközi közegben is tapasztalatot szerezzek.

Most pedig haladjunk kicsit időben előre. Jövőre Budapest világbajnokságot rendez. Miért ajánlanád a magyaroknak, hogy 2023-ban a hazai szervezésű világeseményre kilátogassanak?

Mert élőben sokkal izgalmasabb egy atlétikai versenyt nézni, mint a képernyőn. A tévében sok mindent nem mutatnak meg abból, ami a pályán történik. A helyszínen párhuzamosan zajlanak az események, egyszerre több ügyességi és futószámot is figyelemmel tudnak kísérni a szurkolók. Élőben pedig az emberfeletti teljesítmények sokkal jobban érzékelhetőek, mint a kanapéról nézve. Például, hogy milyen az, amikor egy ember 8 métert ugrik, vagy milyen az, amikor valaki 80 méterre hajítja el a kalapácsot.

Esetleg lehet tudni valamit a távolabbi terveidről is, vagy ennyire előre még nem nagyon tekintesz?

Párizsig (a 2024-es olimpia – a szerk.) mindenféleképpen teljes erőbedobással szeretnék készülni. Addig szeretném egyébként folytatni a sportot, amíg élvezem ezt a fajta életformát, amíg szívesen fordítok az atlétikára időt és energiát. Egyelőre még nagyon élvezem, úgyhogy remélem, még sokáig fogom koptatni a pályát.