Ma már a futócipő kerül legelőször a bőröndbe! - Egy elképesztő átalakulás története

Biztos rengetegen mondták ezt már neked, de tényleg rád sem lehet ismerni a régebbi képeiden, pedig annyira nem is készültek olyan régen, hiszen alig egy év telt el. Mi volt az első lépés, ami elindított a változás útján?

2020. decemberében megláttam egy Instagram sztorit, amikor eldöntöttem, hogy akkor most elég volt önmagamból. Visszaemlékeztem arra a vékony kislányra, aki mindig is voltam, majd belenéztem a tükörbe és meghoztam a döntést, hogy újra vékony leszek. Bebizonyítom magamnak, hogy képes vagyok rá. Nagyon motivált Debreczeni Dóri, aki a személyi edzőm lett, emlékszem a legelső találkozásunkkor azt mondtam neki, hogy olyan vékony leszek, mint ő! Mosolygott egy nagyot, és azt mondta, hogy oké, vágjunk is bele!

Említetted, hogy vékony voltál. Mikor és minek a hatására rakódtak rád mégis a plusz kilók?

60 kilósan lettem terhes az első lányommal, és 98 kilósan mentem szülni. Ahogy kiderült, hogy babát várok, én szó szerint elkezdtem kettő helyett enni. Ültem a kanapén, néztem a sorozatokat, és ettem. Nem értettem soha azokat a nőket, akik képesek voltak várandósan bármit is mozogni. Bevallom soha életemben nem voltam aktív, igaz gyerekkoromban egy időben akrobatikus rock and rolloztam, de ennyi volt a sport pályafutásom. Megszületett a nagyobbik lányom, és én azt gondoltam, majd magától lemegy, ami feljött. De nem így történt. Elkezdtem konditerembe járni, és rengeteg diétát kipróbáltam, végül kínkeservesen lekoplaltam magam 63 kg-ra, amikor teherbe estem a második babámmal.

És újra közel 100 kilót nyomott a mérleg a szülés előtt?

Nem, ennyire most nem engedtem már el magam, a terhesség alatt végig jobban oda figyeltem az étkezésre, de továbbra sem mozogtam semmit, így megúsztam plusz 20 kilóval. Novemberben megszületett a kisebbik lányom, és decemberben megláttam Dóri felhívását, hogy van egy üresedés nála, így egyből lecsaptam a lehetőségre. Elkezdtem a személyi edzéseket, mellette jártam Dóri csoportos óráira is, így viszonylag hamar meg is indult a változás.

Az egyik változás tehát a mozgás volt, úgy, hogy soha nem sportoltál korábban, de azért feltételezem, a táplálkozásra is komoly figyelmet fordítottál.

Persze, anélkül nem is ment volna. De igazából ebben nincs semmi titok, sok fehérje, kevés szénhidrát. Napi ötször étkezem, reggelire általában zabkását, tízóraira gyümölcsöt joghurttal, ebédre grillezett halat vagy csirkét salátával, uzsonnára ismét egy kis gyümölcs, vacsira pedig salátát. Nem éheztettem magam, az nem vezet sehova. Viszont lemondtam a cukorról, az üdítőkről és a kenyérről.

És ami a sportot illeti, hosszú távú kapcsolat alakult ki köztetek?

Annyira, hogy el sem tudom képzelni a napjaimat már mozgás nélkül. Vagy edzek, vagy futok, de minden napra jut valami. Tavaly márciusban, amikor már több, mint 10 kilóval könnyebb lettem elkezdtem Zarándy Andris vezényletével futni. Kíváncsi voltam, hogy mi ebben a jó. Az volt a legfőbb célom, hogy a sportcipőm kerüljön a legelőször a bőröndbe a nyaralásra, és ez teljesült is. A következő legnagyobb célom pedig már a félmaraton lesz áprilisban. Nagyon várom!

Így bő egy év kemény munka után most elégedetten nézel tükörbe?

Igen, de a legnagyobb boldogsággal mégis a férjem és a családom büszkesége tölt el. Brutálisan maximalista vagyok, és tudom, hogy nem lehetett velem könnyű az elmúlt egy év, de a férjemre és a családom minden tagjára bármikor, mindenben számíthattam. Nagyon hálás vagyok, hogy támogattak, és támogatnak a sportban, mindig van, aki a családból vigyáz a lányokra, ha edzésre megyek, vagy futok. A férjem is és a család is nagyon elismeri, hogy milyen kemény munkát tettem abba, hogy most már 55 kilósan mosolygok rá vissza a tükörből.