Futóhiszekegy - 1. rész

AZ AKTUÁLIS RUNNER'S WOLRDLBEN OLVASHATOD SIMONYI BALÁZS ÍRÁSÁT, A FUTÓHISZEKEGY ELSŐ RÉSZÉT:

Valószínűleg egy vegán is hasonló cipőben jár: nagy levegőt vesz, és nyugodtan nekifut sokadjára is – a térítés minden szándéka nélkül. Egy végtelenségig folytatható, kétrészes lista született a futásról – a spiritualitástól egészen a művészetig.

A futás terápia. Segít Münchhausenként kihúzni magunkat a bajból. Menekülünk, kompenzálunk, problémázunk, kísérletezünk. Nekem a futás megmentőből életformává vált. Sok (külső és belső) helyre elvisz, élményhez juttat. 10 éve el nem tudtam volna képzelni így magamat.

A futás pszichológus. Jó szakember, s olcsó az óradíja. Az a páciens, akinek a kitartás az edzője, az ambíció a doppingja, a teste az eszköze és a szabadtér a tornaterme, a legjobb úton halad az öngyógyítás felé.

A futás sikerélmény. A kezdőnek a kínnal lekocogott 2-3 kilométer – vagy a kitűzött feladat, célverseny teljesítése – önmagában is öröm, sőt legnagyobb kritikusod is meghajol előtted – jómagad. A közhelyes mondással ellentétben itt nem(csak) az út a fontos, hanem a megérkezés.

A futás népegészségügyi tényező. Ápolja a testet, lelket, tudatot, s az életminőségre gyakorolt hatásai egyértelműek: kevesebb betegszabadság, jobb közérzet, prosperáló cég – már kezdik kapiskálni a HR-esek.

A futás függőség. „No way back” kapszula. Ha a fotóblogot is futóblognak olvasod, függő vagy. A magyaroknak tudatmódosításra mindig lesz pénzük, tehát futóversenyre nevezni is. A „Megyek futni” kifejezés a pozitív „Megyek drogozni” jelentéstartalmat is rejti. Szélsőséges esetekben a sportszeretet teljesítménykényszerbe, edzésdependenciába fordulhat.

A futás demokratikus narkotikum. Nem válogat: vallásra, nemre, korra, osztályra való tekintet nélkül vannak használói. Egyenrangú kocogóvá, verejtékező, büdös, körmeváló endorfintermelővé válsz.

A futás szexi. Izzadni hősies, kipirult arccal pihegni menő. A latexnadrág, a feszülős trikó, a gyantázott lábszár dögös. A frissítőasztalnál összefutni valakivel pedig a speed-dating kombinációja a vakrandival. Vegyél fel egy testhezálló latexet – garantáltan megfordulnak utánad, legyél nő vagy férfi, radír- vagy ceruzaalkatú. Figyeld meg: trappolva a magyaros panaszkultúra helyett az optimista hozzáállás kerül előtérbe.

A futás közösségi élmény. A futásban van sporttárs és bajtárs, hajtás és pajtás. Brothers in arms – sok csatát együtt vívtok meg. Futás közben könnyebb barátokat szerezni, barátból szerelmet csiholni, mert egy fun run összehoz, egy veszekedést pedig felold egy ventiláló-relaxáló szaladás. Az olimpiai bajnok is azon lamentál, hogy ki győzött: „A közösség-e, aki lélekben együtt futott velem, vagy én? Szóval, hogy ők győztek-e énáltalam, vagy én győztem-e őáltaluk?”

A futás kérdőjelek sokasága. Miért hordanak egyesek nyáron is hosszú cicagatyát? Miért futnak a rövid távú kifulladásig sokan eszetlenül gyorsabban a kapacitásaikhoz képest? Miért sétál a Margit hídon a szigeti bejáróig, aki kocogni indult vagy onnan jön? Miért viselnek felesleges drága cuccokat, miért a puccparádé és a paradicsommadárkodás? Miért óbégat a kiesése miatt, aki felkészületlensége miatt esik ki egy versenyből? Miért indul el olyan távon, amire nincs felkészülve? Miért nem fut tovább?

A futás bőségszaru. Sokkal többet tudsz belőle kivenni, mint amennyit beleteszel. Kedvet csinál, erőt és energiát ad, felvértez, megformál – akár mennyiségre mész, akár minőségre.

A futás igazságos. Ez a kijelentés még Platónt is lenyűgözné, hisz az igazság kérdésében ő se tudott dűlőre jutni. Egyenes és korrekt dolog, tükröt tart eléd. Megmutatja, milyen ember vagy, de nem a másik rovására. Megmutatja, mennyit edzettél, hol tartasz, mennyire vagy képes elviselni a megpróbáltatásokat. Amennyit beleteszel, annyit ki is vehetsz. Az edzés biztos befektetés, a verseny kamatbetakarítás.

A futás helyre tesz. Rossz úton jár, aki úgy gondolja: lefutottam, tehát birtoklom. Nem akarom elirigyelni senkitől mondjuk a maratont. De csak az álljon oda, aki felkészült, ne akinek elvárás, emberré avatási rítus, megszerzendő tétel vagy divathóbort. Maratont futni bárki tud, egy nagyvonalú szintidős versenyen akár gyors gyaloglással is. A híres japán író, Murakami azt kéri, a sírjára véssék fel: „Nem gyalogolt.” Akkor fuss versenyt, ha nemcsak teljesíted, hanem hozzáadott sportértéke is van.

A futás flow. Ha képesség és kihívás mértéke összhangban van, azaz ha a becsvágy és a felkészültség jól kombinálódik, feloldódsz a tevékenységben. Ha rosszul: kiégsz, lesérülsz.

A futás numerofetisizmus. Lehet számolni időt, távot, tempót, pulzust, kalóriát, hőmérsékletet, magasságot, köröket és elvesztett körmöket. A futás egyszerű és tényszerű. A hidegvérű számmisztikusoknak maga a megtestesült matematikai precizitás, a szkeptikusoknak pedig – a mindig jelen lévő vis maior és rizikófaktor miatt – a kalkulálhatatlanság bizonyítéka.

A futás modern diéta. Alapmatek, hogy ha több kalóriát adsz le, mint amennyit beviszel, fogyni fogsz, pláne akkor, ha mozogsz. Új gyorstápokat, pikáns gasztrokombinációkat ismerhetsz meg egy versenyen. A depó a vedelés és a kényszertömés szentélye. Összeeszed a frissítőasztalról az izóitalt a sajttal, a paradicsomot a csokis keksszel, megízleled a bélcsavaró zseléket, az instant kalóriát adó űrkajákat. És e lukulluszi lakoma végén a kiadós „megtisztulás” sem maradhat el, hogy újabb adagokat fogadhass magadba. Mindezt megkoronázza a kólázás – az tényleg mindent elcsitít a háborgó gyomorban.

A futás evolúció. A futó ugyanis nem születik, hanem azzá válik. Kíváncsi, mi van ezen meg ezen meg azon a távon túl. Keresgél, fejleszt, javít, majd átadja, megosztja tudását azokkal, akik már ott toporognak mögötte, hogy lefussák.

A futás aprómunka. Gyakorlati és mentális tréningek, naplóírás, strigulázás, sóvárgás, versenytervezés, sérüléskezelés, rengeteg erről folyó diskurzus, hályogkovácsolás, pakolás, utazás, morfondírozás, elemzés. Önmagába visszatérő labirintus. Türelemjáték. Mindenki rohan valahová, de a sportban pláne nem lehet mindent egyből megszerezni. Idő- és melóigényes dolog.

A futás vigasz. Mint egy hű feleség egy változatos házasságban, ott van veled jóban-rosszban. Nem csalódsz benne akkor, ha nem félszívvel csinálod. Nem lesz mindig jó, nem leszel mindig eredményes. Mindent nem lehet. De még mindig jobb csinálni, mint nem csinálni.

A futás művészet. Ezt a szerény Haile Gebrselassie – aki gyerekként reggelente 10 kilométert futott oda és vissza a falujától a sulijáig (állítólag azért lóbálja verseny közben magasabban a jobbját, mert a bal karja alatt tartotta a könyveit) – hintette el széles mosollyal. Az olimpiai és világbajnok etióp szerint ugyanúgy megérinti, involválja a sport az embereket, akár nézik a pálya széléről vagy a tévéfotelből, akár végzik, mint egy festmény a múzeumban vagy a zene a koncertteremben. A tréning a stresszes tanulás, a verseny maga a mestermunka. A változatosság gyönyörködtet, a rutin kimerít, de fegyelmez. Épp ezért „A race is a work of art” – rímel a fentiekre a tragikusan korán elhunyt amerikai futólegenda, Steve Prefontaine mondata.

Még több érdekes cikkért ne hagyd ki a Runner's Wold aktuális lapszámát: