Exkluzív interjú: Mo Farah így készül a London maratonra

A Nike világbajnok futóinak visszajelzései alapján fejlesztette tovább a hihetetlen teljesítményeiről híres Nike Zoom Vaporfly 4%-et. A Nike ZoomX Vaporfly NEXT% április 25-én debütált Londonban, Mo Farah, szomáliai származású brit hosszútávfutó és a maratoni világcsúcsot döntő Eliud Kipchoge pedig április 28-án már élesben is tesztelni fogják a 2019-es London Maratonon.

Ebből az alkalomból a Mo Farah megválaszolt néhány kérdést a NIKE CSAPATÁNAK a vasárnapi versennyel és a felkészülésével kapcsolatban, íme a vele készült Q&A:

Q: Mesélj kicsit az új Next% cipellőről?
A: Sportolóként mindig egy Next% típusú cipőt keres ember. Minden futó a lehető leglégiesebb cipőt szeretné. Ez nem csak könnyű, de remekül is illeszkedik a lábra. A 4% is szuper volt, de ebben még gördülékenyebb a mozgás. A fejlesztések alatt rengeteg tesztet csináltunk különböző terepeken és futópadon is, igazi “wow” érzés volt. A Nike és a csapat rengeteget dolgozott azon, hogy a legtöbb tulajdonságában fejlessze a cipőt. Sokan vettünk részt sportolóként a fejlesztésben és mindannyian beletettük azt, amiben mi fejlődésre vágytunk. Egy nagyon jó csapattal dolgoztunk együtt – mi adtuk a visszajelzéseket, ők pedig elő álltak számunkra a legjobb cipővel, ami segít olyan gyorsan futni amennyire csak tudunk.

Q: Milyen volt a Nike-val együtt dolgozni?
A: Nagyon erős a kapcsolatom a Nike-val. Szeretnék tudni, hogy mire van szükséged, és hogy ők hogyan tudnak segíteni ezzel kapcsolatban. Olyan mintha lenne egy edződ, aki szeretné a legjobb oldaladat kihozni, szóval mikor elkezded a versenyt a lehető legjobb formádban vagy.

Q: Izgatottan várod, hogy újra otthon, Londonban versenyezz? Nagyon keményen készültél az előző időszakban Etiópiában.
A: Az elmúlt hat hétben Etiópiában edzetem az edzőmmel és a csapatommal. A legjobbakban reménykedek, mert nagyon izgatott vagyok, hogy újra Londonban futhatok. Tavaly harmadikként értem célba, most szeretném ezt felülmúlni, bár elég erős lesz a mezőny. Ott lesz például a világcsúcstartó Eliud Kipchoge is. Számomra nincs még egy olyan hely, mint az otthonom. Sokat segít a hazai tömeg támogatása, ebből plusz erőt nyerek.

Q: A világ egyik legjobbja vagy 5000 és a 10000 méteres síkfutásban, most mégis 42 kilométeren indulsz a világ legjobb maraton futóival együtt. Esélyesnek tartod magad a győzelemre?
A: Most úgy állok minden versenyhez, amin részt veszek, hogy elmegyek és megnyerem. Úgy gondolom, profiként a London Maratonon csak úgy éri meg indulni, ha esélyesnek is érzed magad. De természetesen bármi történhet a verseny napján. Ugyanakkor az évek alatt megtanultam magamról, hogy nem számít, milyen versenyről van szó, vagy hogy épp csak videójátékozok, a győzelemre hajtok, ez a személyiségem része.

Q: Hány kilométert szoktál futni egy héten?
A: Ez változó. Attól függ, hogy mit mond az edzőm. Néha megenged nekem egy lazább, könnyű hetet, de átlagban több mint 190 kilométert futok egy héten.

Q: Ennyi kilométer után még mindig őszintén tudod élvezni a futást?
A: Amikor elkezdtem futni, csak hobbiként tekintettem rá, ez mára a munkám lett. Egy olyan munka, amit továbbra is élvezek. Ha éppen előfordul, hogy szünetet tartok, azonnal rájövök, mennyire hiányzik és hogy nem tudom, mit kezdjek magammal futás nélkül.

Q: Érzed magadon a nyomást? Ha igen, hogy kezeled?
A: Az előző 6-7 évben már érzem. De a siker nyomással jár, ez egyszerűen a része. Az emberek elvárják, hogy csináljak valamit és lehetőleg nyerjek is. Nem szoktam ezt túlzottan magamra venni, egyszerűen csak teszem a dolgom és hiszek az edzőmben. Tudom, ha komolyan készülök, a legjobb esélyt adom magamnak – nincs más, amit tehetek. Ha mindent végig csinálok az edzésen, egészségesen élek, fitt vagyok és kedvezőek a versenykörülmények, akkor kifizetődik a befektetett energia és kemény munka.

Q: Milyen céljaid vannak London után?
A: Egyszerre csak egy versenyre koncentrálok. Szuper lenne, ha elsőként érnék célba Londonban… Hogy utána mi lesz a következő cél, azt majd utána egyeztetjük az edzőmmel és csapatommal. Egy maraton lefutása teljesen más a pályán való versenyzéshez képest. Minél több maratont futok, annál több tapasztalatot szerzek és jobban kiismerhetem a sportolótársaimat.

Q: Úgy hallottuk, egyik szemed Tokión van…
A: Igen, előfordulhat, ha kellően felkészült leszek. Ki utasítaná vissza ezt a lehetőséget?! Ha úgy látjuk, hogy esélyes lehetek arra, hogy érmet szerezzek az országomnak, akkor ott a helyem.

Q: Hogy maradsz motivált? Van, hogy leengedsz?
A: Rióban például megfordult a fejemben, hogy mindent elértünk, amit a futópályán lehetséges, és egyszerűen vannak reggelek, amikor felkelsz és nem vagy annyira eltökélt – ez számomra se ismeretlen érzés. Jelenleg a maraton kihívása egyértelműen feltüzel. Ez egy olyan terep, amit nem jártam még be, de szeretném, ha képes lennék ennek a teljesítésére is. Hogy tudom megcsinálni, mit kell tennem, hogy összejöjjön? Ezek azok a kérdések, amik segítenek az előre haladásban, szeretem új kihívások elé állítani magam.

Q:Miben különbözik egy maratoni felkészülés attól, amikor a futópályára edzel?
A: Ha összehasonlítom a maratonra való felkészülés edzésprogramját azzal, mikor a versenypályára edzek, elég sok a különbség. Azt tudom, hogy eddig nem futottam annyi mérföldet, mint most a maratonra való felkészülésnél. Az intervallumok is jóval hosszabbak. Több ismétlést csinálok, például heti több alkalommal vagyok lent a pályán.

Q: Motivál téged a kudarctól való félelem?
A: Elég pozitív személyiségnek tartom magam. Nem szeretem komplikálttá tenni a dolgokat, megtalálom a módját, hogy egyszerűsítsem őket. Ha valami nem sikerül, akkor az nem a te napod volt, tovább kell lépni. Ez nem a világ vége.

Q: Ki vagy mi inspirál téged?
A: Legjobban talán az inspirál, amikor a gyerekeimet nevetni látom, amikor boldogok és büszkék rám.

Q: Mikor realizáltad, hogy gyorsan tudsz futni? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ez akár a munkáddá is válhat?
A: Hatalmas dolog volt számomra, amikor először futhattam Anglia, majd Nagy-Britannia színeiben. Utána sokáig az foglalkoztatott, hogy vajon felnőtt keretekben is megtehetem-e majd ugyanezt. Aztán megszereztem az Egyesült Királyság támogatását, majd olyan szponzoraim lettek, mint a Nike… elkezdtem realizálni hogy, tényleg jó vagyok ebben és lehet, hogy igazi karriert építhetek ebben a sportágban.

Q: Mesélnél egy kicsit a mentális hozzáállásodról, hogy fejben hogyan készülsz egy nagy versenyre?
A: Mentálisan is erősebbnek kell lenned a többi résztvevőnél. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy van egy határ, de számomra mindig van tovább. Ez nekem a személyiségem része, ami kialakult az évek alatt. Már gyerekként is erős voltam szellemileg, akkor is hittem abban, hogy az ember többre képes, mint azt gondolja.

Q: Le tudnád írni, hogy milyen volt egy tipikus edzős nap Etiópiában?
A: A felkészülés alatt általában 7-kor keltünk és 7.15-kor már ki is léptünk az ajtón. Reggeliztünk, ettünk egy kevés zabkását vagy pirítóst, kávéztunk majd átöltöztünk. Olyan 8:30 körül kocogva mentünk a pályára, ahol 10-12 mérföldet futottunk le reggelente, majd alaposan lenyújtottunk. Aztán jöhetett a tusolás és talán egy pici alvás a könnyű ebéd előtt. Este 5 fele újra kocogtam, aztán az edzőteremben edzettem. De vasárnaponként hosszútávokat is futottunk – ekkor még korábban keltünk és volt, hogy órákig futottunk.