Vajon milyenek a női futók? Malatinszky Szofia futóedzővel beszélgettünk!

Valójában sokszor foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, mert minket, szerkesztőket is érintenek ezek a témák, illetve tapasztaljuk magunkon a női nemhez kapcsolódó, sportolást, futást érintő különbözőségeket, amik ráadásul életkoronként és élethelyzetenként is változhatnak.

Mivel ezt a hónapot arra szántuk, hogy kifejezetten nagy hangsúlyt kapnak a női futók a témáinkon keresztül, ezért megkérdeztünk egy edzőt, aki nem mellesleg maga is nő, hogy meséljen arról, milyen a közös munka a női futóival. Malatinszky Szofival beszélgettünk.

Van bármilyen eltérés az edzői munkádban, ha lányokkal vagy fiúkkal dolgozol?

Nincs. Minden tanítványommal a folyamatos fejlődésre törekszem az egyéni képességeik, céljaik és életkörülményeik figyelembevételével és tiszteletben tartásával.

Találkoztál már olyan nehézséggel edzőként, ami kifejezetten női futókhoz kapcsolódott?

Nem általánosítanék, de szinte csak nőknél találkoztam eddig azzal a jelenséggel, hogy annyira meg akar felelni (nekem vagy magának vagy mindkettő), hogy a végtelenségig stresszeli magát a futástól, majd ettől aztán a kért tempókat rendszeresen vastagon elfutja. Ez egy veszélyes kör, hiszen így hiába írom ki a könnyű munkát, ők akkor is elmennek a falig majdnem minden edzésen, amiből következik az, hogy nem úgy jönnek az eredmények, ahogy szeretnénk, kimerülnek, motivációt vesztenek, legrosszabb esetben még jön egy sérülés is. Ha ilyen probléma van valakinél, azt nagyrészt úgy szoktam áthidalni, hogy ha egy mód van rá, akkor pulzus alapon írom ki a munkát a tempó helyett. De ez se mindig megoldás, mert nem minden feladattal lehet ezt megcsinálni. Ilyen esetben szerintem érdemes leásni a mélybe, és feltárni az okokat, mert ez nem szokott megoldódni attól, hogy megbeszéljük, miért nem jó ez az irány.

Mik a leggyakoribb ambíciók egy nő számára futóként?

Szerintem nagyjából ugyanaz, mint a férfiak esetében: adott távon időt javítani, illetve hosszabb távokon is kipróbálni magukat. Felnőtt amatőrökkel dolgozom, többnyire nem helyezésekért mennek. Ha mégis beesik egy-egy érem, akkor nagyon örülünk, de alapvetően mindenki elsősorban magával versenyez.

Elszántságban, motiválhatóságban van különbség nők és férfiak közt a futás világában?

Én nem igazán látok különbséget, illetve szerintem ez nem annyira a nem, mint inkább a személyiség függvénye.

Mik a leggyakoribb nehézségek egy nő számára, ha futásról van szó? Élethelyzetekre gondolok, mint amilyen egy családos, kisgyermekes nőé vagy akár az elvált anyáké.

Ez egy érdekes kérdés. Az ember azt gondolná, hogy egy nőnek esetleg nehezebb felszabadítani és adott esetben a családdal elfogadtatni a sportra szánt idejét. Ezzel szemben sokkal többször látom azt a felállást, hogy felnőtt férfiak nem tudnak edzésre vagy edzőtáborba jönni - vagy csak kimenni és önállóan megcsinálni az edzésüket -, mert otthon feszültség van belőle.

Van olyan táv, amit nem javasolnál egy nőnek, mert úgy gondolod, sok egy női szervezet számára?

Ezt megint nem a biológiai nemtől tenném függővé. Minden értelmes táv vállalható, ha mögötte van a megfelelő felkészülés, és az adott test alkalmas rá. Ez egy fontos kritérium, mert nem minden test alkalmas mindenre.

Itt persze megoszlanak a vélemények, mi számít értelmes távnak és értelmes tempónak az adott távra, ebbe most én nem mennék bele, maradjunk annyiban, hogy sokkal kevesebb embernek kellene szerintem maratonokat és ultrákat teljesíteni (szándékosan nem azt írtam, hogy FUTNI, mert sok esetben sem a tempó, sem a mozgás nem nevezhető futásnak), mint ahányan ezt teszik.

Mi a legnagyobb siker, amit elértél egy vagy akár több női futóddal?

Ahogy említettem, felnőtt amatőrökkel dolgozom, többségüknek félmaraton a fő távja, esetleg maraton. Nem tudok országos helyezésekről beszámolni (kivéve az elitben versenyző OCR-es tanítványom esetében). Amiről be tudok számolni, az a minimális számú sérülés, a motivált és fegyelmezett – sok esetben valóban profin kivitelezett – edzésmunkák, és az egyéni csúcsok több évnyi közös munka után is.

Bár amatőrök, de bármikor meg tudnak csinálni egy szakszerű bemelegítést gimnasztikával, futóiskolával. Hogy a pályaedzéseken sokszor másodperc pontossággal futják a kért köridőket, és hogy mindezt jó hangulatban, csapatként teszik. Hibát mindig lehet találni, de bármelyikük futómozgása vastagon belefér az amatőr futók felső 5-10%-ába. És most ez ugyan a lányokról szólt, de természetesen a srácaimra is igaz.

A témát hamarosan folytatjuk, amikor is edző szakértőnk, Markocsán Sándor mesél arról, milyenek a lányok, ha futásra adják a fejüket.