Első lépések a gyorsulás felé

Ahogyan már beszámoltunk róla, ketten itt a Runner's Worldben részt veszünk a Nike Zoom kampányában, és megtanulunk gyorsabban futni. A Nike+ Futóklub első gyorsulásos edzésén így jártunk.

Lemérték az egy mérföldet, egy mérföld lett: Ricsi tapasztalatai

A bemelegítő kocogás után kaptunk egy kis szakszerű nyújtást, majd kiosztották a chipeket, hogy az 1609 méteres futás mért ideje a lehető legpontosabb legyen. A kezdő csapatunkat is szétdobták kétfelé, Zsani vitte pacer-ként az 5-5:30-as kilométereket futókat, Zsuzsi pedig a 4:30-at. Először arra gondoltam, 1,6 kilométeren ennél lehet, tudok gyorsabbat, de higgadt maradtam. És jól tettem. Soha nem futottam még mérföldet időre. Se a 800 méterből, se a félmaratoni időmből nem akartam saccolni. Zsuzsi az elején végig azt mondogatta, hogy ne fussuk el a rajtot, folyamatosan gyorsuljunk, hogy a szervezet hozzászokjon a terheléshez. Ez gyönyörűen sikerült is, 1:51 – 1:46 – 1:43 – 1:33-as négyszázak adták ki a végén a 6:55-ös időmet.
Mindig pulzusövvel futok, hosszabb távokon komolyan is veszem, most viszont nem foglalkoztam azzal, hogy folyamatosan rezeg meg csipog, hogy eléggé kívül vagyok a komfortzónán. Aztán kicsit meglepődtem a végén, és nem a 185-ös átlagon, hanem a 202-es maximumon. Számolgattam a 220 mínusz életkorral, Parker és Miller-formulával, de mindegyik azt dobta ki, hogy 10-12 évvel fiatalabb vagyok. Azt hiszem megvolt életem első igazi méréses módszere a max pulzusra, most hogy újra 18 lettem.

Ez kettes alá: Juli az iskolában

Számomra az a tegnapi edzés legnagyobb tanulsága, hogy nem lehet csak úgy belefutni a nagyvilágba. Olyan ez, mintha össze-vissza főznék, és kisebb-nagyobb sikerrel állítanám elő a hangzatosabbnál hangzatosabb ételeket, miközben rántottát nem tudok sütni. Az alapok nagyon fontosak. A szakszerű bemelegítés és nyújtás, a futótechnika csiszolása, a résztávos edzések, valamint a keresztedzés mind mind nagyon fontosak ahhoz, hogy jól és biztonságosan fussunk.
Annyira rutintalan vagyok, hogy még egy olyan mondatot is kimondtam, hogy „én még sosem voltam futóiskolában”, amin az edzők mosolyogtak egy nagyot, mert ezt igazából úgy kell mondani, hogy még sosem végeztem futóiskola-gyakorlatokat.
A futás sokkal bonyolultabb, mint a legtöbbek hiszik. Ezért most elhatároztam, hogy beleteszek mindent, amit a kiváló edzők és a két vendég, Papp Kriszta és Baji Balázs javasoltak, és nem „csak” futni fogok, hanem tudatosan edzeni a gyorsaságom fejlesztése érdekében. Hátha legközelebb nem a sportorvos számát kell beírnom a telefonomba, amíg a többiek futnak öt levezető kört.