önbizalom,magabiztosság,futás,lélek,motiváció

Miért nehéz értékelni a teljesítményünket és megelégedni magunkkal?

Forrás: Hámori Zsófia
Sokszor hallottam már futó ismerősöktől vagy csak szimplán az Instán láttam, hogy mondjuk valakinek 3:40-es maraton volt a célja, aztán „csak” 3:43 alatt futotta le, és totálisan kiakadt, mert hát nem ez volt a terv, azt pedig nem tudta értékelni, amit elért.

Igen, én is tudom, hogy fontosak a célok, és nekem is vannak, de azt gondolom, hogy nem szabad megengednünk magunknak, hogy azok el nem érése komoly kudarcérzetet okozzon, vagy letargiába döntsön, hiszen:

Miért is futunk? Ha nem ebből élünk, nem ez a hivatásunk, nem tök mindegy, hogy 2-3 perccel (vagy akár többel) rosszabb időt futunk a tervezettnél? Mi lesz, ha nem sikerül? Semmi!

Mert a futás és a sport legfontosabb célja, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb és teljesebb legyen az életünk, és nem az, hogy folyton olyan kihívások elé állítsuk magunkat, amiket csak megfeszülve tudunk teljesíteni. Aztán görcsölünk, ha nem jön össze, és egy idő után nem fog örömet okozni, ráadásul, az élet más területeiből vesz el.

És még egyszer hangsúlyozom, nekem is vannak céljaim, és nekem sem esik jól, ha éppen nem úgy jön össze, de akkor egy vállrándítással is el lehet intézni, hogy „majd legközelebb jobb lesz”. Mert, ha tudod, hogy beletetted az edzésmunkát, akkor már nyertél, és elérted a célt, ne legyen lelkiismeretfurdalásod, mert a versenyen épp nem úgy jött ki a lépés.

És igaz ez úgy általában arra, amit magadról gondolsz! Mindig vannak jobbak, erősebbek, gyorsabbak, szebbek, vékonyabbak. De azt nem tudod, hogy mögötte mi az út, csak azt, hogy magad mögött mi van, és csak ahhoz tudsz viszonyítani. Én például elfogadtam, hogy sosem fogok 4:20-as ezrekkel félmaratont futni, de ettől még fitt vagyok, egészséges, és baromi kemény! Ha pedig visszatekintek, hogy mondjuk 10 éve mit gondoltam nagy teljesítménynek, már azt is annak vettem, ha valaki egyáltalán teljesít egy maratont, elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer megcsinálom, akkor nehogy már most az időn görcsöljek.

Szóval, bármikor, amikor kiakadnál azon, hogy éppen nem úgy sikerült egy verseny, ahogy eltervezted, lépj vissza az 5 évvel ezelőtti énedbe, és képzeld el, mit gondoltál volna akkor erről! Segít átlendülni a kudarcon...