Jubileumi ultra és sikeres visszatérés - Nagy Kató újra a pályán

A legutóbbi beszélgetésünk során említetted, hogy idén különleges évfordulót ünnepelsz a futásban, így tervezel visszatérni a Keys 100-ra. Elevenítsük fel kicsit az olvasók kedvéért, hátha nem emlékszik már mindenki, hogy mit is mondtál akkor, mi lesz ez a kerek ünnep?

10 éve futottam az első ultrámat itt a Keys 100 versenyen, és akkor is az 50 mérföldes távon indultam, így idén szerettem volna visszatérni, és ezzel ünnepelni ezt a szép kerek évfordulót.

Ez a visszatérés akkor szépen sikerült, hiszen megnyerted az 50 mérföldet, amihez ezúton is gratulálok! Viszont, amikor most megkerestelek, hogy beszélgessünk a versenyről, egyből azt mondtad, nem vagy elégedett. Adódik is a kérdés, hogy miért?

Az az igazság, hogy a valaha futott legrosszabb időmmel sikerült célba érni. Szóval csak ezért nem vagyok megelégedve, mert sokkal jobb időt szerettem volna futni. Nagyon szépen ment a felkészülés, jó formában éreztem magam. Titkon pedig azt reméltem, hogy megfutom a legjobb időmet ezen a pályán, ami 7:04 volt. De idén a körülmények sem tették ezt lehetővé, mivel rekord meleg és brutális pára volt. A 40 fokos hőérzethez 80%-os páratartalom és végig tűző napsütés párosult. Annak ellenére hogy többször jártam már itt, tudtam, mit kell tennem, mégis elkövettem az összes létező hibát, amit ilyen körülmények között csak lehet. Hiába vagyok rutinos versenyző, későn kezdtem el magam visszahűteni es bevallom elfutottam az elejét.

Talán az is benned volt, hogy viszonylag régóta nem álltál rajthoz futóversenyen a sérülésed és a műtéted után? Milyen volt újra pályán lenni?

Igen, három éve futottam ultratávú versenyen utoljára. Nagyon jó volt újra pályán lenni, találkozni a régi kedves ismerősökkel. Kicsit úgy éreztem magam, mint a legelső ultrámon. Igazi nosztalgia hangulat volt.

Azért biztos van olyan része a versenynek, amivel elégedett voltál és jól ment, ugye?

Persze! Például tökéletesen és profi módon sikerült a gödörből kimászni es végig pozitív tudtam fejben is maradni. Már 25 km környékén éreztem, hogy nem jó a gyomrom és szédülök. Itt kezdett motoszkálni bennem a gondolat hogy csúcsidőt nem fogok futni, de nem szegte azért a kedvem. Mivel a pulzusom magas volt, tudtam hogy túlhevültem, így azonnal visszavettem a tempót, nehány helyen bele is sétáltam, majd ahol csak lehetőség volt rá, jéggel hűtöttem magam. A gyomrom továbbra sem volt jó, nem kívántam semmit, nagyon izzadtam, és tudtam, hogy a só és a folyadék mennyire fontos lenne. Így egy kis életmentő kóla, és a sótabletta meg a víz húzott ki a mélypontról, így mentem egészen 50 kilométerig. Aztán szerencsére jobban lettem. A kis segítő csapatom is profi volt. Mindig ott voltak a ponton időben, és mindig elő volt készítve minden, amit csak kértem. Így végül még az utolsó 5 kilométerre sikerült kicsit gyorsítanom is, amikor a segítőim jelezték, hogy egy lány fut mögöttem, elég gyors tempóban. Végül kiderült, hogy nem versenyző volt, de legalább hajráztam egy jót.

Különleges a verseny Keys100 a floridai hőség és a páratartalom miatt, gondolom ezek jelentik a legnagyobb kihívást. Mégis többször visszatértél már ide. Miért szeretsz itt versenyezni?

Ez pontosan az a kérdés, amit minden alkalommal én is felteszek magamnak (leginkább verseny közben), de a választ magam sem tudom. Talán a kihívás miatt. Itt még magamhoz képest soha nem sikerült jó időt futnom. Pedig minden évben felkészülten és stabil formában érkeztem. A pálya egy hosszú egyenes, sehol egy kanyar, árnyék vagy akár egy kis frissítő szellő. Amúgy talán csak azért ilyen kedves nekem ez a verseny, mert mégis csak az első ultrámat futottam itt, vagy nem tudom.

Sikerült a verseny után gyorsan regenerálódni? Hogy érezted magad erőnlétileg, izomzatilag?

Teljesen jól vagyok. 5 nappal verseny után mar futottam és bringáztam is. Szerencsére egy pici vízhólyag volt csak a lábamon, már az is visszahúzódott.

Mi a következő célod, és hogy készülsz rá?

Augusztusban szeretnék futni egy 12 órás versenyen, szintén itt, Floridában, ami egy különleges verseny, hiszen terep és körözős. Persze a fő célom ebben az évben a decemberi 24 órás verseny lesz majd Arizonában. Eddig edző nélkül készültem, de most, hogy végre a lábammal minden rendben, valószínű, hogy ez a jövőben változik majd.