Coffeerun Momma - "Számomra a terepfutás maga a nagybetűs SZABADSÁG!"

Hogyan és mikor érkezett meg az életedbe a futás?

A helyzet az, hogy fiatalon mindig vékony voltam, hála a genetikának. Egyszerűen nem volt szükségem az edzésre; persze időnként én is aerobikoztam, de sosem volt fontos azért edzeni, hogy fogyjak. Ám mindkét terhességem alatt nagyon sokat kellett feküdnöm, híztam is nem keveset, úgy 20 kilót. Plusz a sok fekvés a lelkemnek sem tett túl jót, eléggé befordultam, a nap legnagyobb öröme az volt, amikor a férjem hazajött és hozott valami finomságot. A szülés után persze nem volt jó tükörbe nézni, depressziós lettem, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nincs más út, csak az okos étkezés és a mozgás. Azért választottam a futást, mert ezzel a mozgásformával kevesebbet kellett bárkihez is alkalmazkodnom, mintha mondjuk edzőterembe vagy tornázni jártam volna. A férjem babázott, én pedig futni mentem, az volt az énidőm, ekkor tudtam „kiszabadulni”. Mindig azzal viccelődtem, hogy amikor elindultam edzeni, egy sárkány hagyta el a házat, ám egy királylány tért vissza helyette.

Mikor érezted azt, hogy ebből már jóval több lesz, mint szimpla hobbi?

2012-ben, a szülések után már voltam terveim, voltak célok, amiket az edzéssel meg akartam valósítani. Először csak aszfalton futottam, majd csatlakoztam egy terepfutós eseménysorozathoz, amely 10 hétig tartott és amelynek hatására szépen lassan megszületett a CoffeeRUN. A Hármashatár-hegyen edzettünk és futottunk 15K-t: ez a hely szerelem volt első látásra. Szerencsére egyre népszerűbb lett a dolog, így felmerült, hogy igény lenne kisebb távokra is. Így elindult a Café Melange és a Macikávé, amelyek kisebb távok, és kezdők, újrakezdők is tudják teljesíteni. Ezek mellett Café Latte néven hosszabb lélegzetű közösségi futásokat szervezek, kilépve a Hármashatár-hegy bűvköréből. A sok futóesemény mellett pedig igazi gyöngyszem a CoffeeRUN palettáján a Sunset Yoga, amit Balázs Tünde csapattársam tart nyaranta a Guckler Károly-kilátóban.

Egy futónak mindig kell a cél, ugye?

Így van! Mindig újabb célokat kell kitűzni, hogy megmaradjon a lelkesedés! A tervem az, hogy futva járjuk be Magyarország hegységeit kihelyezett edzéseken, hiszen csodás helyeken lehet futni itthon. 2020-ban szeretném egy év alatt lefutni az országos kéktúra útvonalat havi bontásokban.

A terepfutás tényleg kőkemény dolog: nálad hogy jött ez a szerelem?

A Hármashatár-hegy mellett lakunk, viszont eleinte csak a Margitszigeten edzettem, és az aszfaltra voltam rákattanva. Igazi aszfaltbetyár voltam, de rájöttem, hogy már heti 1 terepfutás is egészen másként erősít meg: az emelkedők, a lejtők másként formálnak, és igazi kihívást jelentenek. Ez a heti egy futás hihetetlen pluszerőt adott, amit utána az aszfalton tudtam jól hasznosítani. Ha úgy érzem, hogy az aszfalt leszívta az energiámat, a terep mindig visszatölti. Hiszen a terep egy mesevilág, az erdő ezer árnyalatát csodás látni nap mint nap, igazi testi-lelki feltöltődést jelent nekem. Amikor a természetben futhatok, akkor érzem igazán, hogy élek.

Szükséged van keresztedzésre a futás mellé?

Korábban csak a futás volt, ám a Spartathlon után elkezdtünk egy személyre szabott edzést Tatár Szilvi trénerrel. Rá kellett jöjjek, lehet, hogy iszonyatos távokat le tudok futni, de a funkcionális edzéseken sokszor pár apró lábemelést is nagyon meg tudok érezni. És persze a core izmok erősítésére is figyelek.

Mit javasolsz: azoknak az anyukáknak, akik futással adnák le a szülés utáni pluszsúlyt, mi az első és legfontosabb lépés, amit meg kell tenniük?

Rengeteget segít, ha az ember talál egy támogató közösséget, egy futóklubot olyan emberekkel, akik hasonló cipőben járnak. Magányos farkasként is neki lehet állni, de a közösség magával húz, motivál, és segítséget nyújt.

A fenti interjút sok más izgalmas cikk mellett megtalálod a Terepfutás Bookazine-unkban, amit itt rendelhetsz meg!