HELLÓ ANYÁK!

Utóbbi nem lett kevesebb, ellenben nehezebb koncentrálni, sűrű megszakítások nélkül 1-1 folyamatot flottul végigcsinálni. Nem tagadom, van, hogy egy nyúlfarknyi cikkel órákon át piszmogok…

Mert hirtelen:

• valaki szomjas lesz,
• aztán pedig éhes,
• majd a WC-zést kell segíteni,
• szétesett a Lego építmény vagy elvesztett egy fontos darab,
• kiömlött, kiszóródott…a bármi IS,
• beütötte és fáj, puszit kell adni, beragasztani,
• a macska nyávog, mert üres a tányérja,
• a kutya bújik, mert ő is itt van,
• lejárt a mosás (persze még az előző adag is a szárítón)
• lassan az ebédet is illene összedobni (ej, de klassz a békeidők napi intézményi menzája),
• és ott van, igen ott a „homeschooling”, ami minimum pár órás elfoglaltságot szintén ad naponta (s még örülünk a Waldorfnak, ahonnan jóval kevesebb tanulnivaló fut be, mint amit hallok).

HELLO ANYÁK!

Hogy lehet boldogulni FUTÁS nélkül mindezek mellett?

Meg kell mondanom: tippem sincs erre. Számomra most ez az egyetlen olyan időtöltés, amikor magam lehetek, kint a levegőn, a szabadban, a zöld erdőben, a kutyánkkal, mozoghatok, lélegezhetek, kicsit kiléphetek abból a szokatlan körforgásból, amelyről pár hónapja még nem is hittük, hogy létezik.

Már jó ideje nem használom a #futás anyaként tag-et, mert már nem újdonság, nem hír, de ma ehhez az íráshoz előveszem!

Őrült jó dolog most Anyaként futni! Jobb, mint bármikor! Értékesebb, mint máskor!

Aki pedig nem fut, az legalább ma menjen el EGYEDÜL egy picit sétálni. Egy zöld parkba, egy erdőszéli kis ösvényre, egy vízparti gátra, egy csendes játszótér szomszédságába, bárhová, csak adjon magának némi (én)időt!

S persze az élet megy tovább így is és nyilván sokunk számára van segítség legalább egy Apa személyében és bárhogyan is legyen imádjuk a gyerekeinket, DE engedjük meg magunknak néha (legalább ma), hogy azt mondjuk …sza meg, ma a semennyinél kicsit hadd töltsek többet azzal a dologgal, ami NEKEM okoz örömöt!

Boldog Anyák Napját: fáradhatatlan, önzetlen, mindig szolgálatra kész anyatársak!