Borítókép: Versenybeszámoló: Gerecse Tavaszi Terepfutás

Versenybeszámoló: Gerecse Tavaszi Terepfutás

Forrás: https://www.facebook.com/ttthseterepfutas/
Véletlenül botlottam bele a Gerecse Tavaszi Terepfutás hírébe, pedig már ez volt a negyedik rendezés, nekem eddig mégis elkerülte a figyelmem ez a profi szervezésű, családias verseny.

Pár hete, Tatán futottam az Öreg-tó partján, s miközben nézelődtem ide-oda futtomban, egy fa törzsére rögzítve láttam meg az esemény szórólapját. Gyorsan fotóztam is egyet, hogy meglegyenek a főbb információk, ha úgy áll, indulnék rajta. A leghosszabb táv 26 km volt, amelyre a verseny hetében, az utolsó nap végül beneveztem. Maroknyi mezőny volt csupán, de már a versenyközpontban érezhető volt, hogy mégis minden részletet gondosan megterveztek a szervezők. Pontos és jól látható útvonaljelölés – bár ott volt a track az órámon, de egyszer sem kellett ránéznem. Jó helyeken és elegendő mennyiségben kialakított frissítőpontok, kínálatukból ugyan összesen 2 deci vízzel éltem. Számos ponton fotósok és mindenkitől sok szurkolás, buzdítás menet közben. A célban meleg tea, lángos, zuhanyzási lehetőség, masszázs várta a befutókat és profi módon, képernyőn megjelenített eredménylisták az aktuális állapotnak megfelelően. 3000 forintot fizettem a nevezésért, nem kérdés, hogy kiváló ár/érték arányú rendezvény volt. Nagyon ajánlom jövőre, akár családi programnak is, hiszen gyerekek számára is van futás, íjászat, sportlövészet.

terepfutás,edzőverseny,Gerecse,tempófutás
Infóplakát fa-barát módon rögzítve.

A rajt előtt pár hasznos infoval ellátott bennünket a verseny szervezője, majd 10 órakor útnak indultunk. Béla a 160-168-as zónát határozta meg. Az alapozós időszak kezdete óta nem futottam ilyen magas pulzuson ennyit, tehát kb. december közepe óta. Kíváncsi voltam hát, milyen érzés lesz újra „futni”. A rajtot követően nem igazán finomkodtam az első kilométereken, hamar el akartam érni a célzónát, aztán felvenni a pulzus alapján és a szintemelkedésnek megfelelően az utazótempót. Igen hamar megszólalt a belső hang, miszerint ez baromi kemény lesz. Két komoly emelkedő volt az útvonalon, közülük is az első a hosszabb és meredekebb. Azt éreztem, alig-alig haladok, miközben a pulzusom ott van, ahol lennie kell. Pont ezt a részt nem ismertem, nem tudtam, meddig kell még felfelé cammogni. Folyamatosan láttam az első lányt magam előtt, igaz több száz méterre, de így is motiváló volt.

terepfutás,tempófutás,edzőverseny,Gerecse
Forrás: A verseny weboldaláról
Csupán két emelkedő, de kemény volt, pláne a Gerecse számomra ismert lankáihoz képest.

Az első ponton időmérés után mentem tovább. Csak izotóniás itallal terveztem menni, Sponser Competition, ismerős íz, bevált összetétel, bekeverve 1 liter, plusz egy pici betárazva, csak vízzel kell keverni. Folyamatosan kortyoltam. Ahogy rátért az útvonal a sárga sávra, kezdtem megkönnyebbülni, mert tudtam, hogy mindjárt itt az enyhet adó lejtő. Téptem is lefelé, ahogy csak bírtam. Amolyan dózerféle út ez, de igen köves egy szakaszon, okosan kellett minden lépést megválasztani. Aszfaltos, vékonyabb talpú cipőben voltam, ami egyébként nagyon kényelmes, itt azért, néha megbökött egy-egy nagyobb és élesebb kő alulról. De látva a tempót az órám kijelzőjén, kevésbé foglalkoztam a cipőtalp és kövek kérdésével. Érdekes volt látni, hogy a pulzusom, alig esik lefelé, hiába futottam lejtőn. Amolyan pontos feladatmegoldásnak tűnt ez így, hiszen mindig kérdés, hogy tudok-e olyan tempóban haladni lefelé, hogy ott se essen a zóna alá a pulzus. Jelen esetben még az alsó érték is aránylag magas volt. Szuper hát, eddig meg is vagyunk!

terepfutás,edzőverseny,Gerecse,tempófutás
Forrás: https://www.facebook.com/ttthseterepfutas/
Nem a madárcsicsergős, napfényes erdőt élveztem, hanem koncentrált feladatmegoldás volt.

Valahogy az előttem lévő lány is közelebb került, bár érdemben nem sokkal. A sárga sávról a sárga körre tértünk, ezt a részt már nem ismertem, soha nem jártam még arra. Az ösvény lejtése, állapota továbbra is engedte, hogy lendületesen haladjak. Közben a sárga körből kék kör lett, és szépen kisimult a lábunk alatt a talaj…többé kevésbé legalábbis. Ez volt számomra talán a legkellemetlenebb szakasza az útvonalnak. Szántók mentén futottunk, kitett, napos részen, délelőtt 11 már elmúlt és igen meleg volt. Persze, még nem a nyári 30-35 fokos forróság, de éppen kellemetlen ahhoz, hogy erősen vágyódni kezdjek a verseny legvégére, pedig ekkor még másfél óra volt előttem. Érdekes, ahogyan a szervezet adaptálódik az őszből a télbe, majd a télből a tavaszba és így tovább. Az első tavaszi melegek (értsd 20 fok körüli hőmérséklet) ugyanúgy fejbe tudnak kólintani, mint az első nyári forróság. Amikor pedig milyen klassz lenne 20 fokos klímán edzeni. Ilyenkor olyan, mintha semmi nem lenne elég jó a szerencsétlen futóembernek. Szóval vártam a végét, számoltam a perceket, de tartottam a pulzust.

terepfutás,edzőverseny,tempófutás,Gerecse
Hegynek fel a piros sávon Vértestolnáról.

A második frissítőpont után röpke 10-15 percre átvettem a vezetést a lányok között. Tiszavirág életű elsőségem után beláttam, hogy ebből a futásból nem tudok többet kihozni annál, mint amit éppen, ez pedig kevés ahhoz, hogy megtartsam, illetve visszaszerezzem a pozíciót. Őszintén szólva, jól esett elengedni a versengés nehéz súlyát. Így is éppen elég nehéz volt már nekem (jaj szegény én). De hiába, na, az elmúlt hetek kemények voltak és ez itt nem az „olimpia”. Egy edzőverseny, amely így ebben a formában is teljesen elégedetté tehet. Piros sáv, majd ismét sárga és végül jelzetlen részek vezettek vissza a rajtba. Kihoztam ebből a futásból azt, amit tudtam. 2.35.30-cal finisheltem, 1 perc 10-zel az előttem futó lány mögött, a második helyen. Öröm az is, hogy korombéli „lány” volt az „ellenfél”, a fiatalok mögöttünk majd negyed órával kezdtek beérkezni. Szuper állapotfelmérő futás volt és bizakodással telve várom a Mátrabérc-et.

Az eredmények itt böngészhetők.