A rendellenes táplálkozási szokások ugyanolyan veszélyesek, mint az étkezési zavarok

Futóknál fontos a teljesítmény szempontjából is, hogy mit és mennyit fogyasztanak, hogyan állítják össze az étrendet, ám az még lényegesebb, hogy mindvégig maradjunk az egészségmegőrzés talaján. Ugyanakkor figyelemfelkeltő, ha a táplálkozási szokásokra túlzott figyelem hárul, ha a gondolatok, érzések és a napi rutin egyik legfontosabb témájává válik az étkezés.

A rendellenes táplálkozási szokások spektruma igen széles: a matematikai pontossággal kimért tápanyagok bevitelétől egészen az étkezési zavarokig terjed (ezek persze csak a látványosabb szélsőségek, vannak köztük időszakos tápanyagmegvonók, esetleg alkalmi, drasztikus böjtölők), és nem is hinnénk, hogy mennyire gyakori jelenség mindez a futóknál, ami betegségek, sérülések fokozott előfordulását okozhatja, veszélyeztetve a teljesítményt és a hosszú távú sportolás lehetőségét.

A rendellenes táplálkozási szokások olyasforma korlátozó étkezési magatartások, amelyek klinikai étkezési zavarokká válhatnak (ilyen például az anorexia nervosa vagy bulimia nervosa).

A British Medical Journal új tanulmánya szerint a női sportolók akár 45%-a tapasztal valamilyen rendellenes étkezési magatartást saját magán a sportkarrier bizonyos pontjain. Ez a szám túlságosan magas!

Miért ilyen gyakoriak a rendellenes étkezési szokások a futók körében?

Az elmúlt években az eredményességhez vezető út a futás világában lényeges változásokat mutatott. 2019-ben Mary Cain, az Egyesült Államok legfiatalabb, atlétikai VB-n induló futója (alig múlt 17 éves), arról számolt be, hogy volt idő, amikor a vékonyság iránti vágya fontosabb volt, mint a tényleges edzések hatékonysága. Az elvékonyodás kultúrája az elit sportolók között látványos méreteket öltött.

A testsúly csökkentésére irányuló törekvéseknek többféle módja létezik, többek között rendellenes táplálkozási szokások kialakítása mentén. Az említett tanulmány rámutatott arra, hogy a sport világában nagyobb a kockázata annak, hogy valamilyen rendellenes étkezési szokás alakuljon ki, mert a testösszetételt és a súlyt a sikerhez vezető kulcsnak tekintik. A futásnál márpedig gyakran hangoztatott szempont az optimális testsúly az eredményesség szempontjából.

Hogyan észlelhető a rendellenes étkezés?

Nehéz felismerni ezt a helyzetet, mert gyakran kerül elő a teljesítmény fontossága magyarázatként, ami egy sportolónál nyilván érthető és elfogadható igény. Az is nehezíti a dolgot, hogy jóval enyhébbek a rendellenes szokások, mint például egy étkezési zavarral küzdő egyénnél, mégis veszélyes. A tápanyagbevitel optimalizálása és minimalizálása között lehet csupán árnyalatnyi a különbség.

De az alábbi „tünetek” például figyelemfelkeltőek:

• A futó nem képes szociálisan élvezni az ételek elfogyasztását (például nem fogad el sosem vagy ódzkodva vesz ebéd- és vacsorameghívást)
• Feszültté válik, ha társaságban kell étkeznie.
• Egyes élelmiszer-csoportokat teljesen kivon az étrendjéből vagy minimálisan fogyaszt (főként szénhidrátokat).

Hogyan lehet segíteni ezen a problémán?

Edzőként óriási felelősséggel jár egy ilyen helyzet, hiszen nem ritkán ők maguk is javasolják futóiknak, hogy ügyeljenek az étrendjükre, netán adjanak le pár kilót. Ám, ha edzőként belefutsz ebbe, fontos, hogy inkább szakemberhez irányítsd a futót (sporttáplálkozásban jártashoz, pszichológushoz, orvoshoz) és ne próbáld meg saját hatáskörben kezelni az esetet. Illetve nagyobb sportkluboknál, egyesületeknél fontos (lenne) a sportorvosi háttér, így folyamatosan betekintést lehet nyerni a futók életébe, felkészülésébe, teljesítményük változásába, ezekből sokféle következtetés levonható egy figyelmes szakember számára. Önállóan edző hobbifutók vannak nagyobb veszélyben, náluk lényegében a közvetlen környezet és a családtagok figyelmén múlik, hogy sikerül-e segítséget nyújtani.

Hogyan lehet egészséges környezetet teremteni a sportoláshoz?

A megfelelő (sport)táplálkozási ismeretek megléte alapvető kellene, hogy legyen minden futó számára (szinttől függetlenül). Optimális teljesítménynövekedésre is csak így lehet számítani. A túl nagy és a túl kicsi súly közé belőni a testsúlyt nem bonyolult, hiszen bárki képes kiszámítani különböző webes felületek kalkulátorainak segítségével. Ha egy sportoló rugalmas a táplálkozással kapcsolatban, ha nem foglalkozik szigorúan a kalóriaszámlálással, képes társaságban étkezni és egészséges testképpel rendelkezik, valószínűleg nem érintett a problémában. Helyet kell hagyni az étrendben minden olyan étel (ital) számára egy kicsit, ami nem feltétlenül kapcsolódik a teljesítményhez, ugyanakkor élvezeti értéke van.

Az edzőknek arra kell törekedniük, ne azt hangsúlyozzák, hogy a testtömeg a teljesítmény kulcsa, hanem inkább az egészségre és a jólétre összpontosítsanak, amikor futót ösztönöznek jobb eredmény elérésére. Ha a futó boldog és egészséges, valószínűbb, hogy hosszabb távú teljesítménynövekedésre számíthat.