Vajon mennyire biztonságos az ultrafutás extrém körülmények között?

A május 22-ei esemény világszerte megrázta a terepfutó közösségeket. A kínai Kanszu tartományban megrendezett ultratávú terepverseny közben vihar csapott le a versenyzőkre a térség magasabb régióiban, a körülmények annyira drámaiak voltak, hogy a 172 versenyző közül 21-en életüket vesztették. Az események óriási felháborodást váltottak ki, mert az egész tragédiát a felkészületlenség okozta, mind az időjárás előrejelzését, mind a mentési akciót illetően.

Az utóbbi évtizedekben az ultrafutás komoly népszerűségre tettek szert világszerte. 2018-ban több mint 600 000 ember futott ultratávú futamokon, ez a szám az 1990-es évek vége óta 1676 %-os növekedést jelent.

Éppen a sportág egyre növekvő népszerűsége és a kínai tragédia miatt fontos megvizsgálni, hogy vajon mennyire biztonságos a futás eme ága, pláne, hogy a hódolók zömmel hobbifutók közül kerülnek ki?!

Biztosan felkészültél a terhelésre fizikailag?

Az ultratávokat a maraton feletti távok adják nagyjából 50 km-től a több ezer kilométeres több napos extrém megmérettetésekig. Az indulók nem ritkán olyan szélsőséges körülmények között is versenyeznek, mint amilyen egy sivatagban uralkodik, vagy akár a Déli-sarkon, hogy a magashegyekben uralkodó klímáról már ne is beszéljünk. Ez a fajta kihívás komoly stressz a szervezet számára, hisz a futás, a folyamatos mozgás komoly energia- is folyadékigénnyel jár. Mivel nagyon nehéz visszapótolni egy az egyben (sőt lehetetlen) – pláne több napos versenyeken – a szükséges kalóriát, idővel a test a saját izomtömegét és zsírraktárait felhasználva próbálja a deficitet rendezni. Ha a mozgás magas hőmérsékleten zajlik, az izzadással járó folyadékdeficit pótlása is komoly figyelmet kell, hogy kapjon.

El tudod képzelni, hogy akár 2,8 liter izzadságot is elveszíthetsz óránként, ha forróságban mozogsz? És el tudod hinni, hogy ezt az elképesztő mennyiségű folyadékot képtelenség visszapótolni, mert még a töredéke is emésztési problémákat és egyéb kényelmetlenségeket okozhat? Ha viszont nem iszol, eleget, az teljesítménycsökkenéshez vezet, azaz nem tudsz kellő intenzitáson mozogni.

Megállapították, hogy az alacsony nátriumszint a vérben hiponatrémiát okoz. Ez az állapot akkor következhet be, ha valaki túl sok folyadékot fogyaszt. A tünetek a hányingertől, hányástól és fejfájástól a megváltozott mentális állapotokig, rohamokig, végső esetben akár halálig vezethetnek.

A hosszabb versenyeken bekövetkező alváshiány rontja a fizikai és kognitív teljesítményt, és gyakran hallucinációkhoz vezet. Az ultrafutók szövetkárosodást tapasztalhatnak, többek között az izomzatban, ízületekben, a vesében és a szívben is. Ezek a károsodások néhány napon belül „meggyógyulhatnak”, ám a tudomány még mindig keresi a választ arra, hogy az extrém hosszú terhelések során a szívet érintő strukturális változásoknak milyen hosszútávú következményei lehetnek. Mindez azt jelzi, hogy az ultrafutás során mindig érdemes minden részletet gondosan mérlegelni és a saját szervezet lehetőségeit alaposan megismerni.

Pszichésen is készen állsz?

Az ultrafutóknak rendkívül mélyre kell ásniuk ahhoz, hogy a fizikai változásokkal járó kellemetlenségeket képesek legyenek elviselni. Kutatások igazolják, hogy a hosszú-távú fizikai aktivitás az egyik legmegterhelőbb tevékenység, amit az emberi szervezet tolerálni képes.

A 80,5 km-es futópados futás során végzett tanulmány a kortizol stressz hormon magas szintjét mutatta ki, illetve hangulati ingadozást a kutatásban résztvevőknél. De nem meglepő, hogy pszichés állapotromlás jelentkezik magas terhelés esetén. 6,7 százaléknál magasabb az aránya a pszichés rendellenességeknek az állóképességi sportolók tágabb populációjában. Egy 2018-as coloradói tanulmány azt vizsgálta, hogy az ultramaratonok miként súlyosbíthatják ezeket a rendellenességeket.

A Bear Chase Trail Race (ami 10 km-es, félmaratoni, 50 km-es, 50 mérföldes és 100 km-es hegyi futásból áll) résztvevői között készült felmérés szerint minden ötödik indulónál testmozgás-függőséget és depressziót állapítottak meg. Az ultrafutóknak meg kell küzdeniük a kellemetlen érzelmekkel és a negatív gondolatokkal, amik egy-egy verseny során éri őket. Hogy ez a pszichés stressz hogyan hat a hosszabb távú mentális egészségre, még nem tudni, de talán nem véletlen, hogy komoly hosszúságú versenyre még a legtapasztaltabb ultrafutók sem mennek gyakran.

A környezet veszélyei

A versenyek szervezői nagyon különböző tapasztalatokat várnak el az indulni vágyóktól. Egyre gyakoribb, hogy kvalifikációhoz, tehát előzetes tapasztalatokhoz kötik a nevezést, ami egyfajta garancia arra, hogy olyan futók indulnak egy-egy eseményen, akik biztosabban képesek megbirkózni a rájuk váró nehézségekkel. Azonban kockázat még így is van!

A sivatagokban vagy magasan fekvő hegyláncokon haladva hirtelen változhatnak az időjárási viszonyok. A terep és az éghajlat egyaránt növelheti a hőstresszel, a hipotermiával és az eséssel járó kockázatokat. Az ultramaratonok során bekövetkezett halálesetek fő oka azonban a hirtelen szívhalál (43%). Ez főleg ismeretlen, már meglévő szívbetegségek következménye. Az ultraversenyek indulóinak átlagéletkora 45 év, ami azt jelenti, hogy nagyobb valószínűséggel vannak már meglévő állapotok, például a szívkoszorúér-megbetegedésének kezdete. Vannak rendezvényszervezők, akik éppen ezért megkövetelik a résztvevőktől, hogy a verseny előtt vegyenek részt kardiológiai szűrésen.

Szervezői kihívások

Az ultrafutással összefüggő éves halálozások emelkedő tendenciát mutatnak, ami mögött a versenyek egyre növekvő népszerűsége és az egyre népesebb indulói létszám áll. Ennek ellenére a halálesetek száma továbbra is alacsony. Ami a kínai versenyen bekövetkezett egy hónappal ezelőtt, olyan tragédia, aminek nem szabadott volna megtörténnie, és ami elkerülhető lett volna. Az időjáráselőrejelzés modern módszereivel órára, percre pontosan meghatározható 1-1 komolyabb légköri változás, ami miatt többféleképpen módosulhat 1-1 esemény lebonyolításának forgatókönyve. Az extrém sportesemények betiltása – lényegében ez történt Kínában – a történet legdrasztikusabb és – ha kellő alaposság övezi az előkészületeket – teljesen szükségtelen következménye.

Tény, hogy a megfelelő orvosi és biztonsági intézkedések biztosítása költséges a megtett távolságok és a gyakran távoli, nehezen megközelíthető területek miatt. A versenyek növekvő népszerűsége természetesen azt jelenti, hogy egyre jövedelmezőbb a versenyszervezés feladata, ám ezzel együtt nőnie kell a résztvevők biztonságának hatékonyabb megszervezése is.

Ezzel összefügg például a kötelező felszerelések átgondolt tartalma, az egyéni balesetbiztosítás megléte, az egészségi állapot alkalmasságát igazoló orvosi igazolások igénye és persze az egészségügyi és mentőcsapat apparátusának megszervezése, illetve a létszám szükség szerinti növelése, ha az indokolt.

Amíg jól felkészült rendezőkkel van dolgunk és az esemény gondosan szervezett, az ultrafutás még extrém környezetben is biztonságos lehet. Egészségügyi szempontból pedig a hosszú távú állóképességi sportoknak, megfelelő felkészülés esetén, jóval több pozitív hatása van, mint amennyi kedvezőtlen jelenséggel számolnunk kell, akár hosszabb távon is.