A budapesti atlétikai világbajnokság gyalogló versenyeinek útvonala az Európa-bajnokság bronzérmesének szemével

Viki 2011 óta szinte minden évben képviselte hazánkat az adott év világversenyén, és az elmúlt három olimpián is rajthoz állt gyaloglásban, tavaly a Münchenben rendezett Európa-bajnokságon pedig bronzérmet szerzett. Vikivel a nemrég hivatalosan is megjelent utcai versenyek útvonaláról beszélgettünk.

Hogyan tetszik a kijelölt útvonal, ahol majd a 35 kilométert fogjátok gyalogolni?

A vonalvezetés nekem kifejezetten tetszik, és elvileg nem lesznek benne éles kanyarok sem. A körpálya egyik végén a Hősök tere szobrait kell majd megkerülni, a másik végén pedig - ha jól tudom - a Kodály köröndnél lesz a fordító.

Az eddigi nemzetközi versenyeken szerzett tapasztalataid alapján mi a jó gyalogló útvonal receptje?

Valójában több dolog is hozzájárulhat egy jó gyalogló pályához, de általában azt szokták mondani, hogy három dolog kell hozzá: egy remek pályarajz, kiváló aszfaltminőség, illetve nem elhanyagolható a hangulat sem. Ha Budapesten ezek közül nem is minden, de nagy része teljesülni fog, kiváló versenyt fogunk tudni lebonyolítani.

Tudnál esetleg konkrét példákat is mondani?

A dohai világbajnokságon például szuper volt az út minősége, de nagyon kietlen helyen rendezték a versenyt, a nagy meleg miatt éjjel, korom sötétben szurkolók nélkül. A zürichi kontinensviadal útvonala pedig komoly kihívás elé állított minket, ugyanis villamos sínek keresztezték az útvonalat. Pozitívumként emlékszem azonban vissza arra, hogy az utcák kissé szűkek voltak, és nem annyira nyitottak, mint máshol. Londonban mind az olimpián, mind pedig a világbajnokságon olyan szurkolói közönség jött össze, hogy az szinte berepített a célba. Nem csak az élen érkezőket tapsolták meg, hanem a legutolsónak is megadták a tiszteletet. Még most is élénken él bennem a londoni hangulat, és reménykedem, hogy Budapesten is hasonlót élhetek majd át.

Miért fontosabb a jó minőségű út egy gyaloglóknak, mint egy futónak?

Azért, mert nálunk hiányzik a repülőfázis. Valamelyik lábunk mindig a talajon van, ezért mi sokkal több időt töltünk az aszfalton, mint a futók. A teljesítményünk szempontjából így fontos szerep jut az út minőségének. Ha simább tehát az út, nem kell annyira figyelnünk, hogy hova lépünk, hogy ne menjen ki a bokánk. Tudunk a technikára, a tempóra koncentrálni, és annál gyorsabban tudunk gyalogolni. Bizonyos aszfalt típusoknál pedig kifejezetten jól tapadnak a cipők. Nagyon jó lenne, ha esetleg egy tesztverseny keretén belül kipróbálhatnánk, vajon az Andrássy út esetében milyen minőségű útra számítsunk, mire készüljünk.

A gyaloglóversenyeket sokkal rövidebb körpályán rendezik, mint a maratont, pedig a 35 kilométer és a 42 között nincsen olyan sok különbség. A bírók miatt van ez így?

Igen, mivel a nemzetközi bíróknak végig figyelemmel kell kísérniük a gyaloglók lépéseit. Emiatt nem lehet túl hosszú egy kör, leginkább 1 és 2 kilométeres körpályákon szokták rendezni a nagyobb versenyeket.

Nem zavaró azt a sok kört számolni?

Már hozzászoktunk, de persze néha bele lehet bonyolódni. Ezért én biztonságképpen mindig figyelem az órámat, és az pontosan mutatja, hol tartok. Egyébként én jobban szeretem a rövidebb köröket, mert akkor többet találkozhatok az edzőmmel. Jobban tudunk kommunikálni, többet tud segíteni a frissítésben, és gyakrabban tud biztatni is.

Verseny közben számít neked, hogy szurkolnak? Hallod egyáltalán, ha drukkolnak?

Igen, nagyon nagy segítség tud lenni, ha látok egy-két ismerős arcot, hallok egy-két ismerős hangot. Münchenben is hallottam a magyar szurkolókat, érzékeltem a jelenlétüket. Bár nem biztos, hogy látszódik az arcomon, hogy örülök neki, de nagyon motiváló tud lenni, ha szurkolnak nekem.