Ha újra kell kezdened, az még nem a világ vége! 5 dolog, amit megtanultam belőle

Nos, velem is ez történt. Tavaly ősz végén komoly csípőfájdalmaim lettek, ami miatt minden egyes lépés fájt, és hiába pihentettem, masszíroztattam, hengereztem és gyógytornáztam, nem akart elmúlni. Igazából 3 hónap kellett ahhoz, hogy teljesen helyreálljon, és bár minimális szinten futo(ga)ttam, maximum 5km-ig jutottam pingvintotyogós tempóban. Vicces, épp akkor kellett leállnom a futással, amikor kineveztek a Runner’s World főszerkesztőjének, így nem éreztem túl jól magam emiatt, de ha ez van, akkor el kell fogadni.

Most azonban újra belecsaptam a lecsóba, és van is pár tanulság, amit egy korábbi hosszabb, sérülésből fakadó kihagyás miatt már tudtam, és szerintem hasznos lehet azok számára, akik esetleg még nem tapasztalták meg a saját bőrükön, milyen is az újrakezdés:

1. Sajnos, nagyon visszaesik a teljesítmény. Velem az a baj, hogy amikor nem futhatok - és mostanság erre az is rásegített, hogy sokkal többet dolgoztam, mint általában - , más edzéshez is kevésbé van motivációm. A biciklizés is fájt, így úsztam, és saját testsúlyos intervall edzést végeztem, de a futást ezek nem pótolták, és én sem voltam annyira lelkes, mint kellett volna. Szóval, a hétvégén, amikor részt vettem a Generali Runner’s World Runon, és a 10,5km-es távon futottam, élesben is megtapasztaltam, hogy a pár hónapja még könnyűnek és lassúnak számító tempó most majdnem kicsinált, a pulzusom kb. 7-10 ütéssel feljebb ment. És kesegerhetnék ezen, de nem fogok. Most itt vagyok, innen kell elindulni.
   
   
2. Bár nagyon visszaesik a teljesítmény, gyorsabban lendül fel, mint amikor először kezdted el. Most még nyilván nem érzem a javulást, de valószínűleg 1-2 hét tudatosan épített edzés után meg fogom tapasztalni, hogy jobban és jobban megy. Korábban is így történt: fele annyi idő kellett eljutni ugyanarra a szintre, mint amikor először kezdtem el edzéstervvel futni.
   
   
3. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nagyon fontos a fokozatosság. El kell fogadnom, hogy most nem megy álmomból felébresztve egy félmaraton, és kész. Nem magam állítom össze az edzéstervemet, hanem az edzőm és barátom, Szántó Nelli, aki nagyon figyel arra, hogy szépen, lassan építsük fel újra a teljesítményemet, mert a test számára így optimális.
   
   
4. Igen, be kell látnom, hogy a hegyen felfelé most még visszahúz egy láthatatlan kéz, és milliószor belesétálok, de már elengedtem, hogy mi ciki, és mi nem. Nem érdekel, ki mit gondol, vagy mit gondoltam régebben én.
   
   
5. Az egész egy mentális játszma, és fejben kell tudatosítani, hogy újrakezdésben vagyok, leromlott a teljesítményem, és ha a földhöz vágom magam, ez akkor is így lesz. Egyszerűbb elfogadni, mint küzdeni ellene. Én most szándékosan (és mert ezer más dolog van jelenleg fókuszban az életemben) nem neveztem egy versenyre sem, mert nem akarom, hogy frusztráljon.

Jó újrakezdést kívánok mindenkinek!