“Úgy vesztettem, hogy győztem” - Gusztos Péter beszámolója a Párizs Maratonról

“It wasn’t easy. But nothing is.” Ezzel a Blur idézettel zártam Párizs előtti írásom, melyben bejelentkeztem a 3 órán belüli maratonra. Hát, nem volt az, még így sem, hogy nem sikerült. Előre jelzem, hogy a 3:02:47-es idővel boldog vagyok teljesen, nincs miért nem annak lennem, hiszen 11 percet faragtam az egyéni csúcsomból és lőtávon belülre került a 3 óra.

Szóval ami most itt jön, nem magyarázkodás. Csak magyarázat, elemzés és intő példa.

Idő, járás

• Hajnali fagy, 1 fok a rajtban. Versenyt futni jöttem, szóval nincs beöltözés, majd a magas pulzus úgyis befűt alapon atléta és rövidnadrág. A perifériákon ilyenkor meg kell tartani a testhőt, így baseballsapka, kesztyű és karmelegítő - utóbbiak levehetők, ha nem kellenek már. Nem, nem vettem le őket.
  
  
• Hűvös, szeles, néha kicsit esős napok előzték meg a versenyt, ennek köszönhetően kristálytiszta volt a levegő. Télies hideg és szép napsütés, minimális szél.
  
  
• Tudok 3 órán belüli futni, így érkeztem. Október végén 3:13 Frankfurtban, novemberben 1:26-os félmaraton a Balatonon. Azóta pedig? Október óta dolgozom együtt Nagy Gergely triatlon szakedzővel, megjelentek edzésmunkámban a minőségi, sebességfejlesztő edzések és soha ennyit nem futottam alapozás alatt.
  
  
• Bennem van, így álltam oda, önbizalommal és persze izgatottan, mert egy maratonin sok tényezőnek kell együtt állnia ahhoz, hogy a legjobbat tudd kihozni magadból és hát ugye fél évvel ezelőttig kizárólag biztonsági futásokat produkáltam a versenyeken, a határaim feszegetése és kockázatvállalás nélkül, új terep ez nekem.

Reményteli kezdet…

• Geri arra biztatott, hogy álljak bele és egy alapos bemelegítés után kezdjem el bátran a megcélzott átlagtemóban, 4:15-ös ezrekkel. A warmup az alapostól távol állt, amit csináltam, kocogtam 1500 métert a rajtba. Szépen, könnyedén indult. Ötezres részidők az első felében: 21:40, 21:14, 21:40, 20:26. Félmaraton 1:29:22. Friss vagyok, ha üde már nem is.
  
  
• Az ötödik ötezer 20:45, vagyis 15-25 között egy 41:11-es tízezret futottam, a 4:07-es tempó talán kicsit túl gyors is volt, itt szárnyaltam, nagyon jólesett a futás. És elhittem, hogy a bab is hús.
  
  
• Utána viszont kezdett küzdelmes lenni, 21:51 a hatodik ötezer. De 30 km-nél még teljesen partiban volt a célidővel, a 2:07:34 mindössze 4 másodperc hátrányt jelentett.

… és reményteli vég

• Harminc után már nem élveztem annyira, jött még egy 21:58-as ötezer, 35-nél már 47 másodperc volt a hátrányom, de ha egyben vagyok, ha jól van felépítve egy maratoni futás, 35-37 km után el szoktam tudni indulni még, szóval ettől simán meg is lehetett volna, ha marad erő a végére.
  
  
• Nem maradt. A nyolcadik ötezer már 22:55 (4:35/km), megtörtem, elengedtem, beletörődtem, hogy nincs már másik sebességi fokozat, illetve van, csak az lassabb. A 40 feletti rész 10:22 (4:43/km). Ott ezeket szörnyen szenvedősnek és lassúnak éreztem, ami így utólag azért mókás kicsit, ennél nagyobb dráma sose legyen, ezt kívánom, ha ez az összeomlás, hát legyen.
  
  
• Itt a küszködős végjátékban azért végig vigyorogtam belül, jó érzés volt úgy elbukni a 3 órás célt, hogy több, mint 10 perces egyéni csúcsot futok. És már itt elkezdett pörögni a fejemben, hogy mit ronthattam el, hogyan lesz ez meg legközelebb.

A szakvezetés elemez

• Ma már tudom, hol ment el. Visszaütött a 15-25 km közötti hősködés, fegyelmezetten tartani kellett volna a tempót és tartalékolni a végére. Megtanultam, hogy amikor az ember a határokat feszegeti, elég egészen kicsit elmérni a dolgot ahhoz, hogy az visszaüssön.
  
  
• De a fő ok az, hogy valami egészen amatőr módon szúrtam el a frissítést. Az 55. maratonomon. Háromszor ittam az egész verseny alatt, fél-egy dl vizet, amikor a három zselét betoltam. A hidegben egész egyszerűen nem voltam szomjas és nem éreztem, hogy fontos lenne innom. Pedig az lett volna, mert a végére így elfogytam, gyengének éreztem magam és elkezdtem nagyon fázni.
  
  
• Annyira átfagytam - pedig már 6 fok is volt a célban, haha -, hogy a célbaérés után nem tudtam rágni, próbáltam betolni egy almát, de nem sikerült ennem és amikor visszakaptam a cuccaim, meg kellett kérnem valakit, hogy a széldzsekimen húzza fel a zippzárt, mert teljesen elfagytak az ujjaim is. Három réteg meleg ruhában még egy órán át rázott a hideg. Teljes dehidratáltság és kimerültség.

Jövő, kép

És persze boldogság. Az előadásaimon szoktam beszélni a futók tipikus hibái között arról a jelenségről, amikor valaki azért vesztes, mert nem vette észre, hogy nyert. Aki kicsit lemarad a kitűzött célról és ezután hetekig, hónapokig frusztrálja magát azzal, hogy nem sikerült. Miközben nagyon kevesen futnak maratont és néhány perc a 3-4 órához képest pedig semmiség. Tudnod kell értékelni a saját teljesítményed és ha lecsúsztál a 3 óráról, 3:30-ról, vagy épp a 4 órás határról, fogd fel úgy, hogy van miért hajtani a következőkben, maradt még motiváló célod.

Tudok 3 órán belül futni, így álltam oda. És ugyan nem sikerült, ez a verseny engem mégis arról győzött meg, hogy bennem van, hogy menni fog. Tudok 3 órán belül futni, így jöttem haza.