Futótémák az Instán – Virtuális kapcsolatból valódi barátság

Hogy ne mindig csak a görbe tükröt tartsam a sokszor felszínesnek tűnő Insta-valóság elé, ma egy sokkal pozitívabb témát hoztam: mégpedig azt, hogy igenis értékes, fontos, igazi barátságok is születhetnek a közösségi médiafelületeken.

Tudom, tudom: sokszor úgy érezzük, hogy a közösségi média felszínesebbé tette a kapcsolataikat, 1000 Facebook ismerősből jó, ha 30 valódi és élő barátságunk van. De hidd el, a közösségi média nem az ördögtől való, a közös érdeklődési kör alapján rengeteg új, klassz embert ismerhetsz meg!

2020-ban már talán annyira nem újdonság, hogy a neten ezer platformon ismerkedhetünk: nézz csak szét a környezetedben, pl. hány haverod ismerkedett meg a csajával/pasijával Tinderen. Teljesen természetes nekünk, hogy virtuális alapokon is kialakulhatnak kiválóan működő emberi kapcsolatok, de sokan úgy gondolják, hogy az internetes barátság/ismeretség nem egyenértékű egy offline, igazi kapcsolattal.

Nem is tudnám megmondani, ki volt az első olyan személy, akit azután, hogy az online térben követtem, nyomattam neki a lájkokat és kommenteket – húsvér, emberi valójában is megismertem, de több olyan barátom van, akit az Instának köszönhetően ismertem meg.

Mint szerintem oly sokan mások, pár éve én is magányosan vágtam bele ebbe a futkosósdi-életmódváltósdi mókába és az Instagram óriás motivációt és kifogyhatatlannak tűnő inspirációt jelentett és jelent számomra – a kezdetek kezdetén is és a mai napig is. Rengeteg embert bekövettem, akik ezért vagy azért szimpatikusak voltak: elsősorban a hétköznapi emberek sorsai és napjai érdekeltek, de voltak olyan profi sportolók vagy márkák is, akikre follow gombot nyomtam. Receptek, trükkök, tippek, futóútvonalak, edzésötletek, sikertörténetek vagy épp mélyen emberi hullámvölgyek külföldi és magyar bloggerektől, végtelennek tűnő mennyiségben. Emlékszem, az első közösség futóedzések híre is itt talált meg, és fantasztikus érzés volt nem sokkal később azok - az általam szinte idolként tisztelt, hétköznapi hősök - között edzeni, akiket eddig csak a közösségi médiában követtem.

Az ismeretségekből barátságok lettek, az alkalmi közösségi edzések rendszeres szokássá váltak és lehet a social media ezer és egy hibáját felhozni, de ez kétségkívül fantasztikus és pozitív hozadéka volt már akkor is.

Plusz van rengeteg olyan futópajti, akikkel a közösségi médiából már ismerjük egymást, így 1-1 futóeseményen már olyan, mintha régi ismerősök lennénk – noha még csak először találkoztunk valójában.

És persze ott vannak azok az ismeretlenek is, akik csak minket követnek, és 1-1 sikerélményünk után gratulációkkal halmoznak el vagy valami negatívabb életeseménynél szolidaritásukat fejezik ki, ami tök jól esik. Nyilván nem csak jó élmények vannak, én is találkoztam már olyannal, aki tudom, hogy kommentel, lájkol, de visszaköszönni már nem tud, vagy aki a közösségi médiában ezerrel pörög, de a való életben full introvertált és antiszociális, de a legtöbb élményem ezügyben akkor is pozitív.

A virtuális tér számtalan lehetőséget kínál arra, hogy olyanokkal is tarthassuk a kapcsolatot, akikkel talán személyesen még sosem találkoztunk, és lehet, hogy nem is fogunk, mert pl. a világ másik felén lakik, de ezeket a földrajzi különbségeket egy kattintással át tudjuk hidalni és azt tudjuk nyújtani egymásnak, amit a „rendes” barátok: figyelmet, megértést, segítséget – jó társaságot.

Amellett, hogy új kapcsolatokat tudunk építeni a közösségi médiában, állati sok edzés, verseny, futáshoz kapcsolódó termék és szolgáltatás jön velünk szembe nap mint nap – mi pedig válogathatunk, hogy mi az, ami érdekel és mi az, ami nem.

Mindenkit bíztatok, hogy merj kilépni az online térből, találkozz, ismerkedj, beszélgess, köszönj oda annak, akit követsz vagy tudod, hogy kicsoda! Az insta csak egy felület, de a valóság mindig sokkal színesebb, mint a filterezett fotók.