Egyszer és mindenkorra számoljunk le ezzel a futóalkat dologgal!

Ha egy futónak feltesszük azt a kérdést, hogy miért kezdett futni, nagy valószínűséggel kapjuk válaszul azt, hogy azért, mert fogyni szeretett volna. Rengeteg sikersztorival találkozhatunk a közösségi médiában, és nagyon sok olyan sikeres versenyzőt ismerhettünk már meg nálunk is, akik elképesztően látványos átalakuláson mentek keresztül a futásnak köszönhetően. Ennek ellenére a mai napig állandó téma például egy futópálya öltözőjében az ideális futósúly, és sajnos nagyon sokan küzdenek testképzavarral is az amatőr sportolók között.

A futás népszerűségével párhuzamosan közben szépen nőtt a futóedzői szakma iránti kereslet is, és manapság már nagyon sok hobbifutó kér segítséget profitól, ezzel is jelezve a külvilágnak és persze önmagának, hogy igenis komolyan veszi a sportolást. Így készülnek futók ezrei hétről hétre, határozott célokkal és elkötelezett tudatossággal, az edzőktől pedig sokszor nem csak edzéstervet, hanem életvezetési tanácsokat is kapnak. Akkor is, ha nem kérnek. Tény, hogy edzőként a futás mindennapokba történő beillesztése, a tudatos táplálkozás, a grammra kiszámolt frissítési stratégia alapvető elvárás, ám azt olykor elfelejti néhány szakember, hogy nem olimpikonokkal és világversenyre készülő született tehetségekkel dolgoznak a legújabb világcsúcsért, hanem egyszerű, hétköznapi dolgozó emberekkel, akik családdal, munkával, háztartással, és mindennapos problémákkal küzdenek. Épp ezért egy olyan elejtett mondat az első edzői konzultáción, mint hogy „Hát nem vagy éppen futóalkat…“ egy életre megbélyegezheti egy mondjuk 24-es BMI-vel rendelkező, de nagyon is lelkes egyén sorsát, aki mondjuk a havi fizetésének közel 20%-át fordítja amúgy egy ilyen jellegű prémium szolgáltatásra valamelyik tömeges online edzéstervező cég egy neves szakemberénél.

Szóval az, hogy éppen kinek mi az ideális futósúlya, eléggé megfoghatatlan kérdés, és semmiképp sem lehet ráhúzni egy általános sablonra. Nyilván a magasság-testsúly-zsírtömeg-izomtömeg aránya sok mindent befolyásol a futásban, de sajnos attól, hogy futunk, nem biztos, hogy ez látszik is rajtunk. Ez van. Tisztelet a kivételnek. Összességében még mindig inkább legyen valakinek hobbisportolóként az átlagosnál kicsit magasabb BMI-je, minthogy a kórosan sovány szintet kopogtassa, pláne nőként, évek óta nem létező menstruációval, hulló hajjal, és folyamatos sérülésekkel. Mert hosszú távon az egészségtelen önkép akár ide is vezethet. Vagy idő előtti kiégéshez, ami szintén nem ritka amatőr sportolók között sem.

Szabó-Kopjár Ildikó okleveles sportdietetikus tapasztalatai szerint egyébként már egyre nyitottabbak a futók is a szakemberek segítségére a táplálkozást illetően is, és a táplálkozási tanácsadók többsége a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag fogyni vágyó páciensekkel dolgoznak együtt. Ugyanis Ildikó elmondása szerint hozzá is többen fordultak már azért, mert elsődleges céljuk nem a fogyás, hanem hízni, pontosabb egészséges mértékben erősödni szeretnének. És a szakember arra is felhívja a figyelmet, miszerint tévhit, hogy az ilyen problémával küzdő sportolóknak könnyű dolga van, sőt! A dietetikus véleménye ugyanis az, hogy hízni legalább annyira nehéz, fogyni. Na tessék, végre egy jó hír azoknak, akik szerint a vékonyabb embereknek mennyivel könnyebb! Még futni is…

Akár magas, akár alacsony, akár vékony, akár erősebb testalkatú a rajtrácson és a célkapuban végül úgyis mindenki egyenlő. A táv teljesítését senki nem veheti el tőled, sem a céljaidat, sem pedig a futás iránti elköteleződést. És ehhez semmi szükség mérlegre, csak a futócipődre és a kitartásodra, ami amatőrként már önmagában is felér egy olimpiai dobogóval sok esetben. Készülj akár az első 5 vagy 10 kilométeredre, az első félmaratonodra, vagy épp egy maratonra, a nem a súlyod határozza meg azt, hogy milyen futó vagy. Hiszen futó vagy, és csak ez számít!