Borítókép: Évzáró szeánsz az érintetlen természettel

Évzáró szeánsz az érintetlen természettel

Börzsönyi Vulkántúra: szintes, fagyos, kicsit havas, kicsit sáros, kemény pálya, tehát igazi csemege a terepfutók körében. Mozgóképes, fotós beszámolónk következik.

Azt mondják a futás magányos sport. Bár a nagy utcai futóversenyeken sokan vannak körülöttünk, valójában tehát társas magányban futunk. Többnyire. Ritka, akár versenyidőtartam alatt átívelő pillanat az, amikor mégsem vagy sem egyedül, sem magányosan, hanem együtt rezdülsz a társaddal. Ilyen egy páros futóverseny (nem váltó), amikor együtt, csapatban kell megtenned a távot. De az is lehet, hogy nem a verseny kiírása az, ami előidézi a társas futás élményét, hanem az együttfutás élvezete.

Így telt számomra a Börzsönyi Vulkántúra (futás) a hétvégén. Egy maratoni táv 2300 méter szintemelkedéssel, avagy kalandozás a Börzsönyi kaldera vonalán.

Klasszikus táv, nem szokványos vonalvezetéssel, mégis a hazai terepfutók körében igazi csemege. Nemcsak kihívás, esztétikai élmény, hanem amolyan évzáró szeánsz az érintetlen természettel.

Idén bő 5 óra alatt teljesítettük ezt a csoportos önismereti tréninget. Az út során három nagy feladatot kaptunk, amit sikerrel vettünk és még maradt erő egy lendületes befejezésre is.

Kis csapatunk három és fél perces mozgóképes beszámolója következik.

És néhány fotó...