Borítókép: Hormonkisokos

Hormonkisokos

Forrás: Getty Images
A belső elválasztású mirigyek nagy szerepet kapnak testünk működésének irányításában, szabályozásában. Az endokrin és az idegrendszert együtt nyugodtan hívhatjuk szervezetünk kapitányainak. Ez a rendszer rendkívül bonyolult és összetett, bármilyen sokat tudunk már róla, még mindig vannak felderítetlen foltok, vitás pontok a működésében.

Amint egyre több egészségügyi tünetről, betegségről derül ki, hogy "hormonzavar" áll(hat) a hátterében, úgy nő egyre inkább a laikusok, illetve az érintettek érdeklődése is a hormonális rendszer iránt. Cikkünkben sorra vesszük a belső elválasztású mirigyeket és az általuk termelt legfontosabb hormonokat, ezek feladatait, hogy legalább elnagyolt térképet kapjunk erről a szövevényes labirintusról.

A belső elválasztású mirigyek rendszere – más néven hormonális vagy endokrin rendszer – a szervezet megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen hormonokat választja ki. Na de mire kellenek nekünk ezek a hormonok? Anélkül, hogy a részletekbe belevesznénk, általánosságban elmondhatjuk, hogy a hormonoknak információközvetítő szerepük van (kémiai jeltovábbítók), csakúgy, mint az idegsejteknek. A hormonok információszállítása a véráramon vagy a nyirokkeringésen keresztül történik, ezért ez jóval lassabb folyamat, mint az idegsejteké: a hormonok által közvetített információs jelek hatása hosszabb ideig – akár hetekig is – kitart.

Európai Hormon Nap

"Számítanak a hormonok" - 2022. május 23.

A hormonális folyamatok jelentőségének és a hormonháztartás zavarainak jobb megismertetéséért az Európai Endokrinológiai Társaság 2022-től bevezette az Európai Hormon Napot.

Az Európai Endokrinológiai Társaság kezdeményezéséről további részletek IDE KATTINTVA olvashatóak!

Az endokrin rendszer fő alkotóelemei

Hipotalamusz:

Hormonok termelődését segítő vagy azokat gátló hormonjaival szabályozza a hipofízis – és azon keresztül más perifériás hormonszervek – működését. A hipotalamusz a köztiagyban található, ez a legmagasabb szinten szabályozó belső elválasztású mirigy. A teljes endokrin rendszerre jellemző ez a szigorúan meghatározott, hierarchikus, alá-fölé rendeltségi viszony, amelyben a hipotalamusz a legnagyobb főnök. A serkentő és gátló hormonok mellett a hipotalamusz termeli az ADH-t (antidiuretikus hormon) és az oxitocint, amelyek aztán a hipofízis hátulsó lebenyében tárolódnak.

ADH: Feladata, hogy a vesében fokozza a vízvisszatartást. Az elsődleges vizeletből vízvisszaszívás történik, így segít a szervezetnek az állandó megfelelő mennyiségű víz megtartásában.

Oxitocin: Kettős szerepe van. Egyrészt létfontosságú a szüléshez, hatására indulnak el a méhizmok összehúzódásai – a görcsök –, másrészt a szoptatásban, a tej kilövellésében segít, szintén az emlőben található simaizomsejtek összehúzásával. Érdekességképp: az oxitocint is hívják boldogsághormonnak (az endorfin mellett). Szorongásoldó hatása van, orgazmus közben nagyobb mennyiségben kimutatható a felszabadulása.

A hipotalamusz a fentiek mellett termel például dopamint és endorfint is, az előbbi a jutalomérzés kialakulásáért is felelős vegyület, ami hormonként és neurotranszmitterként is funkcionál, az utóbbinak a fájdalom csillapításában jut többek között fontos szerep.

A hipofízis (agyalapi mirigy):

Apróbb cseresznye nagyságú szerv, amely a hipotalamuszhoz kapcsolódik. A hormonok az elülső lebenyében termelődnek, a hátsóban raktározódnak. Több olyan hormont is termel, amely más hormontermelő mirigyre van hatással.

GH (növekedési hormon): Más belső irányítású mirigy működését nem irányítja, önálló szerepe van. A növekedést, fejlődést segíti, hatására minden olyan anyagcsere-folyamat, ami a növekedés irányába hat, fokozódni fog.

FSH (follikuluszstimuláló hormon): legfőbb feladata a nőknél a tüsző érésének elindítása, férfiaknál a spermiumok érésének serkentése.

LH (luteinizáló vagy sárgatestműködést serkentő hormon): Az FSH-val közösen erősítik egymás hatását. Nőknél az ovulációra és a sárgatest fejlődésére hat. Férfiaknál a tesztoszterontermelést stimulálja.

LTH (prolaktin vagy laktotrop hormon): Elsődleges feladata a tejelválasztás megindítása, serkentése, emellett számos más élettani feladatra gyakorol hatást. Érdekességképp: szintje folyamatosan, a menstruációs ciklust követve, de napi szinten is ingadozik, stressz hatására például bizonyítottan növekszik. A magas prolaktinszint a petefészek csökkent működéséhez és menstruációs, fogamzásos zavarokhoz vezet.

TSH (pajzsmirigyserkentő hormon): Mint a nevéből is kiderül, a pajzsmirigy működésére hat, azt stimulálja.

ACTH (mellékvesekéreg-stimuláló vagy adrenokortikotrop hormon): Hatására a mellékvesekéreg rétegeiben fokozódik a hormontermelés.

MSH (melanocita-stimuláló hormonok): Legfőbb feladatuk a bőrünkben és hajunkban található festékanyag termelődésének szabályozása.

A pajzsmirigy:

A nyakon, a gége előtt szimmetrikusan elhelyezkedő szerv, belső elválasztású mirigy, amelynek működését a hipofízis kontrollálja. A pajzsmirigy által termelt hormonok a tiroxin, a trijód-tironin és a kalcitonin.

Tiroxin és trijód-trionin: A sejtek elégséges energiaellátásáért felelős folyamatokat irányítják a szervezetben. Az idegrendszer egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen vegyületek. Mindkét hormon tartalmaz jódot, működésüket a jódhiány súlyosan gátolja. Ha ezekből a hormonokból túl kevés termelődik, pajzsmirigy-alulműködésről beszélhetünk, ami az anyagcsere lelassulását, elhízást, energiavesztést, szellemi, fizikai lassultságot, de akár depressziót is okozhat. A túltermelés kóros fogyást, szapora pulzust, magas vérnyomást, kóros hajhullást, illetve egyéb bőr- és körömproblémákat vonhat maga után. A pajzsmirigy megnagyobbodását a közhiedelemmel ellentétben a túl- és alulműködés egyaránt okozhatja.

Kalcitonin: A csontok egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, segíti a kalcium beépülést csontjainkba.

A mellékpajzsmirigy:

A pajzsmirigy szövetébe ágyazódott kis sejtcsoportok, amelyek a PTH (parathormon) nevű hormonunkat termelik. Ennek feladata – konyhanyelvre lebutítva – vérünk kalcium- és foszfátszintjének szabályozása.

A mellékvese: Páros szerv, a vesék felett helyezkedik el. Velő- és kéregállományból tevődik össze, mindkét állomány termel hormonokat. A mellékvesekéreg három elkülöníthető rétegből áll, ennek megfelelően három különböző szteroidhormon-típust termel.

Mineralokortikoid hormonok: A szervezek ásványianyag-háztartását szabályozzák.

Glikokortikoid hormonok: Ide tartozik a kortizol is – ez a leggyakrabban emlegetett stresszhormon. Ezek a hormonok felelősek többek között a szervezet egészséges stresszreakciójának kialakulásáért és fenntartásáért. Egy egyre gyakoribb, de nehezen kiszúrható egészségügyi probléma manapság a mellékvese-fáradtság néven emlegetett állapot, amelyet a hosszú ideig elviselt, túlzott stressz okozhat. Legtipikusabb tünetei a folyamatos fáradtság, a hasi elhízás, az enyhe depresszió, nőknél a súlyosbodó PMS, az erős vérzés.

Androgének: Férfi nemi hormonok (például tesztoszteron), amelyek kisebb mértékben ugyan, de a női szervezetben is jelen vannak, hiszen itt is szerepük van.

A mellékvesevelőt a szimpatikus idegrendszer részének tekintik, itt termelődik az adrenalin és a noradrenalin, amelyek a szimpatikus idegrendszerben neurotraszmitterként működnek. Ezek felelősek a szervezet vészhelyzeti, készenléti reakcióiért. Növelik a szívfrekvenciát, az izomtónust, emelik a vércukorszintet.

"A meneküléshez vagy harchoz nélkülözhetetlen energialöketet adnak a szervezetünknek."

A hasnyálmirigy:

A hasnyálmirigyünk kettős elválasztású mirigy, külső elválasztású mirigyként különféle, emésztésért felelős enzimeket termel. Ez különösen izgalmas szerv: festési eljárással kimutatták, hogy a szövetében olyan sejtcsoportok különülnek el, amelyek endokrin, azaz belső elválasztású funkciót töltenek be. Ezeket Langerhans-szigeteknek nevezték el egy német patológus tiszteletére. Az emberi hasnyálmirigyben nagyjából egymillió ilyen sejtcsoport található. Az általuk termelt hormonok között található az inzulin és a glükagon, amelyek szervezetünk vércukorszintjét igyekeznek egyensúlyban tartani.

A petefészek:

"Ez a szervünk elképesztően okosan van kitalálva, felépítve és finomhangolva."

Női mivoltunk minden elfogultságát félretéve állíthatjuk: ez a szervünk elképesztően okosan van kitalálva, felépítve és finomhangolva. Ha semmi nem zavar be a működésébe, ámulatba ejtő, ahogyan hónapról hónapra teljesít. A hipofízis hormonjai hatására termeli a tüszőhormont (ösztrogéneket) és a sárgatesthormont.

Az ösztrogének (legfontosabbak az ösztradiol, az ösztron és az ösztriol): Az FSH hatására érésnek indult tüsző kezdi termelni az ösztrogént, amelynek a ciklusban betöltött legfontosabb szerepe a méh nyálkahártyájának felépítése, regenerálása. A megnövekedett ösztrogénszint negatív visszacsatolással csökkenti az FSH hatását, így fokozatosan előtérbe kerülhet a tüszőrepedést és a sárgatest kialakulását irányító LH hatása.

A sárgatesthormon (progeszteron): Ovuláció után a kiürült tüszőből létrejön a sárgatest, amely a progeszteront termeli. A sárgatesthormon hatására tovább vastagszik a méh nyálkahártyája, ezzel felkészül arra, hogy a megtermékenyített petesejt szépen, biztonságosan beágyazódhasson.

AMH (anti-Müller-hormon): A petefészek tüszői termelik, az életkor előrehaladtával egyre csökken a vérben mérhető koncentrációja, majd a menopauza beállta előtt néhány évvel teljesen eltűnik. A korai embrionális fejlődésben van szerepe. Szintjének mérése jelenleg a meddőségkezelés egyik kulcsinformációját szállítja: a petefészek rezervkapacitásáról és stimulálhatóságáról árulkodik. Szintjét csupán néhány éve tudjuk mérni, kimutatni.

A méhlepény (placenta): a terhesség alatt a magzatot tápláló szervünknek belső elválasztású funkciója is van, hormonokat is termel.

hCG (Human Choriogonadotropin): Ez az első hormon, amit a méhlepény termelni kezd, 10 nappal a beágyazás után már kimutatható a jelenléte vérből, vizeletből. Ezt a hormont érzékelik a terhességi tesztek is. Szerepe a progeszteron és az ösztrogén termelődésének fenntartása.

hPL (Human Placentaris Lactogen): Az emlőt készíti elő a tejtermeléshez. A fentiek mellett a placenta folyamatosan termel ösztrogént és progeszteront, mindkettő elengedhetetlen a terhesség egészséges lefolyásához.

A herék: A férfi nemi hormont, a tesztoszteront termelik.

Belső elválasztású mirigyek mellett más szerveink is termelnek hormonokat, például a vese, a máj, a szív, sőt, az emésztőrendszerünk is. Nyilvánvaló, hogy a fenti összefoglalónkkal csupán a felszínt kapargattuk, de reméljük, sikerült rávilágítani a legfontosabb összefüggésekre és főleg arra, hogy a rendszer alkotóelemei milyen nagy mértékben függenek egymástól. Ha egyvalami "elromlik", annak a rendszer egészére hatása lesz: könnyen lehet, hogy a tünetek teljesen máshol jelentkeznek, mint ahol a probléma gyökerei lapulnak, ezért is annyira nehéz ezeket diagnosztizálni. Kitartó kutatással, alapos és figyelmes orvossal, türelmes és együttműködő pácienssel viszont sikerülhet.

(Ez a cikk az Éva magazin Egészség 2017/03. különszámában jelent meg a Firstmed Orvosi Központ közreműködésével)