futas betegseg epilepszia idegrendszer keto

A futás nekem igazi áldás - egy epilepsziás futó vallomása

Forrás: Jessica Carranza-Pino
A mexikói Jessica Carranza-Pino 2017-ben, a bátyja tragikus elvesztését követően kezdett futni gyászfeldolgozási célból. A futást akkor sem hagyta abba, amikor epilepsziás lett, örökbefogadott egy kutyát, akinél később, szintén diagnosztizálták a betegséget. Ők ketten ennek ellenére azóta elválaszthatatlan futótársak, és minden nap együtt futnak.

"A rohamok 2017. áprilisában kezdődtek, de még akkoriban fogalmam sem volt, hogy mi okozhatja" - kezdi élettörténetét a mexikói könyvtáros. "32 éves voltam, és az állapotom egyre romlott, az orvosok sem tudták mi okozhatja a tüneteimet. Kezeltek tífuszos lázzal, majd szklerózis-multiplexre gyanakodtak, de a demencia, és az agydaganat is felmerült. Teljes bizonytalanságban éltem hónapokon keresztül, és muszáj volt valami, ami segít átvészelni ezt a nehéz időszakot. Fizikailag is kezdtem rosszul lenni, de élni akartam. Ezért júniusban elhatároztam, hogy elkezdek futni. Nem féltem, azt éreztem, hogy szükségem van arra, hogy kiszakadjak a mindennapi őrületből."

Egy vasárnap reggel azonban teljesen megváltoztatta Jessica életét, amikor kisétált a postaládájához kedvenc újságjáért.

"Remegtem, nagyon rosszul éreztem magam, de tudtam, hogy megjött a lap, amit nagyon vártam. Kivonszoltam magam a postaládáig, amikor hirtelen elsuhant az utcánkban közel 100 kerékpáros. Épp a helyi triatlonversenyünk volt aznap, és bennem akkor, ott, ahogy megláttam milyen könnyedén tekernek el előttem a versenyzők, megváltozott valami. Sírni kezdtem az irigységtől, és megfogadtam, hogy én is képes leszek arra, hogy rajthoz álljak egy versenyen" - idézi fel a sorsfordító pillanatot Jessica.

Forrás: Jessica Carranza-Pino

"Még aznap közöltem a családommal a terveimet, a párom akkoriban aktívan kerékpározott, így támogatóan fogadták, csak annyit kértek, várjam meg a végső diagnózist, mielőtt versenyezni kezdek. De én nem akartam várni, elkezdtem edzeni, a páromra pedig mindenben számíthattam. Türelmesen megtanított kerékpározni, pedig volt, hogy olyan rohamom volt bringázás közben, hogy a mentő vitt el az út széléről. De ő végig hitt bennem, tudta, hogy képes vagyok bármire."

2017. októberére kiderült, hogy epilepsziával kell Jessicának szembenéznie, de ennek ellenére nem engedte el triatlonos álmait, sőt, még intenzívebb edzésbe kezdett.

"A bringázások után elkezdtük idővel a ráfutásokat is. Az úszástól féltett a párom, mert az epilepsziásoknál fokozott kockázatot jelent a fulladás veszélye, ezért azzal vártunk, amíg a gyógyszereket beállítják számomra. A futást viszont leírhatatlanul élveztem, akkor jöttem rá, hogy ez az, amire valóban szükségem van. Viszont a gyógyszereket nem tudtam megszokni, szörnyű mellékhatásokat éltem át, ezért elkezdtem alternatív terápiák után keresgélni. Így találtam rá a ketogén diétára, amit olyan epilepsziás gyerekeknek fejlesztettek ki, akik nem reagáltak jól a gyógyszerekre."

Decemberben pedig egy új taggal is bővült Jessica családja, méghozzá egy igazi futótárs személyében.

"Machete volt az utolsó kutya, aki a menhelyen maradt volna Karácsonyra, ezért a párom hazahozta nekem. Azt mondta, ő lesz az én védőangyalom. Fogalmunk sem volt még akkoriban arról, hogy ő is epilepsziás. Nagyon hamar összeszoktunk, közben pedig én az orvosom és a családom teljes tiltakozása mellett elkezdtem az étrendet, és kitartásom bizonyításra nyert. Hat hónap alatt, gyógyszerek nélkül 95%-kal csökkentek a rohamaim, miközben a futást nem hagytuk abba, Machetével hetente többször is eljártunk. Csatlakoztam a helyi futóközösséghez, és már terepre is eljárunk, jelenleg 50-60 km-es heteket futunk."

Jessica legfontosabb kiegészítői, amik nélkül el sem tudja képzelni a futásait:

Makadámiadió: A kedvenc nassolnivalóm, hihetetlenül finom. Ez az egyetlen frissítő, amit hosszú futásra mindig viszek magammal.

CBD olaj: Ez segít szabályozni a központi idegrendszeremet, de része a regenerálódásomnak is. Minden este lefekvés előtt használom, és enyhíti a fejfájásokat.

Fitneszgyűrű: A biztonság hatalmas prioritás számomra. Mindig nagyobb biztonságban érzem magam, amikor ezt a gyűrűt viselem.

Kompressziós zoknik: Ezek nélkül segítenek megelőzni a kellemetlen sípcsontfájdalmakat, csak ilyenben tudok már futni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világszerte 50 millió epilepsziás ember él, és sokan szenvednek kontrollálhatatlan rohamoktól. Jessica felismerte, hogy epilepsziásként mennyit tehet a futókért, és hazájában az epilepsziás futók egyik nagykövetévé vált.

"A futás lehetővé tette számomra, hogy felfedezzek magamban egy mély belső erőt, ami önbizalmat ad. A futás adott bátorságot ahhoz, hogy visszamenjek a főiskolára, hogy saját vállalkozásba kezdjek, de pozitív értelemben megváltozott az önmagammal és a másokkal való kapcsolatom is. A futás bizonyos értelemben a meditációm, futás közben kapok teret ad az önvizsgálatra. Azt hiszem, ha mindenkinek lenne valami ilyen jelentőségteljes dolog az életében, amihez ennyire tud kötődni, a világunk sokkal jobb hely lenne."

Forrás: https://www.runnersworld.com/runners-stories/a42626032/how-running-changed-me-jessica-carranza-pino/