Borítókép: Interjú Macpherson Évával: "Az egészségmegőrzés  nálam mindig felülírja  a sportteljesítményt”

Interjú Macpherson Évával: "Az egészségmegőrzés nálam mindig felülírja a sportteljesítményt”

Forrás: Szabó Ágnes
Hivatalos végzettsége szerint természetgyógyász, okleveles fitoterapeuta és funkcionális táplálkozási tanácsadó. Komplementer és alternatív gyógyítással foglalkozik, ami azt jelenti, hogy természetgyógyászként kiegészíti a hagyományos orvosi módszereket és bizonyos helyzetekben tud helyettük alternatívát kínálni. Szakmai tudását főként sportolóknál és futóknál kamatoztatja, nem mellesleg a Runner’s World szakértője is.

Bevallom, kissé elfogult vagyok Évával kapcsolatban, számomra is rengeteg segítséget nyújtott már: akár egy „érdekes” eredményt találtam a laborleletemben, akár az első maratonim frissítéséről volt szó. Nagyon tetszik, ahogyan vélekedik az egészségről és a sportteljesítményről, és az is, hogy rengeteg sportolónak segített már javítani az állapotán vagy teljesítményén. Egyébként minden futótáborunkban tart előadást is, de a runnersworld.hu szakértői között is megtalálod.

Többször hallottam már tőled hangsúlyozni, hogy nem dietetikus vagy. Miért szögezed ezt le mindig ilyen határozottan?

Macpherson Éva: Számomra nagyon fontos, hogy megértsék az emberek, hogy én nem vagyok dietetikus és nem vagyok sportdietetikus sem. Ezt egyrészt tiszteletből mondom azok felé az emberek felé, akiknek ez a szakmájuk és ezzel foglalkoznak. Természetesen vannak átfedések a területeink között és ki tudjuk egészíteni egymás munkáját, de én azt nem tanultam, és ezért nem is azzal foglalkozom. Másrészt ezt a klienseim felé is ki kell emelni, hiszen tőlem ne várják, hogy például étrendet írjak nekik.

Nem csak futókkal foglalkozol, te magad is az vagy.

MÉ: Igen, 7 éves koromban kezdtem el futni. Lakótelepen laktunk, délutánonként pedig, amikor hazaértem az iskolából, az volt a lövésem, hogy körbe-körbe futkároztam a házak körül. Nagyon szerettek a szüleim, de sok volt otthon a konfliktus, és elsősorban azok elől menekültem el. Megszoktam, hogy számomra a futás egy mentális terápia, aztán később atletizáltam, de a futás lelki szempontból is fontos maradt. Később, 28 éves koromban a szállodaiparban dolgoztam, és az egyik hotel topmenedzsmentjének egyetlen női tagja voltam, a stressz pedig kikészítette az egészségemet. Ekkor kutattam a megoldásokat, végül pedig a természetgyógyászat és az egészségtudatos életmód volt az, ami segített.

Forrás: Szabó Ágnes

Hogyan kapcsoltad ezt össze a futással?

MÉ: Elkezdtem egyre többet tanulni a természetgyógyászat és az egészség témakörében, és azt láttam, hogy nagyon sokan figyelnek az egészségükre, és sokan futnak is, de a kettő között nem mindig van kapcsolat, és az okokat és összefüggéseket nem látják. Ezért missziónak tekintettem, hogy megmutathatom az embereknek, hogy hiába étkeznek egészségesen, ha nem mozognak, és hiába futnak, ha közben nem figyelnek az egészségükre. Később pedig rájöttem, hogy ez egy piaci rés is, és még mélyebben beleástam magam a témába. Szakmailag is nagyon érdekelt, ebben az irányban tanultam, kutattam és kezdtem el tapasztalatot is gyűjteni.

Ha futás és egészségtudatos életmód, mivel keresnek meg a legtöbben?

MÉ: Több típus van. Az egyik, hogy az illetőnek valamilyen egészségügyi problémája van, például csontritkulás, pajzsmirigybetegség vagy inzulinrezisztencia, és azért kezd el sportolni, hogy ezen javítson, tőlem pedig azt várja, hogy segítsek abban, hogy az életmódját és táplálkozását is igazítsuk ehhez. Itt egy alapproblémát igyekszünk megoldani, hogy az illető meggyógyuljon. Én persze nem tudok meggyógyítani mindenkit, ismerem a kompetenciám határait, de tudok abban is segíteni, hogy milyen vizsgálatokra, orvosra van szükség. Viszont gyakran arról van szó, hogy meg kell vizsgálni, hogy a kliens eleget alszik-e? Hogyan táplálkozik? Úgy sportol-e, hogy azzal a gyógyulását szolgálja? Stb. Ha pedig ezeket helyre tesszük, gyakran helyreáll a szervezet orvosi kezelés nélkül is. A másik, amikor komoly sportteljesítménnyel rendelkező emberek keresnek meg, hogy szeretnének fejlődni. Ilyenkor megnézzük, hogy a nagy terhelés hogyan hat az egészségükre, mert az mindig visszahat valahogyan. Például, ha egy futó minden reggel hajnalban kel, és heti 80–100 kilométert fut, egészen biztos, hogy a hormonrendszerében akadnak elváltozások. Ha én ezeket az elváltozásokat megtalálom, és teszek számára javaslatokat arra, hogyan kompenzálhatja, és ő ezeket meg is teszi, akkor az egészségi állapota és a teljesítménye is javul majd. De van olyan is, hogy futóedzők (akiknek amúgy nagyon köszönöm, hogy megbíznak a tudásomban) küldenek hozzám sportolókat, mert bármennyire is betartja a futó az edzéstervet, mégsem fejlődik vagy épp csökken a teljesítménye. Sokszor nagyon egyszerű dolgokról van szó, ami a laborleletből kiderül (pl. vashiány), és könnyedén tudjuk kezelni. Ezek az elváltozások gyakran nem olyan komolyak, hogy orvoshoz kellene fordulni velük, mert néhány táplálkozás- és életmódbeli változtatással kezelhetők.

Te mit látsz, futóknál mik a legtipikusabb elváltozások?

MÉ: Az egyik, hogy az emésztőrendszer milyen állapotban van, és ennek sokszor ahhoz van köze, hogy a különböző sportélelmiszereket nem megfelelően fogyasztják. Az izotóniás italoknak, géleknek funkciójuk van, és megvan a szerepük és helyük a táplálkozásban. Azonban nincs mindig rájuk szükség, például ha valaki lemegy kocogni 40 percet és ahhoz bedob 1-2 gélt, az már nem a rendeltetésszerű használat. Ez egy rossz megközelítés: napközben kellett volna úgy táplálkozni, hogy ne legyen szükség gélre 40 perc kocogáshoz. Szóval az egyik irány az emésztőrendszer elváltozásai, a másik pedig a hormonrendszerrel kapcsolatos. Ebben két oldal van: az egyik tápanyaghiányból fakad, a másik a mellékvese túlterheléséből. Ezekből sok probléma következhet nőknél, például a cikluszavar, funkcionális meddőség, miómák kialakulása, korai menopauza... stb.

A funkcionális táplálkozás az egyik „gyógyító eszközöd”, ez mit jelent?

MÉ: Azt, hogy személyre szabottan, egy adott ember állapotára vonatkozólag megvannak azok az ételek, amelyek számára jók, és amelyek rontják az egészségügyi állapotát. Nem arról van szó, hogy általánosságban azt mondjuk, hogy „csontritkulásod van, egyél sok kalciumot”, hanem speciálisan, a te problémádra állítjuk össze, mely ételek használnak, és melyek kerülendők a gyógyulásod érdekében. Ez egyébként nevezhető gyógyászati segédeszköznek is, ami kiegészítheti az orvosi kezelésedet. Ennek a módszernek már van államilag akkreditált képzési rendszere, amelyet én az elsők között végeztem el, orvosokkal, dietetikusokkal és néhány más természetgyógyásszal egyetemben.

Nagyon fontosnak tartod a személyre szabottságot, de vannak olyan alapelvek, amik minden sportolóra és emberre igazak?

MÉ: A legfontosabb, hogy nem egészséges, ha energiadeficit van, de az sem, ha valaki túl sokat eszik az energiafelhasználásához képest. A másik, hogy milyen minőségű élelmiszereket fogyaszt, tehát hogy legyenek azok a legkevésbé feldolgozottak, és minél természetesebbek, tisztábbak.

Mit gondolsz az étrend-kiegészítőkről?

MÉ: Szerintem szükség van rájuk, de alaposan át kell gondolni, hogy mire és mennyire. Nem jó mindenkinek ugyanaz, mert a szervezetek között is van különbség, de a táplálkozása is más az embereknek. Elsősorban arra kell törekedni, hogy az étrendünkkel magas tápanyag- és vitamintartalmú, tiszta, természetes ételeket juttassunk be, és ezt kell kiegészíteni bizonyos hatóanyagokkal. Például, ha a magnéziumról van szó, akkor azt szoktam mondani, hogy három oldalról kell megközelíteni: először meg kell nézni, hogy mi az az élelmiszer, amiben ez a legmagasabb arányban található meg, s utána meg kell nézni, hogy hol van jó minőségű étrend-kiegészítő. Harmadrészt egy korszerűbb módszer, hogy manapság már sok hatóanyagot be lehet juttatni krém formájában, a bőrön keresztül: ezt is érdemes megfontolni.