Iratkozz fel hírlevelünkre!
Magazin előfizetés

„Szerettem volna, ha én vagyok a legerősebb, de nem voltam benne biztos, hogy sikerül is” – interjú a One Way Ticket Run női győztesével

fűrész edit
Szakértőink

Csanya

Terepfutóként, versenyszervezőként és a Terepfutás.hu alapítójaként is ismerhettek. Sokak szerint egyszemélyes felelőse vagyok a versenyeimen rendszeresen ismétlődő esőnek, sárnak, kánikulának (ez természetesen alaptalan pletyka csupán). Másfél évtizedes terepfutó (és esőtáncos) múlttal várom kérdéseiteket. 

Frányó Eszter

A táplálkozásnak önmagában nincs teljesítményfokozó hatása, de ha nem megfelelően viszed be a tápanyagokat, azzal nagyban ronthatsz a teljesítményeden. Dietetikusként az a célom, hogy kihozzam belőled a maximumot, méghozzá olyan személyre szabott tanácsokkal és étrenddel, amiben nem hagyom figyelmen kívül azt sem, hogy mi a kedvenc ételed. Fordulj hozzám bizalommal.

Fülöp Tibor

Az edzőképzést és teljesítménydiagnosztika képzést Németországban végeztem. A LifeLike Egészségügyi és  Mozgásdiagnosztikai Központ sportlabor vezetőjeként elsősorban állóképességi sportolók sportágspecifikus teljesítménydiagnosztikájával, valamint személyre szabott edzéstervezéssel foglalkozom. A Testnevelési Egyetemen a kerékpáros edzőképzés szakvezetője, 2002 óta szaktárgyi oktatója vagyok. Szabadidőmben hegyivezetőként és barlangkutatóként tevékenykedem.

Gadányi Bálint

Pécsen végeztem testnevelő-edző szakon. Gyerekkorom óta sportolok. Több sportágat is versenyszerűen űztem. A leghosszabb időt atlétaként töltöttem el. Magasúgróból lettem középtávfutó, majd a hosszabb utcai versenyek kezdtek el érdekelni. 2009-ben egy komoly betegségből való felépülés melléktermékeként a triatlonban kerestem a megújulást. Azóta 9x teljesítettem az ironman távot. Legjobb maratoni időm: 2:54, a legjobb ironman időeredményem pedig: 9:48. 

Garas Attila

Triatlon és futóedző vagyok. Évek óta állóképességi sportolókkal foglalkozom, legyen az triatlonista, terepfutó, vagy éppen kerékpáros. Sporttudományos alapokon álló versenyfelkészítéseim középpontjában mindig a sportolóim és a céljaik állnak. Hiszem, hogy a felnőttkori sport, is űzhető magas szinten, optimális időkihasználással, egyensúlyban az élet más területeivel. Évek óta publikálok szakmai lapokban, és több tudományos kutatásban is részt veszek. Folyamatos önképzésemnek köszönhetően én voltam hazánk első IRONMAN licensszel rendelkező triatlonedzője, és két éve én írom a Balaton átúszás felkészítő edzéstervét is.  

Janota Zoltán 'Johnny'

A triatlon az életem fontos része több mint 26 éve. Ez idő alatt szerzett 13x ironman finisher-, 2x féltávú-, és 5x Somogy Megyei Duatlon Bajnoki címemmel rengeteg értékes tapasztalatot szereztem a fizikai és mentális felkészülésben. Kétdiplomás edzőként, Spinning- és TRX oktatóként segítem sok sportoló, vállalatvezető és átlagember minőségi sportolását, céljaik elérését itthon és külföldön. A BioTechUSA állóképességi szakértőjeként, cikkíróként és tesztelőjeként a táplálék-kiegészítők világában is igyekszem hatékony támogatást nyújtani mindenkinek.

Kiss Áron

Erőnléti edzőként hat sportág versenyzőivel foglalkozom egyéni- és csapatszinten egyaránt, a hobbisportolóktól a kétszeres olimpiai bajnokig. Négy éven keresztül dolgoztam egy labor szakmai vezetőjeként, ahol több száz sportoló felméréseit elemezve gyűjtöttem tapasztalatot döntően állóképességi sportokban.  Mindig is érdekelt, hogy milyen változtatásokkal nyújthat valaki jobb teljesítményt, vagyis melyek azok a tényezők, amelyek gátolhatják egy még jobb eredmény elérésében.  Aktív sportolóként a módszereket természetesen magamon is lelkesen tesztelem, legyen szó futásról, kerékpárról vagy általános erőnlétről. A futás több mint húsz éve része az edzéseimnek, elsősorban a 10km körüli versenytávokat kedvelem.  Az adidas Runners csapatával tapasztalatainkat felhasználva törekszünk arra, hogy edzéseinken minden résztvevő saját szintjén a legtöbbet profitálhassa, hatékonyan és egészségesen haladhasson tovább céljai felé.

Kis-Soós Zsanett

Hazánk legrégebbi egyesületének, a Magyar Athletikai Club tagjaként, többszörös korosztályos magyar bajnokként, válogatottként és amerikai egyetemi sportösztöndijasként a versenysportban szereztem meg a legfontosabbat, ami az futáshoz szükséges lehet: a tapasztalatot. A legjobb félmaratoni időm: 1:17, és erre nagyon büszke vagyok. Az edzősködés, és az amatőr futókkal való foglalkozás alapjait már a Margitszigeti Atlétikai Club, illetve a NIKE Futóklub keretein belül sajátítottam el. Amikor kamaszkoromban elkezdtem futni, sokan egyszerűen nem értették, hogy miért ragadok nap mint nap futócipőt. Mára szerencsére változott a világ, sokszor ugyanezek az emberek keresnek fel, hogy segitsek nekik a fejlődésben, továbblépésben. Hihetetlenül jó érzés, hogy aktív részese lehetek annak a folyamatnak, amikor az "unalmas, monoton, értelmetlennek" tartott futás lassan-lassan trenddé, menővé, divatossá válik.

Liebscher László

Liebscher László vagyok. Világéletemben a kihívások vonzottak, emiatt kezdtem el foglalkozni a pulzusvarianciával és a regenerációval. 4 éve foglalkozom napi szinten pulzusvariancia elemzéssel és (amatőr, félprofi és profi, elit) sportolók stressz-regenerációs profil- és életmód elemzésével. Én magam maratoni távokat futok, azokra készülök. Rendszeresen tartok konferenciákon, edzőképzésekben, szakmai fórumokon, egyetemeken előadást a regeneráció központú edzésterhelésről és a regeneráció fontosságáról, mérhetőségéről. Pulzusvariancia témakörben zárt és nyílt képzéseken igyekszem a tudásmegosztásban is aktívan részt venni.

Lőrincz Olivér

Testnevelő és kerékpáros mesteredző vagyok. Az utóbbi bő 10 évben már a futásban mélyültem el igazán. Én magam is aktívan terepfutok, többek közt az utóbbi 10 évben megszakítás nélkül részt vettem az UTMB valamelyik versenyén. Edzői karrieremben az 5x megnyert Spartathlonra és a 24 órás világbajnoki címre vagyok a legbüszkébb.

Lubics Szilvia

Lubics Szilvia vagyok, 3 kamasz srác anyukája, fogorvos, ultrafutó. 7 éve indulok 200 km-nél hosszabb versenyeken, főleg aszfalton versenyzek. 3-szor nyertem Spartathlont, egyszer Milano- Sanremot, ami Európa leghosszabb futóversenye. Nyolc 24 órás versenyem közül, egy kivételével mindig 200 km fölött futottam. 6 és 12 órás futáson tartom az országos csúcsot. Bár a futás nagyon fontos az életemben, imádom a munkámat és a legbüszkébb a családomra vagyo

MacPherson Éva

Egészség és táplálkozás terapeutaként az egészségmegőrzés természetes módjaiban és az IR életmódban szeretnék segíteni. Készen kapott tervek helyett gondolkozni tanítalak meg!

Markocsán Sándor

Többszörös magyar korosztályos, és mezei csapatbajnok futó voltam. Legjobb eredményeim: 5000: 14:05, 10000: 29:17. (van még 2:39-es maratonom is, ami csak azért is különös, mert 17 (!) évesen futottam). A Nike Futóklub edzője vagyok, de sok egyéni tanítványom is van a #sanyoszistallo égisze alatt.

Pulay Szilvi

Tapasztalatból tudom, hogy a testmozgás nem csak a testet, de a lelket is felüdíti. Kezdetben 3-4 éven át az alakformáló aerobik edzések jelentették számomra a fő csapásirányt, jelenleg ezek mellett rendszeresen tartok köredzést, funkcionális tréninget. Szerintem fontos, hogy a havi edzésprogram kiszámítható, de változatos legyen. Fontosnak tartom a helyes táplálkozást, hiszen elengedhetetlen része az egészséges életmódnak, így szívesen adok tanácsot ebben a témában is.

 

Rajnay Kata

Gyógytornász, manuálterapeuta, SMR-, Kinesio tape terapeuta vagyok. 2010-ben végeztem el az egyetemet, és saját sportmúltamból és a korábbi sérüléseimből adódóan a sportrehabilitációval kezdtem foglalkozni és abban az irányban kezdtem fejleszteni is magam. Az utóbbi években rengeteg futó-, triatlon-, fitnesz- és strandröplabda rendezvényen fordultam meg, mint terapeuta. Ebből adódóan rengeteg olyan hobbi-és élsportolóval találkoztam és találkozom azóta is nap mint nap, akiknek akut vagy éppen hosszú ideje fennálló, krónikus panaszaik vannak. Szeretnénk a lehető legtöbb sportembernek segítséget adni a bemelegítés-, a helyes edzés kivitelezés- és a megfelelő levezetés területein. Ebben lehetek segítségedre csapatommal, akik válogatott szakemberek a prevenció, rehabilitáció-, sportspecifikus rehabilitáció és a megfelelő ergonómia, ezáltal az újra sérülés megelőzésének témáiban.

Sipos Fanni

Szerencsés vagyok, mert szülés után visszatért kismamától – 3 órás maratonistán át- ultrafutók felkészítését vittem már végig. A munkám így igazán változatos, más és más kihívásra lelek a különböző edzéstervek írásában. Tanulmányaimat /Testnevelési Egyetem-Humánkineziológus/ a gyakorlatban is alkalmazom, több ezer teljesítménydiagnosztikai vizsgálat van a hátam mögött. Nagy segítség a felkészülésben a sporttudományos szemlélet. Edzőként nagyon fontosnak tartom, hogy a modern eszközök mellett a régi iskolát is tudjuk alkalmazni. A laptop - online edzésterv világából ki kell tudni lépni, és a pálya mellett kiolvasni azokat amit a görbékből nem lehet. Hiszen a mozgás és a technika javításához szükséges a személyes edzői jelenlétem.

Szántó Nelli

Gyermekkorom óta a sport határozza meg az életem. 12 évig versenyeztem triatlon és országúti kerékpár sportágakban, majd az egyetemi évek beköszöntével felhagytam az élsporttal, de a mozgás szeretete továbbra is a mindennapjaim része maradt. A Testnevelési Egyetem testnevelő-úszó és triatlon-edző, illetve testnevelő-gyógytestnevelő szakain szereztem meg diplomáimat. Jelenleg személyi trénerként, azon belül főleg amatőr futók és triatlonosok edzőjeként tevékenykedem. Remélem, hogy a segítségemmel minél többen megtapasztalják az élményt, hogy milyen felelmelő érzés, amikor elérhetetlennek tűnő álmokat váltunk valóra önmagunk leküzdésével.

Szilágyi Tibi

12 éve dolgozom futóedzőként. A Sportlabor mellett több mint hét évig voltam a tatai Nike Futóklub edzője, majd a Tatai Atlétikai Klubnál folytattam a munkámat. 2016-tól az Ensport színeiben segítem a futni vágyókat személyre szabott edzéstervekkel és tanácsokkal. A teljesítményfokozásnak mind az elméleti, gyakorlati és emberi összetevőit ugyanúgy fontosnak gondolom, így mindhármat szem előtt tartva próbálom futóimmal együtt, közösena legtöbbet kihozni belőlük. Számomra a sport sohasem lehet teher, csupán eszköz önmagunk megvalósításához, és saját korlátaink legyőzéséhez.

Vajda Zsuzsa

Középiskolás korom óta szeretem a futást, komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el edzeni. A futás szakmai részével 2005 óta foglalkozom, edzőm, Dr. Török János hatására, aki kiváló szakember és nagyszerű pedagógus. A Brescia Maratonon elért 2 óra 44 perces eredményemre vagyok a legbüszkébb. A Margitszigeti Atlétikai Club és Nike Futóklub edzőjeként célom a lehető legtöbb emberrel megszerettetni ezt a sportot.

 

Zsirai Eszter

2010-ben végeztem a Testnevelési Egyetem testnevelő tanár-rekreáció szakán. Egyetem után úszásoktatással foglalkoztam és elvégeztem a középfokú triatlon edzői tanfolyamot. Gyermekkoromban versenyszerűen triatlonoztam, ezután számos akadályfutó versenyen értem el előkelő helyezéseket. Mára már a sport csak hobbi, de a Träningben és egy óbudai iskolában testnevelő tanárként a mai napig a sport az életem. Továbbra is célom, hogy megszerettessem a sportolást gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt.

Zsirai Milán

Erőnléti edzőként tevékenykedem a Träningben. 2014-ben végeztem a Testnevelési Egyetemen, ezután kezdtem meg az edzői pályafutásomat. 12 évig versenyszerűen triatlonoztam és számos nemzetközi versenyre eljutottam válogatott színekben. TF-es tanulmányaim mellett tagja voltam a TFSE atlétika szakosztályának középtávfutóként. Az aktív versenyzést azóta abbahagytam, ma már csak hobbi szinten sportolok. A gyakorlati tapasztalataimat és elméleti tudásom szeretném átadni a lelkes mozogni vágyók számára.

Facebook
Twitter
Pinterest
Fűrész Edit neve nem ismeretlen a hazai futókörökben – a Sanyoszistálló versenyzője az elmúlt néhány évben számtalanszor állt a dobogó valamely fokán hazai és külföldi versenyeken egyaránt.

Ami Edit különlegessége: nem csak félmaratonokon és maratonokon remekel, hanem újabban belekóstolt az ultrafutásba is. Állítása szerint még csak ismerkedik a műfajjal – ehhez képest a nemrég lezajlott 2. OneWay Ticken Run ultrafutó versenyen óriási pályacsúccsal, 20,5 óra alatt 148 kilométer teljesítésével aratott diadalt a hölgyek között.

fűrész edit

Kezdjük egy már-már sablonosnak mondható bemelegítő kérdéssel: még csak néhány éve futsz komolyabban, előtte sportoltál valamit?

Általános iskolás koromban vidéken laktunk, és anyukám a tesóimmal együtt mindannyiunkat elküldött sportolni: atletizáltunk, triatlonoztunk, duatlonoztunk – versenyszerűen. A sport szeretete és a mindennapos mozgás természetessége innen ered, hiszen a mindennapjaink része lett az edzés. Ezt abszolút nem kötelességnek vagy nyűgnek éltük meg már akkor sem, hanem egyszerűen élveztük és szerettük csinálni.

Amikor felköltöztem az egyetem miatt Budapestre, a megszokott, vidéki edzéseimre már nem tudtam járni, viszont számtalan új lehetőséget kínált a főváros: olyan eddig ismeretlen helyeken kocoghattam nap mint nap, mint a Margit-sziget vagy a Városliget, emellett pedig tesikurzusnak úszást vettem fel.

Az pedig, hogy a versenyzés világába visszacsöppentem, az már egy komplexebb történet: 2013-ban az új munkahelyemen a kollegáimmal együtt beneveztünk egy maraton-váltóra, ami akkora hatással volt rám, hogy elkapott teljesen a gépszíj. Ez az élmény hozta vissza teljesen a versenyzési kedvemet, ami azóta sem akar csökkenni. A maratoni befutó eurófikus hangulata akkora hatással volt rám, hogy azt is ekkor döntöttem el: előbb vagy utóbb, de mindenképp szeretnék egy egyéni maratont teljesíteni.

Ehhez persze végigjártam a lépcsőfokokat: először még abban az évben felkészültem egy 14 kilométeres versenyre, utána tavasszal a Vivicittán futottam félmaratont. Annak ellenére, hogy ez után az első félmaratoni táv után 2 hétig bottal jártam, mert annyira fájt a lábam, nem ment el a kedvem a futástól: ugyan már őszre terveztem a maratont, de rájöttem, hogy a fokozatosság fontosabb, mint a siettetett eredmény, így az őszi maratont áttoltam későbbre, végül 2016-ban futottam Balatonfüreden az első maratonom. Januárban találtam rá a versenyre, ami pont a születésnapomra esett, és akkor hirtelen döntéstől vezérelve 1,5-2 hónap alatt felkészültem rá – picit hajszaszerűen, saját magam és a tesóm által összeállított edzésprogram alapján. A nem túl hosszú felkészülés vége felé úgy voltam vele: soha többet maraton, ezt lefutom és ennyi. Persze, természetesen futottam maratont még abban az évben is, azután még egyet, aztán már felesleges is lett volna azt hajtogatnom, hogy nem futok többet maratont, mert a sorsom megpecsételődött: végérvényesen a táv szerelmese lettem.

Köztudottan évek óta Markocsán Sándor segítségével készülsz a versenyeidre, a Sanyoszistálló égisze alatt. Hogy találtatok egymásra és hogy zajlik a közös munka?

Miután az első két maratonomra, ahogy már említettem is, saját felkészülési terv alapján, edző nélkül készültem, arra jutottunk a tesómmal, hogy megfelelő szaktudás nélkül innentől már nem tudunk olyan edzéstervet kialakítani, amiben fejlődni tudnék. Nagyjából azt éreztem, hogy egyhelyben toporgok és közben éreztem, hogy ennél sokkal több van bennem: szóval itt van az ideje, hogy szakmai segítséget vegyek igénybe az előrelépés érdekében. Több vélemény és ajánlás alapján esett a választásom Sanyoszra, így a 2017-es tavaszi maratont már az ő irányításával futottam. Azt gondolom, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy bár nem feltétlenül értünk mindig mindenben egyet, a céljaink közösek és ez a legfontosabb: hogy fejlődjek és folyamatosan jobb és jobb legyek. Biztos nem mindenkinél működik az a fajta edzésmódszer és mennyiség, ami nálam igen, de egyelőre úgy tűnik, a sok szép eredmény a közös munkánkat igazolja. Az edzésnaplóm a versenynaptárhoz igazodik: ezt általában félév elején belőjük, hogy mikorra mit tervezek, aztán menet közben még beeshet néhány szimpatikus verseny, ha úgy alakul. Általában hét közben a könnyedebb, hosszabb-rövidebb edzéseim vannak, ezek körülbelül 1 órásak, tempóbeli megkötésekkel. Szerdánként a csapattal közös résztávos edzésünk van, ami attól különleges, hogy tényleg folyamatosan húzzuk és motiváljuk egymást ezeken a reggeleken, így olyan tempókat tudunk futni, ami biztosan nem menne, ha egyedül indulnék neki a feladatnak. Hétvégenként jellemzően egy hosszabb futás és egy tempóváltásos edzésem van. Folyamatos a kommunikáció az edzőmmel, bármikor bármiben egyeztethetek vele és ami nagyon fontos, hogy ha úgy alakul, hogy 1-1 edzés kimaradna vagy módosulna, ezt rugalmasan kezeli és ehhez mérten alakítja át az eredeti tervet.

fűrész edit

Hogyan csöppentél a maratonok után az ultrafutás világába?

Ahogy az lenni szokott: az ember mindig többet és többet akar abból, amit szeret – én is így jártam a futással. A maratonok után új kihívás kezdte el izgatni a fantáziámat. Az első ultratávú versenyem a tavalyelőtti Suhanj!6 hatórás futama volt, ez belépő versenyként óriási és csodálatos élmény volt. Szuperül sikerült, és mellette fantasztikusan is éreztem magam a 6 óra alatt: azt hiszem, erre szokták mondani, hogy tökéletes versenyélmény. A 6 óra alatt összesen 70 kilométert sikerült futni, ez az eredményem ebben az évben a 6 órás világranglistán a 2018-as eredmények között a 18. helyig repített, a magyarok közt harmadik lettem és ezzel felkerültem a magyar 6 órás örökranglista 9. helyére is.

Egy ilyen élmény után nem is volt kérdés, hogy fogok még futni ehhez hasonló őrültségeket: először Ultrabalatont 3 fős csapatban, következő évben párosban, Suhanj!6-ot újra, illetve UB-n 2 fős csapatban idén is rajthoz állunk októberben.

Úgy tűnik, nekem valóak a hosszabb távok, ahogy az eredmények is bizonyítják, hiszen minden eddigi ilyen megmérettetésen a dobogón állhattam. Természetesen az alap motiváció, amikor ezekre a versenyre benevezek, az elsősorban önmagam legyőzése és túlszárnyalása: ha pedig ezzel a mezőnyből is kitűnök, az csak hab a tortán.

Kétségkívül kitűntél a hihetetlen teljesítményeddel a One Way Ticket Run mezőnyéből – a tavalyi győztesnek 8 órán át, neked idén 20 órán keresztül kellett minden órában megtenned 7,2 kilométert és újraindulnod ahhoz, hogy egyedüli lányként maradj versenyben.

A verseny koncepciója rendkívül érdekes: óránként rajthoz álltok, hogy teljesítsetek egy kört és minél előbb befejezitek, annál többet pihenhettek a következő rajtig. Aki nem jelenik meg az előírt időben a rajthelyen, annak befejeződött a verseny, a többiek mennek tovább. A győztesnek egy teljes körrel többet kell teljesítenie a második helyezettnél – ezt előre nem tudni, hogy 10 vagy 30 órát jelent majd. Itt egy dolog volt az edzettség, de emellett a taktika, az állóképesség és a testi-lelki egyensúly is kellett ahhoz, hogy utolsónak maradjak a lányok közül a pályán.

fűrész edit

Hogyan lehet egy ilyen versenyre felkészülni azon túl, hogy nagyon sokat futsz? Mi volt a leghosszabb táv, amit futottál a felkészülés alatt?

Viszonylag gyorsan jött ez a versenynevezés, nem lehetett célzatosan erre készülni. Nagyjából 3 héttel a verseny előtt döntöttem el, hogy ebből a jófajta őrületből nem szeretnék kimaradni, szeretném feszegetni a határaimat és kíváncsi vagyok, meddig jutok el.

Egyetlen olyan hosszú edzésem volt, ahol a versenykörülményeket próbáltuk lemodellezni: este futottunk a szigeten, hiszen a verseny is este kezdődött és minden szigetkör után pihentünk valamennyit, ezzel gyakoroltunk kicsit az adott időközönkénti megállást és újraindulást.

Persze ez közel sem volt annyi távban, mint amennyit a versenyen sikerült futni, ezen kívül pedig egy 50 km-es hosszú futásom volt, amivel ebben a tényleg rövid felkészülési időben célzatosan erre a versenyre készültem. De lássuk be, egy ilyen versenyre nem lehet felkészülni: nem 148 kilométerre készül az ember, hanem arra, hogy fejben mindig azt ismételgesse: elindulok újra és újra és újra.

Egyszerre vagy a futási mennyiségeidhez képest rövidebb távon (jelen esetben félmaraton), maratonon és ahogy az ábra mutatja, ultra távokon is jó tempóban és sokáig bírod – mi a titkod?

Valószínűleg, ha ezekre a rövidebb távokra koncentrálnék, lehetne belőlem gyorsabb futó is. A félmaratoni eredményem (1:34:27) nem gondolom, hogy különösebben kimagasló lenne, elégedett vagyok ugyan vele, de nem tartom kifejezetten gyorsnak, a maratonomra (3:15:10) viszont kifejezetten büszke vagyok.

Ez a kettősség jellemez engem: egyszerre szeretnék távot is növelni és gyorsnak is lenni, ezért magamnak is nehéz meghatározni néha, hogy mi is az igazi cél.

A félmaratoninál rövidebb távokon nem vagyok gyors, mert nem vagyok elég robbanékony, másfajta izommunka kéne ehhez a fajta tempóhoz – de ez nem is cél, tisztában vagyok a korlátaimmal és a képességeimmel, tudom, hogy rövid távon egyáltalán nem lennék az élmezőnyben.

Hogy érzed, tudnál még többet és keményebben edzeni, hogy még jobb eredményeket elérj?

Mivel nem ebből élek, hanem van mellette munkám (Edit szoftvertervezőként és -tesztelőként dolgozik – a szerk.), ez eléggé behatárolja az életem – ahogy minden más hobbifutónak. Egy héten 6 futó és 2-3 erősítő edzésem van, emellett odafigyelek a stretchingre is, ez már eleve egy komoly időmennyiséget lefoglal a napjaimból. Nem vagyok egy koránkelő típus, talán, ha az lennék, akkor beleférne akár napi 2 edzés is, de pont most érzem úgy, hogy a határán vagyok annak, hogy eldöntsem, akarok és tudok-e ebbe több munkát beletenni anélkül, hogy minden másnak a rovására menjen.

Szívesen edzenék többet, de ha dolgozni is kell mellette, akkor nem tudom kigazdálkodni az időt rá, mert csak 24 óra egy nap. Ha nem kéne dolgoznom, szívesen futkároznék napi kettőt és betennék egy erősítést is mellé, de az még odébb van, amikor majd ebből fogok élni.

Visszatérve a One Way Ticket Run-ra, verseny közben latolgattad az esélyeidet? Gondoltál arra, hogy helyed van az élmezőnyben?

Elsősorban saját magamra próbáltam koncentrálni, hiszen egy olyan útra léptem, ahol még előtte nem jártam. A leghosszabb táv, amit egyben futottam, az 70 kilométer volt, illetve a tavaly az UB páros teljesítése során 115 kilométer jutott nekem – de ott nagyobb pihenőidők voltak, tehát össze sem lehetett hasonlítani ezzel a megmérettetéssel. Néha persze számolgattam, osztottam szoroztam, figyeltem, hogy állnak ki a versenyzők, és próbáltam kisakkozni, hogy azzal, ha magamat legyőzöm, vajon lehetek-e én a legjobb a mezőnyben is.

Tudtam, hol van a helyem a többiekhez képest, de pont az adja ennek a versenynek a furcsaságát, hogy nem az számít, ki mennyivel előbb ér be, hanem hogy elindul-e a következő körre és azt időben befejezi-e.

Nagyon sok mindenkit nem tudtam hova tenni név alapján az indulók közül – nem tudtam, hogy buliból eljöttek futni, vagy brutál ultrafutók, csak én nem ismerem a nevüket. Szerettem volna, ha én vagyok a legerősebb, de nem voltam benne biztos, hogy sikerült is. Ott van például Anett (Kelemen Anett ultrafutó, a verseny női 2. helyezettje – a szerk.), akit évek óta ismerek, jóban vagyunk és tudom, hogy őrületesen kitartó, kényelmes tempóban fut, tapasztalt ultrás és azt gondoltam: ez az ő versenye, mert könnyű tempó mellett, kevés depózással rettenetesen sokáig el tud futni. Őt valamilyen szinten vetélytársnak tekintettem már előzetesen is és ez be is igazolódott: erős ellenfélnek ígérkezett a kitartásával és az állóképességével. Annyira jó és erős női mezőny volt, hogy rettenetesen sokáig nem lehetett megmondani, hogy ki fáradt és ki nem, hiszen volt, aki 16 kör után is mosolyogva, könnyedén futott be a célba, miközben én épp akkor voltam mélyponton.

115 kilométerrel a lábadban, egy kimaradt éjszaka után hogy tudsz kikecmeregni egy ilyen gödörből?

Szerencsére ez az egy mélypont volt, ez is inkább fáradság és egó csinálta hülyeség: nem akartam kikapni, ez az igazság. Fizikai fájdalmam nem volt, persze fáradt voltam, de igazából arról szólt ez az átmeneti állapot, hogy zavart, hogy az ellenfelek ott mosolyognak a pályán és úgy néznek ki, mint amik most kezdték a versenyt, miközben én épp nem voltam a topon. Akkor azt éreztem, hogy köszönöm, elég volt, harcoljanak tovább a többiek, én kiszállok – és mégis sikerült valahogy megtörni az elmémet és az egómat, túllépni ezen és elindulni a rajtból újra. Előre eldöntöttem, hogy a pályán fel lehet adni a versenyt, de a depóban nem: amíg oda tudok állni, addig oda is állok és el is indulok, maximum nem érek be szintidőn belül. A pályán fel lehet adni, de a körön nem – ezt a mantrámat felejtettem el egy pillanatra, amikor fel akartam adni – de szerencsére a párom, Ákos emlékeztetett rá és útnak indított. Fél kör elég volt arra, hogy összeszedjem magam, rendezzem a gondolataimat és emlékeztessem magam: nyerni jöttem és nem adom fel. Onnantól kezdve jobban éreztem magam, mint 16 órával korábban, a verseny kezdetén. Az újonnan kapott lendülettel még 4 órán keresztül körözgettem, igazi örömfutás volt, mosolyogva, könnyedén, és tudtam, hogy innentől már addig futok, amíg meg nem nyerem.

Úgy érzed, mindent kihoztál magadból?

Megmondom őszintén, úgy érzem, pici még maradt bennem, de amikor az utolsó lány is kiállt mellőlem, kicsit a cél is elfogyott. Egy utolsó tiszteletkörre még kikocogtam, de nem akartam a segítőimet tovább feltartani, akik hősiesen végig asszisztálták nekem ezt a 20,5 órát.

Hogy meddig bírtam volna, azt nem tudom, de egy darabig még biztosan, mert nagyon visszatértem a végére, nagyon sok energiám lett hirtelen valamitől.

Milyen céljaid vannak még?

Idénre két maraton van még tervben – ezek még függőben vannak a koronavírus miatt. A Suhanj!6 futáson a címvédés a cél és az UB páros van még a kalapban. Hosszú távon célom egy gyorsabb maraton és szeretném a távot is tovább növelni, mert a 20,5 óra nagyon ígéretes, majdnem abszolválhatónak tűnik a 24 óra. Szeretnék UB-t futni egyéniben és nyilván egyszer a Spartathlon-t is teljesíteni, de mindent csak a maga idejében, nem sietünk sehova, a legfontosabb, hogy szeretném magam jól érezni közben.

Galéria / 11 kép

Motivációs idézetek futóknak

Megnézem a galériát
Tovább olvasok
Kép

Két edzésterv + praktikus tippek kismama futóknak

Főszerkesztőnk, Brigi jelenleg a kismama futók lelkes táborában igyekszik még a kilométereket gyűjtögetni, tapasztalatait pedig folyamatosan meg is osztja a Runner's World olvasóival.

Kép

Legyőzheti Bekele Kipchoge-t az idei London Maratonon?

A világ két leggyorsabb maratoni futója sokszor versenyzett már együtt, de a legnagyobb összecsapásuk idén októberben várható.

Kép

3 szépségtipp edzés utánra, hogy az izzadás ellenére is ragyogjon a bőröd!

Az izzadás egészséges mind a szervezet, mind a bőröd számára, de nem árt odafigyelni egy-két dologra, hogy a nyári hőségben az edzések után is ragyoghass!

Kép

4 módszer, amik segítségével ellazíthatod a mindig feszes combizmokat

A futóknál, pláne azoknál, akik legalább középtávokat futnak, és mellette nem fektetnek hangsúlyt az erősíti edzésre a leggyakoribbak az állandóan befeszült combizmok - ám legyintés helyett komolyan kell velük foglalkozni!

Kép

7 éve tervezte, most megnyerte az ExtremeMan hosszútávú országos bajnokságot Badar Gergő

Gergő 2011 óta triatlonozik, hét éve már rajthoz állt Nagyatádon. Akkor hatodikként ért célba, de eldöntötte: 30 évesen visszatér és megnyeri a versenyt. Így is történt.

Kép

Többszöri időpont módosítás után törölték a Párizs Maratont

Április 5-ről először októberre, majd novemberre tolták a versenyt, most pedig lemondták a szervezők.

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem