Versenyzés nélkül is lehetsz nagyon motivált!

Állandó fotósunk és szerzőnk, Szász Norbert, azaz Szasza ebben a versenymentes időszakban is nagyon lelkesen gyűjti a kilométereket. Valójában nincs különösebb titka, mégis megoszt két olyan kapaszkodót vagy ötletet, ami segíthet abban, hogy átlendülj ezeken az ingerszegény hónapokon.

Azon szerencsések közé tartozom, akik alapvetően nem a versenyekért futnak, a mindennapos edzéseim motivációja nem ez. Persze érthető, hogy valakinek ez a fontos, ez ad értelmet a futásnak, ám sajnos, ha a futás önmaga eszköz, könnyen lehet, hogy cél nélkül okafogyottá válik. Saját magad számára könnyíted meg az edzéseket, ha ebben az időszakban átprogramozod a futás okát! Például úgy, hogy keresel más célt!

Versenyezz egykori önmagaddal!

Az okosórák és az ahhoz kapcsolódó applikációk kérés nélkül naplózzák minden futásomat, így kis kereséssel vissza tudom tekinteni, hogy a 2 évvel ezelőtti felmérő futásomon, hogyan teljesítettem, milyen idővel futottam le egy távot, tájékoztató jelleggel még a pulzusadataim is láthatóak, valamint naplózni is tudom a pár soros mondatban lejegyzett futással kapcsolatos akkori érzéseimet. Így van korábbi referenciaidőm egy referenciatávon, illetve terep útvonalon.

Volt egy elhúzódó sportsérülésem, ami miatt hónapokig nem tudtam sportolni. Szerencsére a sérülés helyrejött és azóta is monitorozom a fejlődésemet, illetve azt, hogy el tudom-e érni a sérülés előtti formámat. Időnként önigazolás gyanánt, hogy jó úton járok-e vagy puszta kíváncsiságból felmérő futásokat végzek adott távon vagy útvonalon. Ilyesmihez két dologra van szükség: erős elhatározásra, hogy végigcsinálom és egy sportórára, ami rögzíti az adatokat. Az elmúlt időszakban két ilyen felmérő futásom is volt.

Aszfaltos félmaraton, a Margitszigeten: igaz 2 éve kisebb társaságban egymást segítve, egymás bajuszát húzogatva futottam egy 1:29-es félmaratont, míg idén egyedül, fél perccel gyengébbet, de érzésre könnyebbet.

Szurdokpüspöki - Muzsla útvonal: a szűk 7 km hosszú és több, mint 600 m szintemelkedést tartalmazó pálya igazi kihívás. Emlékeim szerint 2 éve nagyon jól ment a futás és talán ki is hoztam magamból a maximumot. Szűk 50 perc alatt értem fel, idén bíztam benne, hogy meg tudom közelíteni azt az időmet, ami azt jelenti, hogy a forma is hasonló. Őszintén szólva mindent beleadtam és fél perccel hamarabb felértem a Muzsla csúcsára.

Versengj és ne versenyezz!

Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb élménye az volt, amikor a hajdani MVSC futótagjai, mint baráti társaság sportot űztek mindenből. Nemcsak a pályán versengtek egymással, hanem a versenypályán kívül is. Folyamatosan játszottak például ilyesmit: ki dobja közelebb a pénzérmét a falhoz, ki tud több krémest megenni, ki bír tovább állni fél lábon. Nem kellett más hozzá, csak egy stopper és persze olyanok, akikkel lehet versengeni, barátok, társak, akik hozzánk hasonló képességgel, ügyességgel, gyorsasággal, állóképességgel rendelkeznek.

Ha úgy tetszik a másikhoz hasonlítjuk magunkat. Én valamiben jobb vagyok, mint a másik, ő valamiben jobb, mint én. Motivál, hogy fejlődjek, meg akarom valamiben közelíteni, akár „meg is verni”. Mit kell tennem, hogy jobb legyek nála? Csupa kis apró játék impulzus, ami színesíti a mindennapokat. Sikerélményt ad és ösztönöz nap mint nap. Persze ez az egész csak akkor működik, ha helyén kezeljük önmagunkat és a társaink hasonló formában vannak, mint mi, illetve ha nem vesszük az egészet vér komolyan, hisz ez alapvetően játék.

Ékes példája enne a 2,5 évvel ezelőtti kis háziversenyünk Sanyosszal. Ha hajszálnyival is, de gyorsabban értem célba a fémaratoni távon, ami viszont nem változtatott semmit a jó kapcsolatunkon.

Ilyesmi célokat megfogalmazhatsz magad is futótársaid segítségével bármikor. Nem kell hozzájuk szervezett esemény, rajt és célkapu, mégis kellő motivációt adhatnak ahhoz, hogy színesebbé, izgalmasabbá és mozgalmasabbá váljanak a hétköznapok most is.