Borítókép: Kérdezz-felelek

Kérdezz-felelek

Kaptam egy jó, illetve több jó kérdést is, amire egy bejegyzésnyi választ írtam. Örülök a kérdéseknek és hogy a történetekkel, tapasztalatokkal tudok segíteni!
daikini: Gratulálok a nagyszerű versenyedhez és az idődhöz.Pár dolog nagyon érdekelne, főleg, hogy mi is történik a fejedben a verseny alatt. Arra is tudatosan készülsz, hogy a fejedben mi zajlik le? Próbálod irányítani a gondolataidat vagy jön ami jön? Vagy próbálod ezt is irányítani? Egy ilyen verseny alatt mennyi ami szenvedés és mennyi amit élvezel? Hirtelen csak ennyi.. :)Köszönöm, hogy így ismeretlenül is motiválsz a teljesítményeddel és az írásaiddal.
Mi történik a fejemben, az versenytől, szituációtól függ. A Világbajnokságon, szerencsés helyzetben voltam, mert versenyezhettem. Ezt úgy értem, folyamatosan kontaktban voltam a többiekkel, helyezkedni kellett, figyelni az iramváltásokra, arra, milyen tempóba mehetek bele, milyenbe ne. Bár a verseny, mintha 10 perc lett volna, mégis tisztán megvan, ahogy különböző taktikák mennek a fejemben. Főleg az utolsó 2km-en, ahol nem kapkodhattam el a hajrát. Kicsit olyan volt, mint a bringaversenyen, kivártam, mikor indíthatom el a végét, hogy azt végig bírjam és ne lepjenek meg a többiek.
Tudatosan készültem előtte a versenyre, a távra. Többször lejátszottam a fejemben, mit szeretnék, de biztosra nem mehet senki, mi lesz egy félmaratonon. A gyors kezdés miatt újra kellett terveznem a taktikát. Erre is felkészültem. Higgadt maradtam, a körülöttem lévő futókkal a saját tempónkra figyeltünk. Hatan összeálltunk és a táv nagy részében, szavak nélkül, de egymást segítettük. Nyilván az utolsó kilométereken, aki kapja marja a helyzet.
A tudatos tudatirányítás is benne van a kalapban. Jön a nehéz rész, pozitív megerősítéseket használok, mint például: Képes vagyok rá. Jó az állapotod. Fel vagy rá készülve. Megcsinálod. Fontos a verseny alatt, hogy ne merüljek bele a fájdalomba, vagy a nehézségekbe. Előfordul, hogy nem úgy jön ki a lépés, ebben is volt részem, akkor meggyászolom a történéseket, hagyok időt a feldolgozásra majd újra nekikezdek. Tökéletesíthetjük az edzéseket, magunkat, kijavíthatjuk a hibákat. A lényeg: dolgozni dolgozni, dolgozni....magunkon is.
Mennyi a szenvedés és mennyi az élvezet? Regényt tudnék írni erről. Mint minden futó. A helyzet az, ha jól fel vagy készülve, akkor végig fantasztikus érzés. Vannak nehezebb részek, de azokat könnyebb átfutni. A mentális problémák kihatnak a fizikaira, de fordítva is igaz. Ha felkészületlen vagy, hiába vannak vágyaid egy jó futásra, sajnos, törvényszerű, hogy nem fog úgy menni. Valamint, ha baj van fejben, hiába edzel. Egy kis balansz nem árt. Sok versenyt éltem meg én is borzasztó rosszul, vagy a fizikális rész nem volt rendben, vagy a mentális. Szerencsés vagyok, mert sokkal több a pályafutásom alatt a Jó Érzés, mint a rossz. Rengeteget szükséges dolgozni ahhoz, hogy a kettő egyszerre legyen megfelelő. Megéri a fáradozást, akkor is, ha az út eleje bitang nehéz. Megtérül.
A Világbajnokság alatt 99% élvezet volt. Ahogyan Rómában is. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott ez az érzés. :)