uth terepfutas verseny visegradtrail

"Így lettem aszfaltfutóból a terepfutás rajongója" - Szabó Vivinek véget ért egy út, de meg is kezdődött egy másik

Forrás: Ultra-Trail Hungary
Pünkösd hétvégéjén megrendezésre került a 2023-as Salomon Ultra-Trail Hungary, amivel véget ért a Terepfutás luxuskivitelben játékunk győztesei számára egy nagy kaland, ám nem ért véget a terepfutás iránti szeretetük. Sőt!

"Izgatottan vártam ezt az eseményt, mert tudtam, hogy a két nap különböző távjain sok futó ismerős, és olyan példaképek fognak indulni, akikre felnézek. Például az én távomon ilyen volt Gyömbér Viki, akinek a futó eredményeit Straván már követtem korábban is, így nagy élmény volt ilyen mezőnyben futni" - kezdi az élménybeszámolóját Szabó Vivien, Terepfutás luxuskivitelben játékunk női nyertese.

"Úgy éreztem pihenten és jól felkészülten érkeztem a versenyre, bár a hét elején érkező nagy meleg nem volt jó hatással a közérzetemre. Időben érkeztünk Szentendrére a versenyközpontba, ahol átvettem a rajtszámomat, találkoztam néhány ismerőssel és indultunk is fel, a rajt helyszínhez, hogy legyen elég időnk bemelegíteni is. Habár most indultam először ezen a versenyen, nagyon jó érzés volt, hogy mégsem éreztem magam olyan elveszettnek, mert ott volt sok ismerős arc, ráadásul egy tapasztaltabb terepfutó barátom is a harminc kilométeres távon indult" - tekint vissza Vivi a friss élményekre.

Első alkalommal indultam az UTH-n, Magyarország legnagyobb terepfutó versenyen, így a teljesítési vágy és a sok ismerős jelenléte olyan felfokozott hangulatba hozott, hogy az első pár kilométeren azt éreztem, szinte a torkomban dobog a szívem."

"Idő volt, mire a rajt után le tudtam nyugtatni magam, hogy a futásra, a feladatomra figyeljek. Amikor ez sikerült, attól kezdve nagyon élveztem a verseny minden pillanatát" - meséli nagyon lelkesen Vivien, aki azt is kifejti, hogy az eddigi tapasztalatai szerint sokat hozzá tud adni a versenyhez, ha sikerült a pályát előzetesen bejárni. "Sokat segített futás közben, hogy a bejárásokból voltak emlékeim a hosszú, meredek emelkedőkből, a mászós szakaszokból, és arra is figyelnem kellett, hogy a számomra biztonságos aszfaltos végét ne fussam el."

Vivi arról is mesélt, hogy a pálya ismerete mellett nagyon fontosnak tartotta a frissítési rutin kialakítását, amiben ő még kezdőnek érezte magát, így volt mit begyakorolni a versenyig.

"Ki kellett próbáljam, hogy a hosszú távokon mit bír a gyomrom, és külön kellett azt is tesztelnem, hogy hogyan működik a terv melegebb időben. Hiába van ugyanis jól felépítve egy terv a felkészülés alatti, ha a versenyen nem tartom magam hozzá. Szerencsémre nagyon beváltak a Squeezy termékei, csak arra kellett figyelnem, hogy akkor is fogyasszam rendesen, amikor nem kívánom. Valahogy egy idő után, amikor már megettem legalább 2 gélt és megittam egy kulacs izót, csak a vízre tudtam gondolni, viszont megtanultam, hogy az egyenletes energiaszint miatt ilyenkor is muszáj rendesen frissíteni" - mondja Vivi, akinek a frissítőpontok széles választéka is nagyon tetszett. "Nem indultam eddig olyan hosszú versenyen, ahol szükségem lett volna arra, hogy kihasználjam a pontokat, de most azért megálltam, és nagyon tetszett, hogy milyen gyorsan haladt minden. Az önkéntesek kérdezték, hogy mit kérek, azonnal segítettek, még szurkoltak is közben, sőt minden állomáson elmondták, hogy hányadik helyen állok" - lelkendezik Vivi az új élményekről.

Vivi edzője, Vincze Zsófi maximálisan elégedett

Vivinek ez volt az első komolyabb és egyben leghosszabb terepfutó versenye, amire maximálisan felkészült, ez azonban még mindig nem azt jelenti, hogy a jó érzések, esetleges időterv vagy netán helyezés garantált. Ha így lenne, akkor nem is lenne szükséges lefutni a versenyt. Maga a kora délutáni rajt is már kihívást jelenthet a versenyzőknek, hát még a pálya! A versenyt megelőzően a tervben külön bemelegítést is írtam, mert tudtam, hogy ez egy nagyon intenzív és erős menet lesz. Vivi ugyanis nem a teljesítésre ment, sokkal több volt benne ennél és bár én semmiképp nem szerettem volna elvárt idővel terhelni, tudtam, hogy ha minden klappol, akkor bőben 3:30-on belül ér célba. Az egyik legfontosabb (és a tapasztalatok alapján a legnehezebb) instrukcióm az volt, hogy az első harmadát ne fussa el. Ilyenkor a versenyzők jelentős része ugyanis elfutja a verseny elejét, ami megakadályozza őket abban, hogy végig lendületesen, relatív jó érzésekkel tudjanak haladni, és kitartani a célvonalig jelentős lassulás nélkül. A frissítés a másik fontos tényező volt, ami ilyen magas intenzitáson még a gyakorlott futóknak is nehézséget okozhat, ugyanis egyrészt a szervezet ilyenkor sokkal nagyobb arányban éget szénhidrátot, tehát több szükséges. Másrészt viszont az emésztőrendszernek sokkal nehezebb dolga van, hogy ekkora stressz hatására végezni tudja a dolgát. Vivi végül a negyedik helyen végzett egy vártnál is jobb idővel, és bár nem ez volt a legkönnyebb versenye, szerintem megkapta amiért jött, én nagyon büszke vagyok rá Összességében elégedett vagyok és kiemelném, hogy az edzésmunka jól sikerült, maga a versenyrutin az, amit az elkövetkezendő időszakban Vivinek érdemes sajátítania, ami által sokkal magabiztosabb lesz és kitapasztalja, hogyan működik a szervezete versenykörülmények között. Ezekből lehet tanulni, fejlődni, és úgy gondolom, hogy a Visegrád Trailen szerzett tapasztalatok kincset érnek majd a következő versenyekhez.

Vivi összességében nagyon boldog az eredményével, hiszen a női mezőnyben az előkelő 4. helyen végzett a Visegrád Trail távján, amin 3 óra 8 perc 51 másodperces idővel ért célba.

"Azért bevallom, az utolsó 4 km-en már kevésbé élveztem az egészet. Sajnos lehetett volna jobb is a végeredmény, de a vége előtt beütöttek olyan bajok, hogy felváltva szúrt a hasam, a mellkasom, a hátam valahol, ami hátráltatott a futó teljesítményben. Ez eléggé bosszantott, de próbáltam nem ezekre figyelni, hanem a futásra, természetre és hogy magamhoz képest még jó időt fussak. Nagyon segített, hogy egy férfi versenyző mellém került és a célig teljesen együtt futottunk be. Szentendre központjába befutni elképesztő érzés volt. Rengeteg ember volt az utcákon, sokan szurkoltak, tapsoltak, őrült hangulat volt. Így aztán tényleg hatalmas öröm volt beérni a célba!"

Az aszfalt futásból váltottam terepre, és már kezdem érezni, hogy mekkora a különbség. De terep és terep között is, hiszen a Pilis és a Visegrádi-hegység is nagyobb kihívást jelentett, mint eddig a Budai."
Vivi tökéletes versenyfelszerelését a Salomon és a Garmin biztosította

"Köszönhetően a Garmin Forerunner 265-ös órámnak nem kellett félnem attól sem, hogy eltévedek, de egyébként is tökéletesen jelölt pályán versenyeztünk. A Salomon ruhákban igazán kényelmesen futottam, a futónadrág és a póló még a hirtelen melegben is jól szellőzött, a mellényben pedig elfért minden kötelező felszerelésem és a frissítésem. A versenyre a Pulsar Trail Pro terepfutócipőre esett a választásom, ami egy igazán lendületes, könnyű és gyors cipő, és pont olyan talpmintázattal, ami biztosította azt a tapadást, amire az enyhén saras pályán szükség volt."

Vivi, aki a verseny másnapján már önkéntesként volt jelen a Salomon Ultra-Trail Hungary célterületén zárásképp azt is elmondta, hogy nagyon hálás, hogy részese lehetett ennek a játéknak, és úgy érzi, hogy extra motivációt kapott a terepfutáshoz és a versenyzéshez.

"Elmondhatatlanul jó érzés megélni, hogy 30 kilométert le tudok futni terepen és állóképességileg nem éreztem problémásnak a táv teljesítését. Azt kicsit sajnálom, hogy a végén már nem esett olyan jól a futás, de ez jó motiváció arra, hogy jövőre még felkészültebben,még ügyesebben újra nekivágjak ennek a pályának. Ráadásul rengeteg plusz energiát adott, hogy vasárnap láttam hogy hogyan érkeznek be a hosszabb távokat teljesítő futók. Olyan élmény volt ez az egész, amire nem is számítottam, de nem csak maga a futóverseny, hanem az ismerősök, az önkéntesek, a pálya, és a helyszín miatt is. Amikor jelentkeztem erre a nyereményjátékra, még nem is reméltem volna, hogy mennyi élményt kapok. Nagyon hálás vagyok a kiválasztásért, Csanyának pedig a verseny lehetőségért. Most már nehéz lesz dönteni a jövőben a versenyeinél, hogy inkább futni vagy önkénteskedni menjek. De milyen jó, hogy az UTH két napos buli, mert így nem is kell majd választani!"