Kemény fókusz és komoly céltudatosság kellett ahhoz, hogy tegnap új 24 órás magyar csúcs szülessen – interjú Csécsei Zoltánnal

Nem a legideálisabb körülmények között hozta össze Zoli ezt az eredményt. Kezdődött azzal, hogy az eredetileg tavaszra kiírt, zsámbéki országos bajnokságot forrásproblémák miatt törölték. Ezt követően az OB rendezést átvette a RUNdevu csapata, a helyszín Balatonfüred lett volna. Ám egy bő héttel az esemény előtt ezt is lefújták, a városvezetés nem engedélyezte a bajnokság megrendezését. Fél nappal később viszont ismét úgy tűnt, hogy mégis lesz verseny, végül Balatonalmádi városa fogadta be a rendezvényt.

Ebben a nehéz helyzetben állt rajthoz Csécsei Zoltán. A maréknyi mezőnyben mondhatni egyedüli esélyese volt a bajnoki aranynak, azonban volt még két vágyott célja, ami miatt mindenképpen rajthoz akart állni.

„A vírushelyzet belőlem azt hozta ki, hogy ha van verseny, akkor versenyezni kell. Ugyanis a verseny ad pontos visszajelzést arról, hogy halad a felkészülés” – kezdi Zoli a beszélgetést.

„Az Ultrabalatonon mindenképpen akartam indulni. Ki akartam javítani, amit tavasszal futottam a Privát Ultrabalatonon. Ez annyira nem sikerült. Sokféle oka volt annak, hogy nem ment igazán. A 24 órás országos bajnokságon viszont szintén el akartam indulni. Hogy a kettő között 3 hét volt, nem ideális, de ez van. A 24 órás OB előtti héten csütörtökön úgy tűnt, hogy mégsem kerül megrendezésre a verseny. Erre rá kértem és kaptam lehetőséget Zelcsényi Miklóstól, hogy indulhassak az Ultrabalaton Trailen, mint idei utolsó versenyen. Csütörtök estére meg is volt a rajtszámom, erre péntek dél körül bejelentették, hogy mégis lesz 24 órás OB. Ezek után már nem akartam visszalépni az Ultrabalaton Trailről. Nem lett volna tisztességes."

Nem tartottál tőle, hogy a számodra szokatlan versenyhelyszín, a terep, esetleg egy váratlan sérülés boríthatja a 24 órás OB tervedet?

Az UB Trailt igyekeztem úgy megfutni, hogy ne legyen túl erős és nagyon vigyáztam magamra. A sík részeket próbáltam megnyomni, a lejtőkön és az emelkedőkön nagyon vigyáztam.

Nem szoktam terepen futni. Az elmúlt öt évben nem is voltam semmilyen terepfutó eseményen. Szemüvegesként (ami párásodik), a magas termetemmel és az aránylag nagy súlyommal nem vagyok igazán fürge terepen, ami most is beigazolódott. (Zoli második lett a szlovák Patrik Milata mögött, a szerkesztő.)

Végül sikerült jól megoldanod a regenerációt?

A 24 órás OB előtt annyit éreztem, hogy izomzatilag kicsit merevebb vagyok. Nem tudhatjuk, hogy mennyire szólt közbe utólag az UB Trail. Korábban Bérces Edit csinált olyat, hogy futott egy 24 órás versenyt, majd egy hétre rá 100 km-t és ismét 24 órát (a második 24 órája Editnek világcsúcs lett, a szerkesztő). Ez jutott eszembe és azt gondoltam, ha Edit meg tudta csinálni, talán nekem is menni fog.

Mennyire volt feszes ez a futás ebben a sorozatban?

Ha kifejezetten erre a versenyre időzítettük volna a formámat, akkor tudtam volna jobbat futni. 280 km-re írtam a versenytervemet, amire az edzőm, Attila (Pész Attila, Zoli futóedzője) azt mondta, hogy elég óvatos terv. Fizikailag meg tudtam volna oldani, de kellemetlen huplis térkő volt a kör 40 százalékán, amin kimerítő volt 24 órán keresztül bukdácsolni. Mentálisan és izomzatilag is kinyírt ez a pálya.

Az, hogy nem volt versenytárs, aki előtt vagy után lehet futni, mennyire volt további nehezítő körülmény?

Nagyon. 12 órán keresztül tök sötét volt, alig volt ember a pályán. Azon gondolkodtam, hogy mi a francot keresek itt. Ráadásul a zenémet is otthon hagytam. Ebben a nagy csöndben, éjszaka, versenytársak nélkül kimerítő futás volt.

Mire gondoltál a legnehezebb órákban?

Az elsődleges célom az volt, hogy megjavítsam a saját egyéni csúcsomat, ami 265 km volt. És emellett szerettem volna új magyar csúcsot is futni. Azt gondoltam, hogy a lehető legkisebb kockázatot vállalva futok, mert ezt a két célt mindenképpen szerettem volna elérni. Éreztem és láttam is, hogy menni fog. 18 óránál volt egy elég nagy mélypontom. Onnan még három órán keresztül sötét volt és még 6 óra volt vissza a verseny végéig. Az jutott eszembe, hogy ebben az évben már csak ezt a 6 nehéz órát kell kibírnom, utána boldog leszek és lezárhatom az évet. Akárhány kört megyek, mindig 10 perccel kevesebb ideig kell elviselnem a nehézséget és egyszer csak el fognak fogyni az órák.

Valóban ez volt az idei utolsó verseny?

Úgy tudom, hogy decemberben lesz még egy 12 órás országos bajnokság. Azt még lehet, hogy elvállalom. Azt gondolom, hogy az igazolt versenyzőknek illik megjelenni az országos bajnokságokon. Sajnos gyakori, hogy nagyon kevesen vagyunk. Pedig ezeknek a versenyeknek akkor lehet visszahozni a tekintélyét, ha minél többen elindulnak és jó eredmények születnek. Ezért amelyik országos bajnokságon tudok, azon elindulok.

A 2020-as év 24 órás országos bajnokságának további eredményei ITT találhatók.