Friss kutatás szerint a hobbifutók közel fele lesérül

Jonatan Jungmalm, a Göteborgi Egyetem sporttudományi szakemberének kutatása szerint a szabadidős szinten futók majdnem fele szenved sérüléseket. Doktori disszertációjának részeként Jungmalm több mint 200 18 és 55 év közötti hobbifutót vizsgált egy éven keresztül. A vizsgálatban való részvételhez legalább egy éve futniuk kellett, az elmúlt évben átlagosan legalább 15 km-t futottak hetente, és legalább hat hónapja sérülésmentesek voltak. Kiderült, hogy a futók 46 százaléka lesérült az alatt az időszak alatt, amíg tartott a vizsgálat. A leggyakrabban térdsérülésről számoltak be (az összes sérülés 27 százalékát teszik ki), illetve az Achilles-ín és a vádli területe volt értintett (körülbelül a sérülések 25 százaléka).

Jungmalm eredményei szerint, akik korábban voltak már sérültek nem futással összefüggésben, közel kétszer olyan valószínű, hogy sérülést szenvednek el futással összefüggésben is, mint azok, akiknek nem volt semmilyen megelőző sérülése. A kutatás eredményeit a közelmúltban publikálták a Journal of Orthopedic & Sports Physical Therapy folyóiratban.

Emellett az is kiderült, hogy a rövidebb ideje futóknál magasabb arányban fordulnak elő futással összefüggő sérülések, sőt egy korábbi kutatás azt is igazolta, hogy a futósérülések kialakulása a leggyakoribb oka annak, ha valaki abbahagyja ezt a mozgásformát végleg.

„A futók számára a legnagyobb tanulság ebből az elővigyázatosság kellene, hogy legyen, hiszen látható, hogy mennyire gyakoriak a sportsérülések körükben” – mondta a szakember. „A szabadidős futók átlagosan legalább egy sérülést összeszednek körülbelül 225 óra futás alatt. Az, hogy erről mit gondolnak a futók, nem része a kutatásnak, de futóként szerzett tapasztalataim azt mondják, hogy sok futó nem ismeri el a sérülés tényleges kockázatát.”

Szintén nem része a kutatásnak, hogy valamilyen konkrét stratégia segített-e a sérülések kockázatának minimalizálásában, de Carol Mack gyógytornász elmondta, hogy a kockázati tényezők közé tartozik a hibás edzésterhelés, a kevés tapasztalat és a szervezet biomechanikai problémái.

Edzésterhelés

Jó példa a gyorsaság fejlesztése, ami idővel sok hobbifutónál felmerül, ám ahhoz, hogy gyorsasági edzésmunkát végezzen egy futó, pontos adatokkal kellene, hogy rendelkezzen a saját szervezetére vonatkozóan. Ehhez szükség van előzetesen egy terheléses vizsgálatra és egy hozzáértő edzőre, illetve eszközre, amivel mérhetőek az adatok. Nem véletlen, hogy bizonyos tapasztalatok és tudás nélkül a gyorsító edzéseknek komoly sérülésveszélye van.

Jungmalm munkájában látható, hogy gyorsaságot fokozó edzéseket követően négy sérülés keletkezett. A magasabb intenzitású edzések kockázatot jelentenek, a hobbifutóknak tisztában kell lenniük ezzel, mint ahogyan azzal is, hogy ilyen típusú edzések után a regenerációra is kell időt hagyni. Ezért is van komoly szerepe egy jó szakembernek bármilyen hobbifutó célokhoz igazodó felkészítésében.

Tapasztalat

A kevesebb ideje futók sérülési aránya magasabb, vagyis minél tapasztaltabb egy hobbifutó, annál nagyobb az esély arra, hogy időben észlel olyan jelenségeket önmagán, amik egy-egy sérülés korai előjelei lehetnek. Tudni kell a kellemetlenségek között különbséget tenni, mi az, mi még „jó” fájdalom és mi az, ami már nem. És persze tudni kell, hogy például egy gyorsító edzésnek hogyan kell felépülnie. Időt kell szánni az izomzat előkészítésére, a gyorsító munka tempóit, intenzitását pontosan kell belőni és az edzést követően ügyelni kell a megfelelő levezetésre, nyújtásra, illetve azt is tudni kell, hogy egy gyorsító edzés után másnap, milyen (intenzitású) mozgásforma segíti a regenerációt.

Biomechanika

Ha rendszeresen megsérülsz és gyakori, hogy ebben azonos vagy hasonló területek érintettek, érdemes szakember segítségével megnézetni a futómozgást, statikai, egyensúlyi állapotot. Könnyen lehet, hogy pontosan meghatározható az oka a visszatérő kellemetlenségeknek, amiken gyógytornával, manuálterápiával, erősítésekkel, a futótechnika változtatásával lehet segíteni.