Borítókép: Alpesi futókalandunk krónikája

Alpesi futókalandunk krónikája

Csupán 3 és fél órányi autóútra van Budapestről Veitsch, ahol idén 31-ik alkalommal került megrendezésre a kimondhatatlan elnevezésű, Veitscher Grenzstaffel Lauf alpesi terepfutóverseny. Minden évben, június utolsó hétvégéjén felbolydul erre az eseményre ez a piciny 669 m–en elhelyezkedő falu.

A futók innen rajtolnak és érintik a közeli, Veitsch hegycsúcsot, amely 2000 m felett található. A táv papírforma szerint 54 km, ám a gyakorlatban 50 km-nél nincs több és mintegy 2000 méter szintemelkedést tartalmaz. Teljesíthető egyénileg vagy 2-3 fős váltóban.

Többször voltunk már ezen az eseményen, idén úgy döntöttünk, hogy 4 év után ismét nekivágunk. Összepakoltuk hát a piciny családot és pénteken elautóztunk Veitsch-be.

Megérkezésünk után nevezéssel és rajtcsomag átvétellel kezdtünk. A csomag maga egy futóhátizsák volt, benne szponzori ajándékok, prospektusok, fürdőbelépő stb.). Ezt követően 3 másodperc alatt felvertük sátrunkat a rajtközpont mellett kialakított ingyenes kempingben és lelkiekben már készültünk is a szombati versenyre. Családi váltónk 4 tagú volt. Azaz Judit kezdte a futást az első két szakaszon, míg én a 3. szakaszt vállaltam be. A maradék két családtag játszotta a váltóbot szerepét. Azaz, amikor anya befutott a gyerekek átadásra kerültek és apa futott tovább. Nem nagy ügy, bár sokan gratuláltak nekünk, mondván bevállalósak vagyunk, meg hogy a gyerekek vagányak voltak az 1500-on lévő hágóban, ahol a váltásra várakoztak.

Rengeteg bocit kell kerülgetni, általában eléggé békések

A verseny első szakasza inkább emelkedik és ritkán lejt. Kevésbé technikás dózer utak, erdei ösvények jellemzik. A 2. szakaszban van egy nagyon meredek emelkedő, ahol olykor elkel a kézi segítség is. A hegy teteje kitett, semmi árnyék, csak a napsütés, meg némi hófolt emlékeztet arra, hogy pár hónapja itt még elég cudar idők voltak. Technikás single track, ütemtelen ritmusú ösvény, majd egy technikás köves lejtő jellemezi. A 3. szakasz akár lejthetne is, de nem csak lejt, hanem van benne több, mint 600 m szintemelkedés is. Technikás lejtők, fenyőerdőben fától fáig tartó úttalan jelzések, majd a végén egy meredek veretős dózerút. Gyakorlatilag minden adott egy élmény gazdag futáshoz. A szervezők nem szűkölködtek a frissítőpontokból. 12 darabot „rejtettek el” az utak mentén. A bőséges kínálatot helyi süteményekkel is színesítették. Ugyan iszonyúan meleg volt, de ha valaki csak 1-1 szakaszt futott külön frissítés nélkül ki lehetett bírni. Így tettem én is. Másra nem kellett figyelni, csak a futásra, magamra és hogy szépen elhaladjon a táj alattam.

A táj gyönyörű, magáért beszél
Remek lehetőség arra, hogy a hazaitól kissé eltérő terepen fussál

A családi futásunk végén party hangulat fogadott. A korosztályos értékelésnek köszönhetően rengeteg díjat kaptak a hazai futótársak. De a tombolának köszönhetően is lehetett erre-arra számítani. Ez az a verseny, amelyen jó eséllyel nem indulnak haza üres kézzel a futók, mi is díjazottak lettünk a két fős, vegyes váltó kategóriában.

Gyerekeknek is kiváló program, mert a rajtszámokkal ingyen lehet fürdeni a szomszédos szálloda fürdőjében, ahol ráadásul az ugyancsak ingyenes szuper játszóházat is használhatják a gyerekek, illetve a szintén a hotelhez tartozó zárt játszóteret.

Ha valaki szeretne belekóstolni a magashegyek világába és egy igazán közeli, barátságos versenyt próbálna ki, a Veitscher Grenzstaffel Lauf a legjobb választás. Mondjuk ebből a verseny névből elég annyit megjegyezni, hogy Veitsch, ennek a kis falunak a neve talán még kis is mondható (vejcs vagy fejcs). :-) Jövőre 06.30-án lesz, szerintem mi is megyünk.