A maratonista, akinek nyoma veszett az olimpián
Az első és egyben leghosszabb maratonra itt indult el Shizo Kanakuri, akit azóta a japánok a maratonfutás atyjának tartanak az ország sporttörténetében.
A maratoni futás passzol a Japán kultúrához. Az országnak számos futárokhoz köthető története van, de az (ultra)futó buddhista szerzetesekhez kapcsolódóan is megjelenik a futás, mint hosszú ideig tartó meditatív elfoglaltság. Mozgó meditációt folytattak a Hiei-hegy körül, 7 éven át napi 50 mérföldet megtéve.
Japán első olimpikona maratoni távon
Kanakuri tehetséges volt. 20 éves korában, 2:32:45-ös 40 km-t futott a Japán selejtezőn. Akkor ez volt az olimpiai táv is. Szerencséje volt, mert a versenyt hűvös körülmények között rendezték, ez kedvezett annak a hiedelemnek, hogy nem fogyasztanak folyadékot a verseny előtt és alatt. Az a felfogás, hogy a víz és az izzadás rontja a teljesítményt általános volt világszerte az 1950-es évekig. Ezért a tévhitért Kanakuri később kellemetlenül megfizetett.
A futó Japán déli részén, Tamanában élt. Lakóhelye és az olimpia helyszíne közti távolságot hajóval és vonattal tette meg, az út tizennyolc napig tartott. A vonatút során az állomások peronján kocogott föl és alá, míg állt a szerelvény, hogy fenntartsa valamelyest edzettségi állapotát. Korlátozott pihenéssel és idegen ételek fogyasztásával messze nem volt könnyű és ideális utazás egy nagy verseny előtt.
A versenynapi kudarc
Az olimpiai maratoni futam szokatlanul forró napon volt. Svédországban közel 32 fokot mutattak a hőmérők. A verseny során harmincnégy futó kiállt, egy pedig meghalt futás közben. Az olimpiai maratonok történetében ő volt eddig az egyetlen, aki ennyire tragikus módon fejezte be a versenyt. Kanakuri neve mellett is DNF felirat szerepelt az eredménylistában. A japán futónak egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy megtagadta a folyadékfogyasztást, ami a forróság miatt súlyos dehidratációt okozott nála, de szokatlan volt számára a kemény talaj is, amihez nem volt hozzászokva. Későbbi beszámolója révén kiderült, hogy a pálya mentén álló vidéki házból kapott gyors segítséget. Megmentői egészen addig gondoskodtak róla, míg képessé vált vonattal visszautazni Stockholmba. Szégyellve kudarcát, úgy döntött, hogy nem jelentkezik az olimpiai események helyszínén, hanem egyszerűen visszatért Japánba. A svéd hatóságok eltűnt személyként tartották nyilván mintegy fél évszázadon keresztül, attól tartva, hogy esetleg ő is a verseny áldozatául esett és elhunyt valahol a pálya mentén.
A világ leglassabb maratonja
Kanakuri folytatta a futást, és nagy szerepet játszott abban, hogy japán sikeres maratoni szerepléseit megalapozza. Őt választották az 1916-os olimpiai maratonra is, ám az I. világháború miatt törölték a játékokat. A következő kettőn viszont versenyzett. 1920-ban a hosszú antwerpeni pályán (42.7 km, 2:48:45-ös időeredmény) tizenhatodik lett, Párizsban 1924-ben, amikor ismét melegben kellett futnia, nem sikerült befejeznie a versenyt.
Mindeközben Svédországban még mindig eltűntként tartották nyilván, ám 1967-ben a következő évi olimpia előtt a svéd olimpiai bizottság megkereste az akkor már nyugdíjas sportolót és felkérték arra, hogy fejezze be az 1912-ben megkezdett versenyt. 1967. március 20-án, 75 éves korában, ballonkabátban átfutott a svéd nemzeti stadion célvonalán Kanakuri. Így lett az ideje 54 év, 246 nap, 5 óra, 32 perc és 20.3 másodperc, amit ráadásul Guinness rekordként is bejegyeztek, mint a világ leglassabb maratoni idejét.
„Hosszú utazás volt. Útközben megházasodtam, hat gyermekem és tíz unokám született” - mondta a célba érkezés után az egykori atléta.
Kanakuri öröksége
A világ leglassabb maratoni rekordja címmel rendelkező Kanakurit félig vicces hírességként fogja megőrizni a maratonfutás története, ám Japánban ettől függetlenül tisztelik az atlétika és a maratoni futás iránt tett erőfeszítéseiért. Egyéb innovációk között 1917-ben elindította az első Ekiden-váltót, amely ma már a japán tömegsport egyik jellegzetessége. Fiatalok számára vált elérhetővé és népszerűvé a hosszútávfutás világa. Az 1932-es olimpián három japán futó volt az első tízben, az 1936-oson pedig már heten voltak a leggyorsabb tíz futó között, ez már majdnem kenyai szintű dominancia. Kanakuri 1983-ban 92 éves korában hunyt el.