A maratoni ex-világcsúcstartó doppingvétséghez kapcsolódó ballépései

Wilson Kipsang 2013-ban a Berlin Maratonon lett a szám világrekordere, 2:03:23-mal szakította át a célszalagot. Volt ezen kívül is bőven trófeája, hiszen megnyerte a New York-i és a londoni maratont, és állt olimpiai dobogón. A 2019-2020 azonban nem az ő időszaka. 2018 áprilisától négy alkalommal nem jelentette hollétét, ami doppingvétségnek minősül. Próbálta ő menteni a menthetetlent a doppingeljárásban, de persze ilyenkor az embernek semmi sem sikerül. Becsatolt ugyanis egy közlekedési balesetről szóló fotót, igazolandó, hogy a 2019. május 17-i vizsgálatnak emiatt a baleset miatt nem tudott eleget tenni. Pechére az eljárásban kiderült, hogy ez a baleset nem május 17-én, hanem augusztus 19-én történt. Meg is jegyezte a Nemzetközi Atlétikai Szövetség doppingügyekkel foglalkozó szervezete (AIU), hogy nemcsak a holléti nyilvántartás hiányosságai és az elmulasztott tesztek vannak a rovásán, hanem az eljárásban hamis bizonyítékok benyújtása és hamis vallomás is szerepel a porondon.

Mint az közismert, a baj csőstül jön, ezért mindezt tetézve áprilisban a koronavírus-járvány miatt bevezetett kijárási tilalom megsértéséért a kenyai rendőrség letartóztatta, mert egy iteni bárban mulatta az időt 19 társával. Jó tudni, hogy Iten nemcsak a kenyai magaslati edzőtáborról ismert város, hanem bizonyára minőségi söntésekkel is bír, ha egy híján húsz élvonalbeli atlétának érdemes volt a letartóztatást is kockáztatni néhány pikoló italért.

Kipsang eset(ei) felvetnek néhány jogi problémát. Csapjuk hát fel a sportjogi tudás nagykódexét, tényleg csak az unikumok megemlítése miatt. A Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat 2.4. pontja világosan rögzíti, hogy a „hollétre vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos mulasztások” doppingvétségek. De lehet-e hazudni doppingeljárásban? Érdekes ez, mert gyakorlatilag minden jogállamban a büntetőeljárásokban nem kell igazat mondani. Legtöbbször mást nem lehet hamisan bűncselekmény elkövetésével vádolni, de ezen kívül mindent lehet mondani. A szabályzat azonban csak szőrmentén ad iránymutatást, hogy az eljárás alá vont hazudhat-e. Valójában nem is erről tájékoztat, hanem az együttműködésről. A 21.1.6. pont rögzíti a doppingvétségeket kivizsgáló doppingellenes szervezetekkel való együttműködés kötelezettségét. Ehhez azonban a jogalkotó tett egy megjegyzést, hogy „az együttműködés elmulasztása a szabályzat értelmében nem doppingvétség, de ez fegyelmi eljárást vonhat maga után”. Vagyis aki hazudik a doppingeljárásban, azt a saját szövetsége vagy a nemzetközi szövetség fegyelmi eljárás alá vonhatja, ahol ugyanúgy lehet eltiltás végeredménnyel számolni.

A kenyai atlétikai szövetség fegyelmi szabályaival nem vagyunk tisztában. Azonban a világ szinte minden sportjának szinte minden sportfegyelmi szabályzata (vagy annak kisegítő szabályzata) rögzíti, hogy aki a sporttevékenysége körében vagy azzal összefüggően elkövetett bűncselekmény fegyelmi vétség. Ha a bűncselekmény nem, akkor a sportolóhoz méltatlan viselkedés biztos. Azt pedig lássuk tisztán, hogy világjárvány alatt kocsmázásért letartóztatásban részesülni még a leglazább erkölcsi mércét is leveri. Az eljárás ez esetben is eltiltással végződhetett volna.

Így tudta a kenyai futó néhány hét leforgása alatt körülbástyázni az eltiltását. Legközelebb 2024-ben találkozhatunk vele futóversenyen.

A cikk szerzője Simor Miklós sportjogász (SIMOR Ügyvédi Iroda)