DZD,ultra trail

Csernus Brigitta beszámolója a DZD 300-ról II. rész

Forrás: https://www.facebook.com/UltraTrailHungary/
Csernus Brigitta augusztus 18-án indult el a Dél-Zala Dombjai Ultra Trail 300-on, hogy első nőként teljesítse az extrém hosszú útvonalat.

Brigi Dél-Zala Dombjai Ultra Trail 300 beszámolójának második része következik. Az előző részt itt tudod elolvasni.

A második éjszaka

Beérek Szécsiszigetre (197 km), és elhatározom, hogy nem megyek tovább, az éjszakát a templomnál töltöm. Előző éjszaka bejött, most is megpróbálom. Nincs előtte lábtörlő, de van 2 pad. Vékonynak tűnnek, inkább jó nekem a föld is. Kipakolok mindent, fóliába tekerem magam, majd lámpaoltás. Szemben egy kutya folyamatosan ugat és szörnyen fázik a derekam. Nem tudok pihenni semmit, csak vacogok. Felkelek és útnak indulok egy jobb hely reményében. Pár háznyira van az orvosi rendelő szuper terasszal. Ismét kipakolok, éppen tekerném be magam, mikor meglátom, hogy az első emeleten ég a lámpa és nyitva az ablak. Mivel a fóliám minden moccanásomra csörög-zörög, itt nem maradhatok. Felpakolok és visszamegyek a templomhoz. Próbálom összetolni a padokat. Húzom, vonom, de nem moccannak. Jól van, elég lesz nekem egy is. Ismét megágyazok, betekerem magam és lefekszem. Olyan keskeny, hogy a fordulás gondolatától is leesek, a szél is fúj már, fázom nagyon. Van gyakorlatom benne, így továbbállok. Ezüst fóliába tekerve továbbcsörtetek a faluban. Ha valaki látna! Mostantól a szécsiszigeti gyerekeket nem a mumussal, hanem az alufóliába tekert rémmel riogatják. Végre egy buszmegálló! Az jó lesz. Pad is van, és 3 oldalról fedett a hely. Megágyazok, betekerem magam és lefekszem. A pad viszont nagyon kényelmetlenül lejt és keskeny is. Nem jó. Már megint nem jó! Összepakolok, nem is számolom, hányadszor. Szemben van egy kocsma, padok, fedett is. Két padot összetolok, ismét ágyazok, betekeredek a fóliába és végre lefekszem. Az udvaron egy kutya folyamatosan ugat. Nem lát, de tudja, hogy ott vagyok, de már nem érdekel. A kutya nehezen nyugszik le és én végre tudok pihenni. Azt hiszem, megdolgoztam érte. Megint nem alszom, mert nagyon hideg van. Talán csak elbóbiskolok, de legalább a lábaim pihennek.

Reggel 6 körül útnak indulok karmelegítőben és esőkabátban. De jó lenne egy kesztyű is! Meg sapka! Őrület, hogy milyen hideg tud lenni éjszaka és mennyire meleg napközben. Megint elég volt 3-4 óra arra, hogy a lábaim újjászülessenek. Megcsodálom a bivalyokat, ők visszacsodálnak és fázósan, éhesen gyalogolok. Kerkateskánd, majd Máhomfa előtt, a szántóföldön ér a napfelkelte.

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás
Napfelkelte Máhomfa előtt.
DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

Látszik, hogy hideg volt.

Az ébredező Máhomfára érek. Bicikliúton megyek, mit megyek, futok! Jönnek a Kerka-hidas pontjaim, az első a Kerka függőhíd (203 km). Itt beleesek abba a hibába, hogy elszámolgatok, mennyi van még hátra, vagyis előre. Mert hátra már 200 kili, de előre még egy százas. Beleborzongok. Nem ebbe, hanem a hidegbe.

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

Feljebb, na még egy picit feljebb! :)

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

Máhomfa után a bicikliúton. Nem lehetett nem futni (futómozgást végezni) rajta.

Egészen Lenti széléig (209 km) futok, csak pár lépés és egy almafa erejéig sétálok. Lentiben megcélzom a MOL benzinkutat és nagybevásárlást csinálok. Annyi finomságot veszek, hogy sem megenni, sem a helyhiány miatt elvinni nem tudom mindet. Egy részét ott kell hagynom a padon. Jön egy autós, és kiszól, hogy jól megyek, nagyon ügyes vagyok! Köszi, bárki is voltál, nagyon jólesett a dicséret.

A frissítés után hihetetlen friss vagyok, és futva indulok tovább. Baromi jó a kedvem, felteszem a zenét és futok. A két kis lábujjamon lévő vízhólyag néha visszaránt a valóságba, de ezeket leszámítva jól vagyok, és egyáltalán nem érzem, hogy 200 kili van a lábaimban. Lendvadedesig (218 km) sokat futok, még az emelkedő sem töri meg a lendületet.

DZD 300,terepultra-futás,ultrafutás,terepfutás

''Ha könnyű lenne bárki megcsinálná''

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

''Te nem vagy akárki!'' - nemrég futóverseny volt a környéken.

A 300 kili leggyilkosabb szakasza következik. Tornyiszentmiklós (230 km) település előtt teljesen elfogy a vizem, az első háznál kérek és kapok is. Déli melegben érek ide, és egy hosszú, nyílegyenes szántóföld következik, ahol egyetlen fa sincs, így csak a tűző nap marad. Olyan forróság van, hogy a levegővétel is fáj. Nagyon koncentrálok, hogy ne boruljak el. Nagy nehezen elérek a temetőig, ahol küldök egy sms-t Atinak, hogy a temetőben megpihenek. Több, mint fél órát engedélyezek magamnak, fürdök a csapnál, ruhát mosok és szárítok. Nem mondom, hogy jókedvűen indulok tovább, hosszú, vagy 4 kilis tűző napos, aszfaltos szakasz következik a Vörcsök - kápolnáig (236 km). Előtte érkeznek Dettiék, kapok gyümölcslevest, kávét és egy Atit, aki jön velem egy darabon. De szuper! Nem leszek egyedül, így a kilik is gyorsabban telnek, de a biztonság kedvéért nézem a lila vonalat is. A kiscsehi elágazóhoz kijön Gábor levessel és valami tésztával, tudok enni és ruhát is cserélek.

Budafai Arborétum (247 km), majd egy kellemetlen lejtő, ahol belerúgok a nyomi lábujjammal egy ágba. Iszonyatos fájdalom, ha nem a Hoka van rajtam, a vízhólyag által felemelt körmöm tőből leszakad. A Bázakerettyére vezető aszfaltra jön ki Detti Atiért, hoz jégkrémet és csavart kürtöskalácsot, az valami mennyei! Mondják, este kijön Szilvi és Ati is, egy darabon jönnek majd velem. Ez a tudat nagyon feldob.

Elválunk, majd folytatom utam, először egy birkacsordával találkozok, majd egy borz védelmezi otthonát, még meg is kerget. A bánokszentgyörgyi kilátónál (257 km) becsekkolok, majd felszerelem magam az éjszakai cuccossal. Közben szúnyogcsapat szívja véremet, egy kullancslégy pedig bemászik a hátamhoz a pólóm alá, órákig érzem, ahogy mászkál, mintha a bőröm alatt lenne, de kiszedni nem tudom. Szörnyen rossz érzés.

Leérek Bázára és örömömben becsekkolok a bázakerettyei ponthoz. Mire rájövök, már késő. Emelkedek, és nagyon lassan érem el Bázakerettyét (263 km), levonszolom magam a Bonne Chance étteremhez és a lépcsőjére telepednék, de egy kutya jön örömködve. Arrébb vonulok, egészen a parkoló sarkába. Lecibálom a zoknimat és várok. Ati hív, hogy maradjak ott, mert jönnek. Eszem ágában nem volt egy centit sem mozdulni. Fájnak a hólyagos lábaim, álmos vagyok és a legeslegnagyobb holtpontom közepén ücsörgök.

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

Csak a kép miatt a vicsor, akarom mondani a vigyor.

Megjön Ati és Detti, Szilvi nem tudott jönni, mert holnap utazik. Szenvedéssel töltök hosszú perceket, miközben a Bonne Chance szép lassan bezár, pedig nagyon ott akartam aludni. De akkor ugrott volna a szabad ég alatt alvós projekt. Kiszúrom a két hólyagot, leragasztom, majd visszaszenvedem a cipőt és Atival útnak indulunk, egészen Valkonyáig jön majd velem. Hálás vagyok érte, még most is ott ülnék, ha Ő nem jön ki. Amikor elindulunk, a kutya is csatlakozik. Ati próbálja visszazavarni, de nem tágít. Nyűgci vagyok, sokat nem foglalkozom a kutyával. Kis, rövid lábaival ügyesen teper mellettünk. Ahányszor valami vadat lát vagy érez, kilő, és ugatva kergeti el. Nem üldözi, csak elkergeti. Kezd egyre szimpibb lenni. Egyszer, Ati mellett úgy suhan el, hogy majd elsodorja a lábait. Az úton végig fejmagasságban pókhálók vannak, Ati szedegeti, párba így is beleakadok.

Kistolmácson, a Szent György-forrásnál (268 km) vizet töltünk, a kutya hasáig beleáll a vízbe, én meg kérem Atit, hogy üljünk egy picit. Amúgy se megyünk egy nagy tempót, de néha meg kell jutalmaznom magam egy kis ücsörgéssel. Kistolmácson szuper alvóhelyeket látok a tó mellett, de csak egy cipőkötésre állunk meg. A kutya tök jó fej, szorosan mellettünk jön, nem áll le balhézni a falubeli kutyákkal. Mivel stabilan jön velünk, nevet kellene adni neki, mégiscsak szólítani kell valahogy. Egyből a horhos szó ugrik be, még mindig tetszik ez a szó, így Horhos lesz a neve.

Borsfán (274 km) le kell ülnöm a buszmegállóban. Álmos vagyok és fáradt. Igazán vicces, de Valkonyán alszom majd a turistaháznál, onnan csak egy bő húszas a cél. Normál esetben tovább kellene mennem, de most nem teszem.

A harmadik éjszaka

Valkonya Rockenbauer Pál Turistaház (278 km): Ati eddig jött velem (örök hála érte), Detti jön érte, mi pedig ketten maradunk Horhossal. Jó széles asztalok vannak, szétterítem a cuccaimat és betekerem magam.

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

A harmadik éjszakára készülve, pihe-puha ágyat vetek.

Kaptam 2 polárt, az egyiket felveszem, a másikat a derekam alá teszem. Így is iszonyatosan fázom, 3 másodperces ciklusokban remegek, szörnyen fájnak a térdeim is. Felhívom Gábort, azt mondja, hogy menjek tovább, mert megfagyok. Nem mehetek, tudom, hogy pihennem kell. Olyan áron is, hogy nem alszom, hanem csak vacogok. A turistaház udvara nincs bekerítve, hajnalban egész konda érkezik, a picik visítanak, a nagyok elégedett horkantásokkal jelzik, hogy nem jöttek hiába. Nem félek. Horhos az asztal alatt fekszik, üldözni szokta a vadakat, de most nem mozdul. Egyszer bóbiskolok el, amikor arra eszmélek fel, hogy majdnem leesek, kapaszkodok az asztalba. A szomszédban egy egész baromfiudvar, a kakasok éjszaka, hajnalban, bármikor, folyamatosan kukorékolnak. Tuti ebből az udvarból látják el az ország henteseit kakasherével, máskülönben minek egy udvarba vagy húsz kukori? Picit örömködünk egymásnak Horhossal, nagyon édes, nem ugrál a nyakamba, nem erőszakos, nem túl sok. Kiérdemli, és nem kierőszakolja a szeretetet. 6 körül indulunk el, de előtte még töltök vizet. Ati tegnap megmutatta a tuják között megbúvó artézi kutat.

DZD 300,terepultra-futás,ultrafutás,terepfutás

Horhos

Megint kipihenve indulok neki, a térdeim nem fájnak, Horhos is nagyon vidám. Következik a hullámvasút. Az ember nem is gondolná, hogy mekkora hegyek (amúgy dombok, de 280 km után ezek már hegyek) vannak a Zalában. Horhos néha el-elrohangál, de mindig visszajön, miután megcsaholta a vadakat. Nem esnek jól az emelkedők, de a lejtők még jobban fájnak.

DZD 300,terepultra-futás,ultrafutás,terepfutás

Reggeli lábáztatás a vizes növények között, Horhos vadászik.

Obornak előtt bringás kíséretet kapok, Katz Rudolf jön velem egy darabon. Ennek örülök, beszélgetve csak úgy repül az idő. Bár könnyen futható szakaszon megyünk, nincs kedvem futni. Sormáson (293 km) megállunk a bolt előtt, bemegyek és veszek kólát, egy csokit és párizsit Horhosnak. A párizsit a boltos ajándékba adja, Horhos jóízűen benyomja. Úgy csípnék egy falatot belőle, olyan jó az illata, de nekem van kajám, Horhosnak viszont nincs. Így csorgó nyállal nézem őt.

Nekiindulunk az utolsó 6 kilinek. Horhos és én. Már megint nagyon meleg van, mi pedig bicikliúton megyünk, egyáltalán nincs árnyék. Picit tartok attól, hogyan tud követni Horhos, látom rajta, hogy fáradt és nagyon melege van, de itt már nem állhatunk meg. Úgyis egyre melegebb lesz. Futunk, így neki is kényelmesebb és haladunk is. Horhos minden létező pataknál megáll pocsolni, én türelmesen megvárom.

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

Minden vízcsobogást meghallott és ki is használt.

Kanizsán elfutunk egy állatorvos előtt, gyorsan befordulok, meg akarom nézetni van-e Horhosban chip. Várunk vagy 5 percet, de a doki el van foglalva egy francia bulldoggal, nem tudok többet várni. Továbbmegyünk. Nagykanizsán nagyon sok ember van a városban, félek, hogy Horhos besokall, de szépen követ egészen a célig, ahol a családom, Ati és Detti várnak.

DZD 300,terepfutás,terepultra-futás,ultrafutás

A célegyenesben Horhossal.

Megkapom a gyönyörű díjazásomat, egy névre szóló nagyon menő pólót és egy fából készült érmet és így most már ennek a körnek is van női teljesítője. :-P

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki követett, drukkolt és bármilyen formában segítette utamat!

DZD 300,terepultra-futás,terepfutás,ultrafutás

A díjazás. Nagyon menő!

Bátran ajánlom ezt a kört mindenkinek, akár rövidebb szakaszokra bontva is, hiszen benne vannak a Zalai-dombság legszebb részei. A táj gyönyörű, az útközben felbukkanó piciny települések lakói barátságosak. Igazán szerethető kört sikerült Atiéknak összerakni. A DZD 300-ról minden információ megtalálható itt.

És Horhos? Ahogy beérünk, lefekszik a pad alá, amin ülök és pihen. Norina egyből kérdezgeti, hogy ugye megtartjuk? Rajtam nem múlna, nagyon megszerettem. De Gábor visszarángat a földre és szól, hogy visszavisszük Bázakerettyére a Bonne Chance Hotelbe, megkérdezzük, hátha oda tartozik. Horhos szó nélkül száll be az autóba, feje a lábamon pihen az úton. A szállodában kiderül, hogy tényleg oda tartozik, a neve Portás és szeret túrázni a vendégekkel.

Nekem mindig is Horhos marad, ha Bázakerettye környékén futok, nem hagyom ki, hogy meglátogassam.

DZD 300,terepultra-futás,ultrafutás,terepfutás,futás kutyával
Kidőlt. :-)

A Dél-Zala Dombjai Ultra Trail 300 teljesíthető gyalogosan, futva és biciklivel, illetve egyben, folyamatosan haladva - ahogyan Brigi tette – vagy 3x100 km-es távra bontva 3 alkalommal. Eddig összesen 6-an teljesítették egyben az útvonalat, Brigi az első nő volt, 77 óra 35 perces idejével ő is tartja a női pályacsúcsot.

A horhos szó víz mosta árkot jelent, szakadékos hegyoldalban lezúduló víztől képződött meredek utat.

DZD 300,terepultra-futás,ultrafutás,terepfutás
Forrás: A DZD 300 honlapjáról
A DZD 300 útvonal, melyet Brigi végigjárt.

Nyitókép: Ultra-Trail Hungary Facebook oldal.