UTMB,Wermescher Ildikó,terepfutás,terepultra futás

„Ha már egyszer állt az ember Chamonix-ban a dobogón, akkor vágyik arra, hogy a záróünnepség örömét újra átélje” – beszélgetés Wermescher Ildikóval az UTMB-ről

Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal
42 éves vagyok, és gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy vajon meddig tudok futni legalább azon a szinten, ahogyan most. Aztán persze mindig megnyugszom, amikor látom, hogy például az idei UTMB-t egy olyan futónő nyerte, akivel jelenleg egy korosztályba tartozom, sőt a másodikkal és a harmadikkal is. Nem mintha a futásteljesítményünk egy szinten volna említhető ezekkel a „lányokkal”, mégis jó érzés a lelkemnek, hogy lám-lám, nem csak a fiataloké a világ.

De beugrik Wermescher Ildikó esete is, aki sok tehetséges, fiatalabb sporttársat (köztük férfiakat) kényszerít maga mögé a világ legrangosabb terepfutó versenyein. Ildikó 53 éves, Németországban, Landsbergben él a férjével és két lányával. Ugyanolyan dolgozó, a családját ellátó, jó értelemben véve hétköznapi nő, mint bármelyik anyafutó ismerősöm, aki alapvetően kedvtelésből jár futni, de elképesztő tehetségének köszönhetően felfoghatatlan szintű futóvá lett az évek során.

UTMB,Wermescher Ildikó,terepfutás,terepultra futás,futás nőkén,futás 50 felett
Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal

Ildikó idén megfutotta eddigi legjobbját az UTMB-n (27:19.35), természetesen megnyerve ezzel a korosztálya versenyét, női összetettben pedig 7. helyezett lett. A verseny után pár nappal írtam neki, hogy meséljen erről az egészről. Kicsit elsodort bennünket az élet azóta, ettől függetlenül érdemes megismerni, milyen egy ilyen teljesítmény a futó szemszögéből.

Milyen elképzelésekkel álltál rajthoz az UTMB-n és ehhez képest, hogyan gondolsz vissza a versenyre?

Rögtön a kérdés második részével kezdeném. Megelégedéssel és nagy boldogsággal gondolok vissza az UTMB-re. A versenyt megelőzően nagyon izgultam, ezért most jól esik a megkönnyebbülés.

Harmadszorra rajtoltam itt, de a rajt előtt nemigen voltak elképzeléseim. Hosszú táv ez nagyon, ráadásul, ahogy halad előre az ember, a pálya egyre inkább nehezebb és nehezebb lesz. Az időjárás sem mindig kegyes, köztudott, hogy a mezőny is itt a legerősebb, így inkább nem terveztem semmit. Legfeljebb csak vágyaim voltak. Egyéni csúcs, esetleg top 10 helyezés, ilyesmik meg-meg fordultak a fejemben, de ez szinte természetes. Ha már egyszer állt az ember Chamonix-ban a dobogón, akkor vágyik arra, hogy a záróünnepség örömét újra átélje, és a színpadról is beláthassa az ujjongó emberekkel teli teret.

Elégedett vagy?

Abszolút! Bár így utólag visszagondolva és a férjemmel a részleteket elemezve, nem volt ez egyáltalán ideális versenyem. Nem éreztem jól magam, kész csoda, hogy mégis a maximumot ki tudtam hozni magamból.

UTMB,Wermescher Ildikó,terepfutás,terepultra futás,futás nőként,futás 50 felett
Forrás: iRunFar

Olvastam, hogy betegen álltál rajthoz. Ehhez képest viszont nagyon jó eredménnyel zártad a versenyt. Hogyan kell elképzelni azt a közérzeti állapotot, amely mégis ehhez a teljesítményhez vezetett?

Kívülről lehet, hogy jó futásnak tűnt, én viszont az egészet másképp éltem meg. A felkészülésem nem volt rossz, augusztus vége felé elég erősnek éreztem magam, de egy megfázás a verseny hetében teljesen levett a lábamról. Rossz volt a közérzetem, a pulzusom magas, az átmozgató futások nem estek jól, a rajt közeledett és az állapotom nem változott, nem javult egyáltalán. Az időjárás közben elromlott, esni kezdett, hideg lett, a téli kötelező felszerelést kellett bepakolni. A rajt ilyen állapotban nem volt öröm, de elindultam. A futás nem ment kezdetben, csak szenvedtem, a tömeg rohant, én próbáltam haladni lassan, közben ettem-ittam, ahogy kell, de mindezek ellenére hajnalra már nagyon kimerültem, Courmayeur-ba (78 km) elég rossz állapotban és eléhezve érkeztem. A teljesítés kérdésessé vált bennem. Ugyan nem fájt semmim, de a gyengeségtől enni alig tudtam. Mikor a férjemtől megtudtam, hogy a top 20 nő között sem vagyok, a motivációm elszállt, és minden kedvem odalett. Csak panaszkodtam neki, ő pedig bátorított és biztatott, hogy legyek erős és menjek tovább, ahogy tudok. 19 perc alatt segítséggel annyira összeraktam magam, hogy elhagytam a frissítőpontot és nekivágtam a hegynek. A lelkem mélyén éreztem, hogy a verseny igazán csak ezután kezdődik, hiszen még jó 90 km, a nehéz részekkel, előttem áll. Tudtam, hogy a végsőkig küzdeni kell, erről szól az UTMB.

UTMB,Wermescher Ildikó,terepfutás,terepultra futás,futás nőként,futás 50 felett
Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal

Iszonyú izgalmas volt a vége. Láttuk, hogy folyamatosan előzöd a lányokat. A célba érkezésed után 1 órán belül 6 lány futott be zsinórban mögötted. Mesélnél erről a véghajráról? 27 óra futás után nem lehetett egyszerű nyomni.

Igen, az igaz, hogy folyamatosan előztem, de a mezőny igen erős volt, nagyon jó futó lányokkal küzdöttem és a hajrá már szinte 50 km-rel a cél előtt elkezdődött.

Champex-ben (123 km-nél) megörültem, mikor Kaci-t (2016-os WS győztes), a 10. lányt, a frissítő sátorban megláttam, innen már együtt indultunk tovább Trient felé. A sík részen szenvedtem Kaci mögött, de aztán a hegyen megfordult a kocka, az nekem sokkal jobban ment és így elég gyorsan elléptem tőle.

A trient-i frissítőnél várt megint a férjem, és mondta, hogy a 9. lány is közel van. Az innen következő igen meredek, "gyilkos'' szakaszt nagyon kedvelem, itt összeszedtem magam és elég hamar a 9. lányt is megelőztem. Valorcine-ba már volt jó pár perc előnyöm vele szemben, de ezt aztán a hosszú, sík rész miatt elvesztettem, a lány hamar a sarkamba került és üldözött. A Flegere-en, az utolsó hegycsúcson a frissítő előtt már csak kb. 1 perc volt köztünk. Tudtam, hogy az utolsó lejtőn maximumra kell kapcsolni, 8 km már semmi alapon. A frissítőnél evés, ivás nélkül átfutottam. Ugyan még nem kellett, de előkészítettem a fejlámpám a fejemre és a meredek lejtőn a maximumon megindultam. Nem fájt semmim, izomzatilag jól voltam, futottam, ahogy bírtam, ugráltam lefelé, előztem a fiúkat, és aztán hirtelen két lány is ott termett előttem a sötétben. Megelőztem őket is, és szinte egy időben ezzel, egy ismerős hang is megszólalt a sötétben: „Te vagy, Ildikó?” A férjem följött elém a hegyre, nagyon megörültem neki, de mégis, mint aki nem is hall, úgy elrohantam mellette. Hamar leértem Chamonix-ba, az utakon már az óriási tömeg biztatott. Féltem a városi sík résztől, hogy futom majd, de itt az utolsó pillanatokra az egész napos gyengeség és fáradtság érzése megszűnt és könnyedén tettem meg a végső métereket. 27:19:35 óra, egyéni csúcs, és a 7. hellyel még bőven a top 10 nő között. Minden vágy valóra vált!

Wermescher Ildikó,Magyar Terepfutó Válogatott,UTMB,terepfutás,terepultra futás
Forrás: Bérci Zsófia
Ildikó (első sor, bal első nő), az UTMB után két héttel már a skóciai Sky Running világbajnokságon futott.

Tavaly a TDS-en 3. voltál a női mezőnyben. Melyik verseny volt nehezebb, a mostani UTMB vagy a tavalyi TDS?

Erre nehezen tudok válaszolni. Chamonix-ban évről évre nehezebb dolga van az embernek, minden távon brutál erős a mezőny, nehéz az élmezőnybe kerülni. A tavalyi TDS 3. helyért is nagyon megküzdöttem, és elfáradtam elég tisztességesen. De azt hiszem, az idei UTMB-m a táv hosszúsága, a cudar időjárás és a nem teljesen egészséges állapotom miatt mégiscsak küzdelmesebb és nehezebb volt a TDS-nél. De így van ez rendjén, hiszen mégiscsak ez a fő szám Chamonix-ban.