Karanténnapló Franciaországból - Napi 1 óra fizikai aktivitás is engedélyezett, kizárólag egyedül, a lakóhely 1 km-es körzetében

Dobos Tímea 38 éves háztartásbeli, 12 éve él Észak-Kelet-Franciaországban, Thionville városában, kb. 30km-re a luxemburgi határtól. Férje francia és főszakácsként tevékenykedik, 9 éve házasok és van egy 8 éves kislányuk – emellett pedig rendszeresen futnak mindketten.

Ismerjük a tényeket – az egyik legsúlyosabban fertőződött európai országban éltek. Mesélnél nekünk a hétköznapjaitokban bekövetkezett változásokról?

Itt több, mint egy hónapja teljes kijárási tilalom van - élelmiszer- és dohánybolt, gyógyszertár van csak nyitva, de ezek is módosított nyitvatartás szerint és a megfelelő biztonsági intézkedések betartásával. A lakóhelyét mindenki csak indokolt esetben hagyhatja el, úgy mint munkába járás (a cég által kiállított igazolással), halaszthatatlan orvosi vizsgálat okán vagy szükséges élelmiszer vásárlás céljából és ezt is a lehető legközelebbi üzletben kell bonyolítani. Az üzletekbe csak korlátozott számú vásárló tartózkodhat egyszerre, sorba kell állni a bolt előtt és a biztonsági személyzet engedi be fokozatosan az embereket.
Idős vagy rászoruló személy (legfőképp családtag) ellátása indokolt esetben szintén megengedett, illetve a kutyasétáltatás, gyermekkel történő séta maximum napi 1 óra időtartamban, lehetőleg legfeljebb 1 felnőtt kíséretében.
Napi 1 óra fizikai aktivitás is engedélyezett, kizárólag egyedül, a lakóhely 1 kilométeres körzetében – amit nemrég módosítottak annyiban, hogy 11 és 19 óra közt tilos a futás. A játszóterek, parkok, folyópart mind-mind lezárva.

A gyakorlatban hogy kell elképzelni ezt? Hogyan ellenőrzik, hogy ki, miért, és milyen időtartamra és távolságra megy el otthonról?

Minden egyes alkalommal, amikor elhagyjuk az otthonukat, ki kell tölteni egy formanyomtatványt, dátumozva és az időpont megjelölésével. Ellenkező esetben 145 euró a bírság. Ezt a hivatalos papírt magunknál kell tartani a kinn tartózkodás idejére.
Engem már kétszer ellenőriztek, első alkalommal a kislányommal sétáltunk, másodszor pedig futni indultam. Természetesen mindkét alkalommal rendben volt minden, a szabályok betartását nagyon komolyan vesszük.

Mennyit és milyen gyakorisággal futsz?

13 éve futok rendszeresen, kisebb-nagyobb kihagyásokkal (sérülés, műtét). Maximum félmaratoni távokat futok, tehát az edzéseim gyakorisága és mennyisége is ehhez igazodik: ha versenyre készülök, megfutom a heti 45-50 km-t, ha épp nincs semmi konkrét cél, akkor is próbálok heti minimum háromszor futni, váltogatva a különböző futóedzés-formákat (futóiskola, résztávozás, intervall), emellett pedig évek óta járok edzőterembe, hogy keresztedzéssel egészítsem ki a futásaim és meglegyen a megfelelő izomzat és forma is.

Most mennyi időt tudsz szabadtéri sportolással tölteni, ebben a rendkívüli helyzetben? Bármilyen védőfelszerelést használsz a futásoknak a során, vagy kötelező nálatok?

Heti 2-3 alkalommal legalább kimegyek edzeni, felváltva futunk a férjemmel.

Nem veszünk fel maszkot, egyrészt nem kötelező, másrészt nem is értem, hogy lehet abban futni, hiszen 50 méter megtételével bepárásodik és fullasztó lesz. Úgy gondolom, ha a kellő óvatossággal és körültekintéssel végezzük ezeket az egyéni szabadidős sporttevékenységeket (egyedül, többi embertől távol, szabad téren), akkor nem szükségesek plusz védőeszközök.

Otthon is edzel valamit, hogy pótold az edzőterem hiányát?

Szerencsére fel vagyok szerelkezve: van itthon néhány súlyzó, gumiszalag, kettlebell - ezekkel azért lehet itthon is egy jó kis edzést csinálni, bár bevallom őszintén, hogy nagyon hiányzik az edzőterem, ahova évek óta járok. Túl sok újdonságot nem próbáltam ki most, a karantén idején az erősítő edzések mellé, leszámítva két alkalmat, mikor kipróbáltam egy online pilates órát, de az a tapasztalatom, hogy a virtuális edzést sajnos nem nekem találták ki. A nyújtást és hengerezést nem viszem túlzásba – erre rá kéne szánnom magam, hogy gyakrabban iktassam be a napjaimba.

A bezártságot lelki oldalról hogy élitek meg?

Az első két hét nem volt egyszerű abból a szempontból, hogy hirtelen nem tudtam mit kezdeni a ránk szakadt idővel és azzal, hogy nincs hova menni és a helyzeten az sem segít, hogy szikrázó napsütés van odakinn és ezerrel tombol a tavasz azóta is. Az elmúlt hetek során kialakítottunk egy napirendet, és ehhez igazodnunk hellyel-közzel, szóval nincs ám pizsamában fetrengés délig. Szép lassan beállt a napi ritmus: a gyereknek e-mailben jön minden nap a házi feladat (kivéve szerdán, mert itt csak heti 4 napot van iskola), tanulás, ebéd, szabad foglalkozás, napi teendők ellátása. Sokat társasozunk, kártyázunk, játszunk, főzőcskézünk együtt édes hármasban – ebből a szempontból ez egy nagyon kivételes időszaka az életünknek, hogy ennyi időt tölthet együtt a család.
Lakásban lakunk, de szerencsére van egy nyugis kis belső udvarunk, ahol tudunk napi szinten teniszezni, tollaslabdázni, így a gyerek is jól le van mozgatva és mi is jól szórakozunk. Nagyon nyugodt gyerek, szívesen eljátszik egyedül is, és megérti a helyzetet, szóval nincs vele probléma. Összességében nagyon jól elvagyunk, kihasználjuk, hogy együtt lehetünk és azt, hogy olyan dolgokra is van időnk, amit nehezebb a pörgősebb, hétköznapi rutinba beiktatni. Megpróbáljuk ezt a helyzetet is kimaxolni, amennyire lehet.

Futóversenyre szoktál járni?

Nem vagyok megszállott versenyre járó típus, van olyan év, mikor részt veszek több rendezvényen, de olyan is akad, mikor egész évben sehova sincs kedvem nevezni.
Sok mindentől függ, főképp motiváltság illetve időpont függvénye, hiszen a lányom még kicsi, nem hagyhatom magára, a férjem pedig, mivel vendéglátásban dolgozik, hétvégente jellemzően nincs itthon - a legtöbb verseny pedig, mint tudjuk hétvégén van. Túl sok segítségem nincs, szívességet pedig nem szeretek kérni senkitől. Szerencsére azért vannak olyan rendezvények, ahol biztosítanak gyerekmegőrzést, ilyenkor szívesen élek ezzel a lehetőséggel.
Aztán van olyan is, amikor hiába tervez az ember, az élet közbeszól: tavaly ilyenkor készültem egy újabb félmaratonra, nagyon szigorú edzéstervet követtem, de a versenyt megelőző hétvégén édesanyám elhunyt, haza kellett utaznom Budapestre. A temetés a verseny hétvégéjén volt, ezért az egész versenyből nem lett semmi – ez persze eltörpült a családi veszteség mellett. Ez annyira rányomta a bélyegét a tavalyi futóévemre, hogy nem is neveztem utána sehova. Eldöntöttem, hogy majd idén bepótolom és jelentkezek több versenyre is. A sors keserű fintora, hogy ebből idén sem lesz semmi, hiszen az összes versenyt törölték. Sajnos ez van: talán 2021 lesz az én évem.

Szerinted van arra bármi esély, hogy a jövőben megváltoznak a dolgok, hogy jobban értékeljük, amink van?

Sajnos erre egyikünk sem tudja a választ. Talán az emberek átértékelik a helyzetüket és megértik, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben. Egészséget, szeretetet, családot nem tudunk vásárolni és ez az időszak talán megfelelő arra, hogy megértsük, milyen rövid az élet, hogy minden helyzetből ki kell hozni a legjobbat és hogy az egyszerű dolgok is boldoggá tesznek. Nem a felhalmozott tárgyak adnak értelmet az életünknek.