A futás, mint extrém sport?

Nem tréfa dolog egy támadás. Velem is megtörtént, kb. 10 évvel ezelőtt. Az Északi összekötő hídról lejövet, valahol a susnyásban. Tulajdonképpen balga dolog volt, zenét hallgattam, egy kietlen környéken, mindentől távol. Annak rendje és módja szerint ki is szúrt a támadó, hátulról akarta a nyakam elkapni, de valami Isteni sugallatra megfordultam abban a pillanatban. Ettől zavarba jött és leblokkolt. Előre engedtem és farkas szemet néztünk. Tisztán emlékszem, hogy szuggeráltam magamnak, nehogy leblokkoljak. Aztán, a megfelelő pillanatban, mikor úgy éreztem képes vagyok rohanni teljes erőmből, kilőttem. Most azt tudni kell, hogy kb. 60-100 méterig sajnos mindenki tud futni. Csak erre tudtam gondolni, hogy tovább és tovább kell futnom. A karomat még megpróbálta elkapni de lendületből kitéptem. Megmenekültem végül. Nem győzök hálásnak lenni a szerencsés kimenetelért.
Amire én azóta fokozottan figyelek:

• nem futok elhagyatott helyen, zenével pláne nem
• nem futok sötétben, vagy ha mégis, csakis olyan helyen, ahol tömeg van
• ha nagyon necces a környék, valakinek szólok, hogy jöjjön velem
• ha észreveszem, hogy követnek (volt ilyen is) benavigálom az emberek közé, de semmi esetre sem a lakásomhoz (majd zavarba hozom: pl én ráüvöltöttem hirtelen követőmre)

Legyünk óvatosak. Nem kell persze rettegni, de kis odafigyeléssel elkerülhetőek a kellemetlen helyzetek. A mutogatós bácsikra még nincs megoldásom, azon kívül, hogy szólok valakinek, hogy ott gubbaszt egy a bokorban. Hátha egyszer eltűnnek majd ők is.
A másik nagyon para dolog, a kutyakérdés. Legalábbis nálam. Egyszerűen rettegek tőlük. Kicsiktől, nagyoktól, közepesektől. Bár mostanában elgondolkodtam azon, hogy az emberektől jobban kell lassan, mint a kutyáktól.

Tehát, ott a kutya és én. Szerencsés esetben valahol a gazdi is érkezik majd. Ha nem, akkor a szerencsében bízom, hogy épp nem a kis kutyaterritóriumába futottam be hívatlanul. Amit megtanultam a kutyákról, a saját káromon:

• nem nézek tartósan a szemükbe, megállok, ha ugat, lassan araszolva kislisszanok az életteréből
• ha egy ház előtti őrzővédőről van szó aki meglógott, általában a lakhelyét védi, akkor igyekszem nagyon nagy ívben kerülni, az ugatás még nem harapás
• lehetőségnek még ott van a paprikaspray, Portugáliában volt, aki ilyennel futott, ott ugyanis mindenhol kóborok kóborolnak
• ha támadás történik, felkaphatunk egy követ és a nózijának dobhatjuk, de ahhoz el is kell találni, amiben nem vagyok valami jó. Max. ha úgy van tanítva hátha visszahozza. :D

Ahogy visszaolvasom a sorokat, lassan már extrém sporttá alakítom a világ egyik legkönnyebben űzhető sportágát.
Kíváncsi vagyok, vajon Nektek van-e hasonló sztoritok, mit csináltatok ezekben a helyzetekben. Hátha tudunk tippeket adni másoknak kutya, ember, mókus....bármi támadása esetén.