Grand Trail - a (terep)futók bibliája

Az alapadatokon túl hangulatokat, látványokat, élményeket ragadott meg. Ezen túlmenően elkészítette 16 klasszis terepfutó szöveges portréját, s még 13 különböző tematika mentén írt az ultra-terepfutással kapcsolatos tudnivalókról, érdekességekről, legyen szó-e sportág történetéről vagy arról, vajon hogyan érdemes táplálkozni, vagy mi történik a szervezetben az ultrafutás során.

Az ultra-terepfutás nem az a típusú sportág, amely sportkedvelők millióit vonzaná. Hiába hódít világszerte egyre nagyobb számban az atlétika eme speciális ága (erre bizonyíték számtalan újabb és újabb, a túljelentkezések miatt sorsolásos nevezési rendszerű verseny), csupán néhány tízezer ember van a világon, akik-e sportágnak a művelői, kedvelői. Én is közéjük tartozom. Egy kívülállónak talán nehéz elképzelni, de akárcsak egy Forma 1-es közvetítést, vagy focit, az ultra-terepfutást is jó nézni.

Legutóbb az Ultra Trail Hungary céljában ácsorogtam néhány órát és áhítattal néztem a sáros, megfáradt befutókat. Kifejezetten élveztem és csak azért indultam haza, mert a velem lévő két gyermekemet egy idő után képtelen voltam lekötni. Kissé elkalandoztam talán az eredeti témától, de tulajdonképpen, amit ebből szeretnék kihozni az az, hogy számomra élvezet és ajándék egy ilyen könyv, melyben kedvemre nézegethetem a futókat, az arcokat, a tájakat és egy-egy olyan remekül elkapott pillanatot, amelyet olykor magam is megélek, amikor éppen a pályán vagyok futóként.

A még mindig a 20-as éveit taposó Kilian Jornet-tel indul a kötet, ő az a klasszis futó, aki már szinte mindent megnyert, amit lehetett ebben a körben, ezzel örökre beírta a nevét az ultraterepfutás történetébe. Egy másik kedvencem a kanadai Ultra Trail Hurricana kapcsán készült verseny előtti és utáni portré-sorozat. Nagyon beszédesek az arcok, a 125 km és a 4000 méternyi szint nem pusztán a futóműveket viseli meg.

Ez a könyv, nem olyan, amelyet bedobok a táskámba, a fodrászat előtt. Ez egy nehéz, vaskos album, amelynek helye az éjjeli szekrényen van, s esténként elalvás előtt egy-egy fejezetet átlapozok, átolvasok, elmélyedek az arcok, tájak fotóiban. Majd másnap, vagy hetekkel, esetleg hónapokkal később, ott folytatom, ahol a legutóbb abbahagytam.

Nem tudom, hogy hiánypótló-e ez a kötet, nem tudom, hogy volt-e valaha hasonló album ebben a témában, azt azonban tudom, hogy nekem ez az egyik legklasszabb ajándék, amelyet a közelmúltban volt szülinapomra kaptam.

Megvásárolni csak interneten lehet, az alábbi linken keresztül: