maraton, futás gyerekként, maratonfutás gyerekként, Lóci,

A 10 éves kisfiú maratoni futásának margójára - szakértőket kérdeztünk arról, mi történik, ha egy gyermek rendszeresen fut hosszú távokat?!

Forrás: Getty Images
Július 3-án kánikulai melegben teljesítette a Szarajevóban megrendezett Two Cities Marathon-t a 10 éves Lóránt, azaz Lóci. Ideje 5:02:56 lett. A kisfiú maratonfutásával kapcsolatos hír felkavarta a hazai futótársadalmat. Két szakértő segítségét kérve, úgy döntöttünk, mi is körbejárjuk a témát.

Fülöp Tibor edző, sporttudományi tanácsadó, a Runner’s World szakértője

Ha edzői szempontból nézem a helyzetet, akkor a szakma szabályaival teljesen ellentétes és elítélendő. Nem derült ki számomra, hogy edző foglalkozik-e a gyermekkel, vagy a szülő. Ha utóbbi, akkor azt sem tudjuk, hogy van-e bármilyen edzői végzettsége, gyakorlata, milyen sportolói múltja van. Ezek mind fontos kérdések lennének ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk. Viszont sok olyan esetet láttam már, ahol a szülő maga foglalkozik edzői minőségben a gyermekével, végzettség és tapasztalat nélkül.

Abszolút el tudom képzelni, hogy a kisfiú örült ennek a teljesítménynek és büszke volt magára. Edzőként viszont azt tudom mondani, hogy szakmai hiba történt, mert ebben az életkorban nincs kész egy gyermek egy ilyen terhelésre még akkor sem, ha egyébként a gyerekek sok mindent kibírnak és a regenerációs képességeik nagyon jók. Hogy milyen problémákat okozhat a hosszútávfutás később – nem feltétlenül ez az egy – az megjósolhatatlan. Ha elhiszik, hogy ez a jó irány és még fokozzák is a teljesítményt – láttunk már ilyet más sportágban is – el lehet jutni odáig, hogy sikerül tökéletesen kiégetni a gyermeket, óriási károkat lehet okozni fizikailag és mentálisan is.

Ha futás szakmailag megnézzük ezt a teljesítményt, akkor látható, hogy nem volt erős futás, inkább teljesített. Ez mutat valamennyit a felkészültség minőségéből (amiről nincs pontos információm), de nem ez a legfőbb probléma, hanem megint csak az életkor. Ebben az életkorban mozgáskoordinációt, technikát és némi alapállóképesség-fejlesztést végzünk rövidtávokkal. Nem véletlen, hogy maratonra nem készít senkit ebben az életkorban az edzői szakma egyik képviselője sem.

A következő szint a verseny szervezőjének a felelőssége, nem tudom elképzelni, hogy ne lenne erre vonatkozóan valamilyen nemzetközi előírás, hogy mit szabad és mit nem. Vagy legalább az adott ország atlétikai szervezetének szintjén is meg kellene, hogy legyen ez a szabályozás, hogy mi az a korosztályos program, amit teljesíteni lehet. Ez azt a célt is szolgálná, hogy az adott szintű korosztályi terhelhetőségnek tegyék csak ki a gyermekeket, így érve el azt, hogy a sportterhelés alulról felfelé történő felépítése biztosított legyen. A „minél előbb, minél hosszabbat” probléma megfigyelhető az amatőr felnőtt futók között is. Látványosabb és figyelemfelhívóbb, ha valaki bár lassan, de teljesít egy extrém ultratávot, mintha a 869. helyen beér egy 10 kilométeres futóversenyen.

Magasabb hazai szakmai fórumokon, mint amilyen például a Magyar Atlétikai Szövetség vagy a Magyar Edzők Társasága, lehetne az eset kapcsán hivatalos véleményt megfogalmazni, de érzésem szerint ezt nem fogják felvállalni.

Dr. Vizi András, egyetemi tanársegéd, gyermeksebész, gyermektraumatológus, A Gyermeksport Egészségügyi Csapat vezetője, amatőr triatlonista és terepfutó

Azt kell mondanom, hogy a helyzettel kapcsolatban sötétben tapogatózik az orvosszakma. Alapvetően az összes szakmai protokoll, ami a gyerekek hosszú távú terhelésére alkalmazandó, ajánlás. Ha megkérdezel bármilyen országban, bármilyen ortopéd-traumatológust, hogy „doktor úr a 10 éves fiamat szeretném felkészíteni egy maratonra”, akkor azt fogjuk mondani, hogy nem javasoljuk, nem ajánljuk, de hogy tilos lenne, ezt nem tudja kijelenteni senki. Olyan ez, mint amikor bizonyos gyógyszereket nem javaslunk gyerekek számára, azért mert nem teszteltük rajtuk. Nem merjük azt kockáztatni, hogy gyerekeken tesztelünk gyógyszereket, ezért nem ajánljuk. Így van ez a hosszú távú sporttevékenységekkel, nem tudjuk, hogy milyen következményei lesznek, mert nem szeretnénk kitenni a gyerekeket ehhez kapcsolódó vizsgálatoknak.

Sportorvosi szempontból nagyon fontos dolog, hogy egy gyermek annyit edzhet, annyit sportolhat túledzettség, túledzettségből adódó sportsérülések nagy számú megjelenése nélkül, ahány éves. Tehát egy héten egy 10 éves gyermek maximum 10 órát sportolhat. Ha nagyjából 1 óra aktivitás jellemző mindennap, az körülbelül megfelel egy 10 év alatti gyermek terhelhetőségének. A mozgás egyébként nagyon hasznos, nagyon jót tesz a keringési és légzőrendszernek. Ilyenkor alakul ki a gyermekeknek az állóképessége, az izomzat mikrokeringése, ami később felnőttkorban már nem alakítható ki ilyen szinten. Az anaerob sportok nagyon jók, de 10 éves kor alatt 5 kilométernél hosszabb távot nem szoktunk javasolni. Az összes, gyermekek számára szervezett verseny, ezekhez az ajánlásokhoz igazodva alakítja ki a versenytávokat – nem véletlenül. Régebben a félmaraton, maraton ajánlás 16 éves kortól kezdődött, ma már 18 éves kor alatt nem javasolt a részvétel – még szülői engedéllyel sem. A sporttörténelemben természetesen előfordulnak olyan esetek, amikor gyermekek ilyen távokat simán teljesítenek. Ha egyszeri alkalomról van szó, valószínű nem történik semmi, de ha kapnak az alkalmon a szülők és a gyermek is, és két hónap múlva újra rajthoz áll, mert az mennyire menő, abból probléma lehet.

A gyerekeknél két dolgot kell észben tartani ortopédiailag. Az egyik, hogy növekedési porcaik vannak, amiket mindenképpen védenünk kell, mert sérülésük okozhat növekedési zavart. Például a szertornászoknál leírt jelenség, hogy az állandó ütődés miatt előfordulhat a növekedési porc korai záródása. A hosszútávfutás pont ugyanezért nem javasolt, a növekedési porcok az alsó végtagokon ismétlődő ütődésnek vannak kitéve. Nem tudjuk pontosan, hogy ez a jelenség mit tesz hosszú távon a sípcsontnál vagy a térdízületnél lévő növekedési porcoknak. Három vagy öt év múlva fog ez kiderülni, soha nem akkor, amikor megtörténik a teljesítés.

A másik, hogy a gyerekek sokkal hajlamosabbak a túledzettségre, mint a felnőttek és ugyanazok a sportsérülések megjelenhetnek gyermekkorban is, mint felnőttkorban – Achilles fájdalom, medencefájdalom, térdkörnyéki panaszok. Ráadásul sokkal nagyobb ezeknek a túledzettségi sérüléseknek a jelenléte.

Ami viszont fontos üzenet, hogy egy 8-10 éves gyermek hőháztartása fényévekre van egy felnőttétől, nem úgy izzadnak, nem úgy tartják vissza a folyadékot, tehát egy ilyen terhelés kánikulában igen súlyos következményekkel járhat, lényegében masszív hőgutának van kitéve az a gyermek, aki 36 fokban, zömmel tűző napon 5 órán keresztül fut vagy mozog. És itt mindegy, hogy folyamatosan ivott és vizezte magát, sőt a sapka sem jelent biztos megoldást. Tehát ebben az életkorban a kánikulában való sportolás mondhatni tilos lenne. Ráadásul egy maratonon, ahol az aszfaltot is tűzi a nap, a levegő hőmérséklete akár 45 fok is lehet.

Mindent összevetve nem lehet konkrétan megmondani, hogy pontosan mi történik a gyermekkel azt követően, ha maratont vagy maratonokat teljesít, ám ha lesz következménye, jó eséllyel évekkel később jelentkezhetnek tünetek. Viszont a későbbi komoly sportteljesítmény felépítésének lehetősége is kockázatossá válhat, ha korán elkezdődik egy gyermek túlságosan magas sportterhelése.

A Nemzetközi Maratoni és Utcai Futóversenyek Szövetségének (AIMS) társszervezete, az IMMDA által megfogalmazott nyilatkozat szerint NEM javasolt 18 éven aluliak részvétele maratoni futóversenyeken.

„Gyermekeink mindenek felett álló érdeke, hogy a teljes maratoni távon való részvételt felnőtt tevékenységgé nyilvánítsuk, ennek értelmében csak 18 éves vagy 18 éven felüli személyek számára nyitott a nevezés és indulás lehetősége.

Bár elképzelhetőnek tartjuk, hogy megfelelő biomechanikai és anatómiai adottságok, illetve minőségi progresszív edzésprogram, valamint megfelelő érettség és kognitív szint mellett egy futó pozitív tapasztalatokat szerezhet tizennyolc éves kora előtt is maratoni távon, ezek a különleges esetek azonban a kivételeket erősítik és nem a szabályt.”

Mostantól nincs olyan, hogy nem bírod megtanulni a matekot. Mert megbírod.

Posted by Lóci és Olivér megcsinálja on Tuesday, July 5, 2022

Az IMMDA - International Marathon Medical Directors Association az AIMS orvosi tanácsadó bizottsága. Az AIMS a maratoni és egyéb országúti versenyek globális szervezete. Hozzávetőlegesen 150 esemény – köztük a világ legnagyobb és legrangosabb eseményei – tartozik a szervezet égisze alá. Az IMMDA célja, hogy tanulmányozza a hosszútávfutás egészségügyi hátterét, elősegítse a futósérülések okainak és kezelésének kutatását, megelőzze a tömegrendezvények során előforduló sérülések és balesetek számát, iránymutatást adjon a világ versenyszervezői számára egy egységes egészségügyi szolgáltatásnyújtásra, illetve segítsék a versenyigazgatók és az egészségügyi személyzet vezetője közti szoros, a futóversenyek lebonyolításához illeszkedő munkakapcsolatot.

A verseny, melyet Lóci teljesített, nem tartozik az AIMS események közé. A világon van számos egyéb olyan futóverseny, amely szintén független a nemzetközi szervezettől és annak ajánlásaitól, ezeken gyermekek is rajthoz állhatnak akár maratoni távon.