„Futás közben elgurult a gyógyszerem, de utánaszaladtam” – te hogyan kerekedsz felül azon, ha eltűnik a kitartásod edzés alatt?

Hétvégén mindkét nap volt edzésem, az egyiken egy olyan 15km-es futás, amiben volt 2X5km számomra nagyon kemény tempós rész, és erre pont ímmel-ámmal indultam el. A bemelegítő 2km-en még mantráztam magamban, hogy „hű de jó lesz ez ma”, még zenét is vittem a kedvenc pörgető dalaimmal, mert a tempós szakaszoknál jól jön egy kis extra löket. Aztán az első 5-ösön kezdett elgurulni rendesen a gyógyszerem. Mintha két ember lettem volna, az egyik nagyon lelkes és motivált, a másik pedig tipikus „a pohár félig üres” típusú, aki már előre azon panaszkodik, hogy milyen nehéz lesz most ez az edzés, pedig még nem volt semmi baja. Le is nyomtam egy nagy adag hisztit magamban, magammal, és háromszor is kitaláltam valami őrülten fontos indokot, ami miatt meg kellett állnom (például: „muszáj levideózni, milyen saras lett a cipőm, különben vége a világnak”).

Ezek után már azon bosszankodtam, hogy hogy lehetek ennyire akaratgyenge, és akkor beütött az önutálat is. Totál leteremtettem magam (és valójában nem ezt a szót használnám, csak nem akarok nagyon trágár lenni), és a köztes 1km-ben azokra a futóismerőseimre gondoltam, akikre nagyon felnézek, és akik mindig erősek tudnak maradni fejben a legnehezebb helyzetekben is. Ez annyira feltöltött, hogy közben el is határoztam, vége a nyavajgásnak, a második ötön odateszem magam kőkeményen.

Magam sem hiszem el, de olyan szépen visszafordítottam magam, hogy becsületesen le is toltam, és a végén boldogsággal töltött el elég rendesen, hogy ugyan az elejét elbénáztam, de sikerült erőt vennem magamon, és az edzés végülis egészen minőségi lett. Szinte elröpült a második tempós 5K, pedig a végén már levegőt sem kaptam, és a hideg rázott. Egy másik tudatállapotba kerültem, amit persze már máskor is sikerült előhúzni korábban, de iszonyat nehezen.

Úgyhogy, most a legújabb trükköm, hogy a bitang kemény futós barátaimat hívom segítségül legközelebb, ha ilyen helyzet adódik, mert rájuk még képzeletben is számíthatok. Neked mi a legjobb trükköd ilyen esetekre?