Vajon a várandósság hogyan befolyásolja a maratoni időt?

Egy új tanulmány azt vizsgálta, hogy a szülés miként változtatta meg a leggyorsabb maratonfutók pályafutását azt követően, hogy visszatértek futóként.

Néhány évvel ezelőtt a Nike által szponzorált futók, Alysia Montaño és Kara Goucher a nyilvánosságot vállalva beszéltek arról, milyen mértékben csökkent a fizetésük, azt követően, hogy teherbe estek. Allyson Felix folytatta a történetet, ő is elmesélte, hogy a Nike 70 százalékkal csökkentette a fizetését miután várandós lett. „A teherbe esés – mondta Phoebe Wright volt Nike-futó – a halál csókja egy női sportoló számára.” De vajon hogyan változik fiziológiailag egy nő helyzete a várandósságot követően? Helyes-e azt feltételezni, hogy ha egy nő teherbe esik, a legjobb sportos napjait maga mögött tudhatja?

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a baba kihordása és világra hozatala a kitartás fáradságos bravúrjának tekinthető, amely a végső emberi határokba ütközik. Ám a női sportolók esetében lehetséges, hogy éppen fordított előnyökre tehetnek szert az érintettek, a kutatók ugyanis rámutattak a szív- és érrendszeri képességek tartós változásaira, például a szív által pumpálható vérmennyiség és a fájdalomtűrő képesség esetleges növekedésére.

A European Journal of Sport Science egy új tanulmányában résztvevő szakemberek olyan női maratonisták pályafutását elemezték, akik kimagasló eredményeket értek el sportolóként– és arra a következtetésre jutottak, hogy a szülés nem minden esetben változtatott a későbbi teljesítményen.

Az elemzésben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által nyilvántartott ranglistán szereplő első 150 leggyorsabb női maratonista szerepelt. A hivatalos eredmények, hírek közt és a személyes weboldalakon keresztül 37 olyan futót azonosítottak, akik elit atlétikai pályafutásuk során gyermeket szültek. Ők - az adatok alapján - legalább egy elit szintű teljesítményt nyújtottak 1500 méter és maraton között a szülés előtt és azt követően egyaránt. A 37 sportoló közül 23-nak született egy gyermeke pályafutása során, átlagosan 28,3 éves korban, a másik 14-nek két gyermeke született, 24,7 és 32,6 éves átlagéletkorban. Összességében a 37 futó közül 26 futotta a leggyorsabb idejét (átlagosan 2:21) az első gyermek születése után. Ha részletesebben lebontjuk, az egygyermekes csoportban nyolc futó futotta legjobb idejét a gyerekek előtt, 15 pedig utána. A kétgyerekes csoportban hárman futották legjobb idejüket a gyerekek előtt, öten a gyerekek között és hatan a második gyerek után.

Mindezt nagyban befolyásolja az, hogy a szülés után mennyi idővel tértek vissza. A sportolók átlagosan 23 hónapig voltak szülési szabadságon, de volt, aki 9 hónappal a szülés után már futott és olyan is, aki 94 hónapig (8 év 10 hónapig!) volt távol. Az eltelt idő és az életkor növekedése miatt nehéz eldönteni, hogy a terhesség utáni teljesítménycsökkenés azért következik be, mert idősebbé válik valaki, vagy épp ellenkezőleg egy fiatal édesanya esetén azért lesz tapasztalható jobb teljesítmény, mert javultak a fiziológiai mutatók és jót tett a pihenés a szervezet számára.

Az életkor hatásainak figyelembevétele érdekében Nicolas Forstmann, a kutatás vezetője és munkatársai matematikai modellezésen keresztül elemezték, megrajzolták a női maratonisták tipikus karrierpályáját. A vizsgálatban résztvevő 37 nő esetében ez a kapcsolat úgy néz ki, hogy a teljesítmény fokozatosan növekedett 31,7 éves korig, majd azt követően fokozatosan csökkenni kezdett.

A terhesség időzítése nem volt megfigyelhető hatással erre a görbére. Azoknál a nőknél, akiknek 31,7 éves koruk előtt születtet első gyermekük, általában sportolóként javult a teljesítményük a terhesség után, akik ezen kor után szültek, azoknál általában csökkent a teljesítmény a visszatérést követően. Úgy tűnik, hogy önmagában a gyermekvállalás nem változtatott alapvetően senki pályáján.

Van azonban egy nagy hiányossága a kutatásnak. Ugyanis vannak olyan futók, akik a gyermekvállalás előtt nagyon jól futottak, de azt követően soha nem tértek vissza. Mivel nem tértek vissza, nem is vonták be őket a vizsgálatba, ezért nem tudhatjuk, hogy maga a gyermekvállalás okozta-e a karrier végét, tehát a várandósságból adódó kedvezőtlen fizikai, fiziológiai változások tették lehetetlenné a sportolói pálya folytatását, netán teljesen más körülmény.

Érdemes elfogadni, hogy a terhesség és a szülés igazi kihívások elé állítja az elit szintű sportolókat (s persze bármilyen szinten sportoló nő lehetőségeit). A kilazult szalagok megváltoztathatják a futás mechanikáját, az esetlegesen sérült hasizmok ronthatják a stabilitást, a szoptatás magas energiaigénye befolyással lehet a fokozott terheléssel járó anyagcsere folyamatokra, illetve az erős fizikai és mentális igénybevétel okán a fáradásos törések előfordulása is megnőhet. Ezek a problémák gyakoriak azon sportolók körében, akik a szülés után rövid időn belül visszatérnek a teljes edzésterheléshez. Kulcsfontosságú a türelem – az a fajta, amilyennel csak akkor rendelkezhet egy nő, ha a munkáltatója nem köti a következő fizetését a versenysporthoz való mielőbbi visszatéréshez.

Minden nehézség ellenére, ami egy sportolónőre vár a gyermekvállalással összefüggésben – vannak megnyugtató példák. Ők a szülés után sikeresen visszatérő nők, akik nagyjából ott folytattál, ahol abbahagyták, figyelembe véve az idő múlását is. Alysa Montaño, Kara Goucher és Allyson Felix felszólalása óta a Nike és más vállalatok nyilvános kötelezettséget vállaltak a sportolók várandósság alatti és utáni védelmére. Ennek ellenére szinte biztos, hogy a női sportolók még mindig feszültek lesznek a családalapítás igényének témájától, amikor szponzoraikkal beszélgetnek erről. Talán-e kutatás adatai adnak némi muníciót számukra ezekben a percekben.