Csak a párbeszéd vezethet ki a káoszból - interjú Csanyával a futóversenyek alakulásáról

Kétség nem fér hozzá, világszinten iparággá nőtte magát az utcai futóverseny szervezés, amatőr sportolók heti szinten több száz esemény közül válogathatnak, ha csak futást nézzük. Az üzletből természetesen nem maradhat ki a triatlon, valamint az egyre jobban fejlődő, és már-már az olimpiai sportág küszöbét kopogtató terepfutás is. Annak ellenére, hogy kis hazánk nem bővelkedik magashegyekben, a terepfutás népszerűsége exponenciálisan növekszik, mely nem kis mértékben köszönhető Csányi Csanyának, a Terepfutás.hu alapítójának, a Salomon Ultra Trail Hungary, és számos neves verseny főszervezőjének.

Csanya nem titkolt szándéka, hogy Magyarország legalább olyan színvonalas versenyeknek adjon otthont, mint a horvátországi 100 Miles of Istria Trail vagy a lengyelországi Lemkowyna Ultra Trail. Ő az az ember, aki nyíltan és tudatosan reformálja a hazai rendezvényeket, és akinek véleménye valamilyen úton-módon kihat a magyar terepfutó versenyek indulóira, még akkor is, ha erről, ők maguk mit sem sejtenek. És ő volt az az versenyszervező is, aki elsőként kezdeményezett párbeszédet a hazai versenyszervezők körében, amikor bejelentésre került a rendezvénystop.

Amióta a hétfő a #MedalMonday, mást sem látni a közösségi média platformjain, mint hogy 10 futóismerősünkből 8 legalább 6 különböző versenyen vett részt. Miközben az összes esemény az utolsó percig hirdeti magát, és küzd a nevezőkért, tehát kis túlzással épp, hogy lézengenek a versenyzők. Biztos, hogy van ennyi futója Magyarországnak? Van igény ennyi rendezvényre? Jól van ez így?

Semmiképp. Nem véletlen hoztam létre a Facebookon egy zárt csoportot kizárólag aktív versenyszervezők számára, hogy beszéljünk. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy sikeres rendezvényeket zárjunk. De ha egymásra szervezünk, úgy hosszú távon senkinek nem lesz jó. Volt, akivel sikerült ezt megértetni, és abszolút partnerként működtünk és működünk együtt a mai napig, de volt, akivel kevésbé.

Azt azért a szervezőknek is be kell látni, hogy három-négy hétvége alatt nem lehet bepótolni a több hónap alatt elmaradt versenyeket….

De nem tudja ezt mindenki belátni. Arra nem is gondolva, hogy a futó is ember. Elsősorban ember, családapa, családanya, dolgozó nő, férfi, aki a szabadidejében edz és utazik az adott versenyre, amiből optimális esetben egy évben van mondjuk 4-5 alkalom. Ha ez a 4-5 alkalom pedig egymásra csúszik, és 2 hétvége alatt kellene mind a négy korábban elmaradt versenyen teljesíteni, úgy a futó is mérlegel. Visszamond, vagy csak simán el sem megy az adott rendezvényre. Persze, mondhatnám, hogy nem érdekel, hiszen a nevezési díja ott van a zsebemben, de ez nem volna igazság, mivel én jobban örülnék, ha a rajtrácson is ott állna az a tömeg.

Tapasztalataid alapján miért mondják vissza leginkább a részvételt a futók?

Egyrészt sokan elkapták a vírust, nem tudtak úgy edzeni, ahogy szerettek volna, és sok futó a mai napig küzd a posztcoviddal. Másrészt el kell dönteni, hogy mikor, hol versenyezzenek, és sajnos tényleg sok esetben előfordult, hogy 2-3 egymást követő hétvégén is rajthoz kellett volna állniuk az elhalasztott versenyek miatt, így választás elé kényszerültek, ahol győzött a helyszín, az időjárás vagy a pályának a lakóhelytől való távolsága. Ha több hétvége is érintett verseny ügyben, úgy pedig már a családi kupaktanács is döntéshozó.

Te nyíltan próbáltál kommunikációt sürgetni a szervező között már a járvány elején, hogy legyen egy közös naptár, amiben be tudjátok osztani a magyar versenyeket, hogy mindenki jól járjon. Holott vannak külföldi rendezvények is, amikre tekintettel kell lenni, mert sok magyar sportolót vonzanak. Mégis hol és miért akadt el ez a párbeszéd a versenyszervező között?

Nem is azt mondom, hogy elakadt, hanem inkább ki sem alakult. Volt, akikkel már a kezdetekkor nem jutottunk közös nevezőre, és ezt attól kezdve nem is erőltettem. Ugyanakkor vannak szervező kollégák, akikkel remek kapcsolatot ápolunk, így például megtettem, hogy a nevezési határidő lejárta előtt két nappal kiküldtem a saját adatbázisomra hírlevélben más szervező versenyét, és egy nap alatt sikerült megduplázni a rajtlistát. Szóval van, aki meglátja a kölcsönösen kedvező partnerség előnyeit, és ezekkel a kollégákkal nem is volt ugyanazon a hétvégén rendezvényünk. Az őszi terepfutó szezon eleve borzasztóan korlátozott, a vadászatok miatt alig kapunk engedélyt, így sajnos valahol patthelyzetbe kerültünk, de igyekeztünk tekintettel lenni egymásra és a futókra is. Hiszen mégis értük vagyunk.

A jövőt illetően milyen várakozásaid vannak?

Decemberre a Budai Trail-re meglepően sok a nevezőnk, köszönhetően nyilván az időzítésnek, hogy akkoriban nem nagyon szervez más versenyt. Márciusban indul számunkra a szezon, a fő versenyünk természetesen az UTH, amit két év után remélem sikerül végre lebonyolítani. Addig pedig a szabadon teljesíthető Peaks sorozattal vagyunk jelen a terepfutók életében. Érdekes amúgy, hogy itt például az a tapasztalat, hogy sokkal inkább a közösségi futóélményt keresik az indulók, mintsem a versenyt. Csoportosan indulnak, lassan haladnak, fotózgatnak, élvezik a helyszínt, és ennek nagyon örülök, mert így talán tényleg sikerül átadni azt, hogy miről is szól valójában a terepfutás. Lényegében ezért is hoztuk létre ezt a sorozatot. Hogy élményt adhassunk, ha már a versenyek elmaradtak. És nagyon örülök, hogy népszerű lett ez is a futók körében. Új helyszínekkel is jelentkezünk és még itt is tartogatunk meglepetéseket. De azért abban nagyon bízom, hogy, jövőre már nem kell elmaradt versenyeket pótolgatnunk…