Cseke Lilla: fontos számomra, hogy a futás ne öncélú tevékenység legyen!

Nagyon sok jótékonysági futáson látlak. Hogy viszonyul egymáshoz nálad mások segítése és a maga a futás?

Szívesen önkénteskedem szabadidőmben, többek között szerveztem több száz fős jótékonysági eseményt, voltam önkéntes az SOS gyermekfaluban, tanítottam magyar nyelvet menekülteknek, futottam hospice ház felépítéséért, meg sok ehhez hasonlók. Eredetileg szociális pályára készültem, s bár időközben máshogy alakult az életem, a segítő szándék megmaradt bennem. A futást is igyekszem összekötni jótékonykodással, önkéntességgel, ha van erre lehetőségem. Vannak ebben partnerem is, például év végén karácsonyi ruha- és élelmiszer gyűjtést szerveztünk a csapatunkkal, ami nagyon jól sikerült. Nemrég kezdtem futni a Suhanj! Alapítvány egyik futójával, akivel megvolt az első közös versenyünk is. Óriási élmény volt, hogy kísérhettem. Fontos számomra, hogy a futás ne csak egy öncélú tevékenység legyen, hiszen a folyamatos edzésekben, versenyzésben könnyen ki lehet égni. Ha találok a futásban egy plusz célt, ami nem csak rólam és az eredmények eléréséről szól, az sokkal motiváltabbá tesz.

Ha jól tudom, a kezdetekkor is a jótékonyságon keresztül vezetett az utad a futáshoz.

Amikor elkezdtem futni, megismertem a BackPackRunning futócsapatot, amelynek tagjai vasárnap reggel összegyűlnek és szendvicset osztanak az utcán élőknek, miközben futva megtesznek 10-15 kilométert. Rendszeresen futottam velük és ha tehetem, igyekszem most is csatlakozni hozzájuk. A szendvicseken kívül szoktak osztani konzervet, gyümölcsöt, de volt, hogy ruhát, kötszert, gyógyszert szereztek a rászorulóknak, sőt, lakhatáshoz is tudtak segítséget nyújtani.

Gimnazistaként atletizált, de nem volt sikerélménye, ezért abbahagyta

Gyerekkorodban, fiatal kamaszkorodban sportoltál valamit, volt valami előzménye a sportolásodnak?

Bár Nagyatádon nőttem fel, ahol nagy múltja van a sportnak - van külön sporttagozatos iskola és az ExtremeMant is itt rendezik -, akkoriban nem foglalkoztam a sporttal. Ének-zene tagozatos iskolában tanultam, néptáncoltam, énekkarra jártam, illetve zeneiskolában tanultam fuvolázni 6 éves koromtól egészen a gimnázium végéig. A gimnáziumban egy évig atlétizáltam, de nem vettem komolyan, az érettségi előtt abba is hagytam. Nem volt benne sikerélményem és nem szerettem versenyezni sem.

Mikor és miért kezdtél mégis komolyabban futni?

2016-ban, 33 évesen teljesítettem az első versenyemet a Vivicittá 10 km-es távján. Pár hónappal előtte kezdtem futni, heti 1-2 alkalommal 5-10-15 km-t. Ezután szinte minden hétvégén mentem valamilyen 10-20 km-es versenyre, hétközben pedig közösségi futásokra jártam. Ősszel sikerült lefutnom 30 km-t a Spar maratonon és kitűztem célnak a maratont. A felkészülés jegyében elkezdtem növelni a távokat és 2017 januárban elmentem egy közösségi futásra (Hídfutás), ahol 56 km-t sikerült teljesítenem. Ekkor kezdtem 50 kilométereket is futni.

Na és hova lett a maraton?

2017 április végén kiírtak egy futóversenyt Nagyatádon, és egyértelmű volt számomra, hogy gyermekkorom városában teljesítsem az első maratonomat. Viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve előző héten elmentem egy 6 órás versenyre Sárvárra. Annyira megtetszett a légkör és a körözés, hogy eldöntöttem, szeretnék ultrafutó lenni és egyszer én is szeretnék 24 órát futni. A maratonra így nem voltam teljesen kipihent, elsőre 3 óra 28 percet sikerült futnom, de nagyon boldog voltam, hogy célba értem. Ezután fordultam edzőhöz, mert úgy éreztem, szükségem van iránymutatásra, hogy ne össze-vissza halmozzam a kilométereket. Már egy hónap alatt nőtt a teljesítményem, míg az április végi 6 órán 63 km-t futottam, júniusban Velencén az éjszakai 6 óráson 74 km-t értem el.

Ahogy változott a futásban a teljesítményed, úgy kezdett neked ez az egész mást is jelenteni?

Igen, nagyon. Amikor elkezdtem edzővel dolgozni és rendszeresen edzeni, sokkal komolyabban vettem a futást, tudatosabban készültem a versenyekre. Jöttek az eredmények is, persze ezeket nem adták könnyen, nagyon sok munkát fektettünk és fektetek azóta is a készülésbe. A kudarcokat mindig is nehezen kezeltem, így, ha egy edzés vagy egy verseny nem sikerült úgy, ahogy elvártam magamtól, az nagyon le tudott törni. Ebben már sikerült fejlődnöm az évek alatt, és bár most is nehezen kezelem a kudarcokat, sikertelenségeket, próbálok belőlük tanulni, és legközelebb elkerülni a hibákat. Ezekre is szükség van a fejlődéshez.

Amikor elkezdtél futni, hitted volna, hogy valaha edzővel fogsz futni?

Á, dehogy, azonban nagyon örülök neki, hogy így alakult. 2017 tavaszától 2019 őszig Márton Attila volt az edzőm, akinek rengeteget köszönhetek és azóta is hálás vagyok neki az együtt töltött időért és a sikerekért, amiket nélküle nem tudtam volna elérni. 2019 év végén történt pár változás az életemben, ami miatt úgy éreztem, szeretnék máshogy készülni, edzeni, így próbáltam egyedül futni, illetve tartottam egy hosszabb szünetet is. Szabó Gábort 4 hónap kihagyás után, 2020 tavaszán kerestem meg és azóta is együtt dolgozunk. Rengeteget fejlődtem és több sikeres eredményt értem el Gábor segítségével - például UTT 65 km 5:04:23, Korinthosz 80 km 6:31:40. Tavaly az UB-n, ami egy nagy kaland volt mindkettőnknek, ő kísért biciklivel, szerintem jobban elfáradt mint én, nagyon izgult értem végig.

Törekszik arra, hogy ne fussa túl magát és ne égjen ki

Most, jelen helyzetedben mit jelent neked a futás? Volt-e olyan idő, amikor lelkileg, mentálisan adott sokat?

Mindig nagyon sokat ad a futás, teljesen ki tud cserélni, fel tud tölteni. Akármilyen rossz lelkiállapotban is vagyok, gyógyító erővel tud hatni. Persze önmagában a futás nem megoldás a problémákra, viszont segít összerendezni a gondolataimat, és meg tud nyugtatni. Kilométerről kilométerre le lehet tenni közben a terheket, de önmagunk elől nem lehet elfutni, muszáj szembenézni a problémákkal és akár külső segítséggel megoldani őket. Így most már a futás nem egy stressz vagy feszültség levezető eszköz számomra, hanem egy olyan tevékenység, amiben leginkább ki tudok teljesedni.

Mennyire tudsz ebben a tekintetben az egyensúlyra törekedni?

Van, hogy telítődöm a futással, például egy hosszú verseny után, vagy ha rágörcsölök a teljesítményre, ilyenkor tudatosan pihenek, visszaveszek az edzésekből, örömfutásokat csinálok, többet megyek közösségi futásokra. Törekszem az egyensúlyra, hogy ne fussam túl magam, ne égjek ki benne. Hosszabb szünetet nem jó tartani, mert nehezebb visszarázódni, de néha kell egy kis pihenő testileg és lelkileg is.

És volt-e olyan időszak, amikor lelkileg nyújtott kapaszkodót?

Számomra ma is sokszor spirituális élmény is a futás, főleg a természetben, ahol rá tudok csodálkozni a teremtett világ szépségeire. Nagyon szeretem az erdei utakat, szeretek hegyek között, vagy akár vízpart közelében futni. Amikor édesapám kórházba került, abban az időszakban minden versenyt érte futottam. Sajnos 2018-ban elvesztettük őt, ezt nagyon nehezen dolgoztam fel, de sokszor futás közben érzem a jelenlétét, akkor szoktunk beszélgetni. Sok erőt ad nekem, és ha feladnám, őérte, őmiatta mindig továbbmegyek.

A futásban az a legnehezebb, amikor túlságosan stresszelek egy verseny miatt

Hogy viszonyulsz a különböző távokhoz, melyik a kedvenced, melyikben érzed magad a legjobban? Melyikben milyen terveid vannak?

Igazából „mindenevő” vagyok: edzésnél szeretem a gyorsabb, pörgősebb futásokat (15-20 km), de szeretek hosszabb, 30-50 kilométerekre is menni, akár egyedül, akár futótársakkal. Versenyeken a hosszabb távokon érzem jobban magam (50/80/100 km), de nagyon tetszett az Ultrabalaton is, mert szeretek éjszaka futni. Szeretem a körözős versenyeket, ami picit más műfaj, de például 2019-ben az első 24 órás versenyem fantasztikus élmény volt. Szeretnék még UB-ra menni és jobb időt futni, mint tavaly, és szeretnék majd 24 órás válogatott csapattag lenni, ahhoz szükséges futnom egy kvalifikációs szintidőt. Nagy szerelmem a terepfutás, igyekszem minél többet terepre menni, mert nagyon fel tud tölteni lelkileg, szellemileg.

Felkészülés és versenyidőszakban mennyi időt tudsz a futásra szánni? Hogy tudod a munkáddal összeegyeztetni az edzéseket?

Toborzás-kiválasztással foglalkozom egy informatikai cégnél, és a munkaköröm lehetővé teszi, hogy home office-ban legyek, így már a covid előtt is otthonról dolgoztam. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert rugalmasabban tudom beosztani az időmet, mintha irodában lennék, így könnyen össze tudom egyeztetni a futást a munkámmal. Hétközben napi másfél-két órát, akár hármat is rá tudok szánni az edzésre - előfordul, hogy reggel és este is kimegyek futni 15 kilométert -, hétvégén változó, általában 2-4 óra megy el futással egy nap, ritkábban 5-6 óra. Szerencsés vagyok, mert a Gellért-hegyen lakom jelenleg (itt is nagyon szeretek futni), és innen nagyon könnyen eljutok a városba szinte minden irányba.

Ha van nehézség a futásban, számodra mi az? És mi a legnagyobb öröm benne?

A legnagyobb öröm, hogy olyan ajándékokat kaptam és olyan élményekben van részem a futás által, amik nélkül sokkal szegényebb lenne az életem. Fantasztikus embereket ismertem meg, barátságaim alakultak, csodás helyekre jutottam el, és színesebb, gazdagabb lett az életem. A legnagyobb nehézség leküzdeni saját magamat, ha nincs kedvem, erőm kimenni futni, vagy túlságosan stresszelek egy verseny miatt. Fontos, hogy mentálisan is rendben legyek, foglalkozom autogén tréninggel, relaxációval, és elkezdtem egy sportcoach képzést, ahol nagyon sokat tanulok magamról is és célom, hogy a jövőben másokat is támogathassak.

Megtanulta, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is fel lehet állni

Tanultál-e magadról valamit a futás által?

Minél többet futok, annál többet tapasztalok magamról. Amit tanulok a futásban, azt igyekszem beépíteni a magánéletembe is. Megtanultam sokkal kitartóbban küzdeni a céljaimért, és értékelni minden apró lépést, amit útközben teszek. Ha jól sikerül egy verseny, óriási ajándéknak élem meg, hiszen sok mindenen múlik, mi hogyan alakul a rajttól a célig. Megtanultam rugalmasabban kezelni a problémákat. Ha elakadunk vagy eltévedünk, mindig újra lehet tervezni, újra lehet indulni és újra lehet kezdeni. A legnagyobb kudarcból, és a legkilátástalanabb helyzetből is fel lehet állni és tovább lehet menni.

Mikor érzed magad igazán boldognak? Mennyit tesz hozzá ehhez a futás?

Számomra az a boldogság, ha együtt lehetek azokkal, akiket szeretek, és nyugalom, béke vesz körül. Ehhez az is kell, hogy én is megtaláljam a békét magamban, ebben sokat segít a futás. Kicsit kimegyek, kiszellőztetem az agyam, felfedezek egy új útvonalat, hallgatom a kedvenc zenéimet, vagy a barátaimmal futok, ez teljesen fel tud tölteni.

Ha lenne egy kívánságod az életben, egy pedig a futásban, mik lennének azok?

Az életemben leginkább egy nyugodtabb időszakot szeretnék. Nagyjából négy éve gyökeresen megváltozott az életem, de ez a szakasz most lezárul, ami egyszerre jó érzés, de fájdalmas is, és indul egy új fejezet. Ezt a fejezetet szeretném szebben megírni. A futásban pedig kívánom, hogy legyen továbbra is sok örömöm, akkor könnyebben győzöm le az akadályokat és az életben is pozitívabb, derűsebb tudok maradni.