ultrafutás, Ultrabalaton, futás párban, futás csapatban,

Mi történik, amikor 210 kilogramm nekifeszül 210 kilométernek, avagy Ultrabalaton párban Nagy Péter és Zelcsényi Miklós előadásában

Forrás: Szász Norbert
Ha valakikről, talán róluk kevésbé gondolta volna a hazai futótársadalom, hogy párba állnak és Ultrabalatont futnak jövő májusban. Még talán önmaguk számára is meglepő volt az ötlet, ami lehet, hogy poénból született, de nagyon is komolyra fordult.

Készülnek, terveznek, talán kicsit a súlyuk is csökken, mi pedig szurkolunk nekik és figyeljük az eseményeket. Nagy Péterrel, az UB atyjával és Zelcsényi Miklóssal, az esemény jelenlegi verseny-igazgatójával beszélgettünk a jövő évi NN Ultrabalaton után egy héttel rájuk váró páros teljesítésről.

Ki találta ki, hogy álljatok párba és fussátok le együtt az Ultrabalatont?

Nagy Péter: Gyermekkori vágyam volt, hogy bekerülhessek a Runner’s World-be és ez volt a legegyszerűbb módja (nevet). Az igazság az, hogy szerintem arcoskodtunk egymással egy UB gálavacsorán. Tudod, öltönyben az embernek nagy a szája, ha futásról van szó. De másnap is az volt és lecsaptunk erre a lehetőségre.

Zelcsényi Miklós: Igen azon a gálavacsorán bátran fogadkoztunk, ahogy ez Szilveszter éjszaka is lenni szokott. Aztán már nem tudsz kihátrálni belőle, mert mégiscsak megígérted. Úgy érzem egyébként, hogy az Ultrabalaton – ami mások számára verseny – nekem, de szerintem Péternek is, olyan, mintha a gyerekünk lenne. És valahol mélyen mindig ott volt a gondolat bennünk, hogy de jó lenne egyszer elindulni rajta. Viszont ez komoly nehézségbe ütközik az én esetemben, mert az UB megszervezése és lebonyolítása olyan mentális és fizikális teher, ami egyszerűen lehetetlenné teszi a versenyen való indulást. Amikor Petiben felmerült a páros gondolata, borzasztóan tetszett az ötlet. Adottá vált egy ilyen cél és erre megalakult egy csapat. Ilyenkor nagyon fontos, hogy olyan emberrel fuss, aki vagy érzelmileg áll közel hozzád, vagy valamilyen oknál fogva kedveled, vagy van egy olyan közös célotok, ami mind a kettőtöket motivál. Szerintem az Ultrabalaton teljesítése ilyen számunkra.

Ultrabalaton, ultrafutás, futótárs,
Forrás: Szász Norbert

NP: Én szerencsés vagyok, mert nálam mind a három fennáll (nevetnek). Nem kérdezted, hogy miért csináljuk, pedig készültem a válasszal (nevet). Alapvetően mind a kettőnknek van valamilyen nagyon amatőr sportmúltja, egy időben nagyon bele voltunk csavarodva a futásba. De mind a ketten elveszítettük a motivációnkat a futással kapcsolatban, a versenyszervezés során. Meg időnk sem volt rá. Szerintem ez a cél, amit kitűztünk magunk elé, nagyon jó motiváció arra, hogy fussunk. Én 10 éve keresem a motivációt ahhoz, hogy rendszeresen fussak újra, most ezt is megtaláltam.

Ha jól tudom a felkészülés nemcsak a futásról szól, hanem egyben komoly életmódváltás is lesz számotokra?

ZM: Amikor ez az egész elkezdett körvonalazódni, nagyon jól esett látni, hogy Peti családtagjai részéről milyen erős támogatás érkezett. Eszter, a felesége kifejezetten örült, hogy újra futni fog. Ebben a saját magam helyzetét is felismertem. Elhanyagoltuk magunkat az életvitelünk és a munkánk miatt. Felugrott jó pár kiló, azok a tempók és távok, amiket régen futni tudtunk, a messze ködben elvesztek. Egy ilyen cél nagyon erős motivációt ad a változtatásra, főleg akkor, amikor a társam, akivel futok majd, teljesen hasonló problémával küzd.

NP: Valóban itt szeretném jegyzőkönyvbe mondani, hogy mind a ketten nagyon sokat köszönhetünk a családtagjainknak, akár a Balaton körbefutásáról legyen szó, akár a korábbi Ultrabalatonok megszervezéséről.

Nem érzitek azt, hogy sokkal több időt kellett volna adnotok magatoknak erre a felkészülésre ahhoz, hogy egy esetleges kudarcnak kisebb esélye legyen?

ZM: Én szerencsés helyzetben vagyok, mert tavaly már megpróbáltam egy hasonló teljesítést, tehát ismerem ezt a projektet. Tavaly elkezdtem egy életmódváltást, az akkori súlyomhoz képest már 12-14 kilóval könnyebb vagyok. Ugyanaz lett volna a cél, mint most. A barátaim segítettek volna abban, hogy körbe tudjak érni, de a felkészülésre nagyon rövid időt hagytam. A páros UB teljesítéshez lényegében öt félmaratont kell futni, én a felkészülésben eljutottam oda, hogy már négyszer teljesítettem a 17 kilométert egy napon belül, de az ötödikre nem tudtam kimenni, mert nagyon nagy fájdalmaim voltak. Tehát egyszer már vallottam kudarcot és tudom emiatt is, hogy nagyon kemény dologra vállalkoztunk. Nem egy félmaratonig vagy maratonig nehéz eljutni, mert ha fölszívjuk magunkat, akkor egy maratont lehet, hogy akár most is tudnánk teljesíteni, hanem az a nagyon nehéz, amikor újra és újra ki kell menni és teljesíteni a távot. Mi már nem vagyunk fiatal srácok, másként regenerálódunk a második, harmadik szakaszoknak nekimenni komoly fizikai fájdalommal jár.

Viszont, ami a felkészülésben nagyon jó, hogy ezen keresztül én-időt kapunk, ami arról szól, hogy kimegyek futni és csak magammal foglalkozom. Ez is nagyon lényeges ebben. Szerintem mind a kettőnkben megvan az, – legalább is bennem mindenképpen – hogy elég sok ember követ bennünket. Van, aki drukkol és persze vannak ellendrukkerek is. A drukkereknek szeretnénk megfelelni, jó példát mutatni, az ellendrukkereknek pedig be szeretnénk bizonyítani, hogy mi ezt végig fogjuk csinálni. Azt viszont tudom, nagyon kemény melót kell beletenni ahhoz, hogy úgy tudjunk majd odaállni egy héttel a hivatalos Ultrabalaton rajtja után, hogy elmondhassam, én mindent megtettem a felkészülés során és olyan állapotban vagyok, ami fizikailag képessé tesz a teljesítésre. Úgy szeretnék rajthoz állni, hogy elmentem a felkészülés során akár a falig, sőt még azon is túl. Kapunk olyan üzeneteket, amikben az áll, hogy motiválunk másokat. És igen, az egész nemcsak rólunk szól, hanem azokról is, akiket ki tudunk mozdítani a komfortzónából. Hogy igen, 50 felett is ki lehet tűzni komoly sportcélokat.

Ultrabalaton, ultrafutás, futás párban,
Forrás: Szász Norbert

NP: Azért, ha azt látja bárki, hogy itt van két 50 feletti, mázsa feletti ember, akik meg tudják csinálni, az valóban működhet. De visszatérve a kérdésedre, hogy nem hagytunk-e kevés időt a felkészülésre, nyilván az nem lenne motiváló, ha azt mondanám, hogy majd 60 éves koromban párban körbefutom a Balatont. Ennek volt realitása, de, ahogy Muki mondta, bele kell tenni a munkát és nem csak az edzések szempontjából, mert alapvetően egyikünk sem egy zellerszár-ropogtató alkat, tehát szeretünk enni. Emiatt is nagy kihívás, mert meg kell, hogy küzdjünk mindezzel. Ami még nagyon fontos, az elején megbeszéltük, hogy szívatjuk egymást és küldünk a másiknak például egy tál mákos gubát ebéd utánra, de aztán rájöttem, hogy engem sokkal jobban motivál, amikor Muki kiteszi a videót az edzésről. Ez számomra is plusz löketet ad arra, hogy aznap este elinduljak futni. Benne van a pakliban, hogy lesérülünk, ezzel számolni kell, de nem mondhatom azt, hogy „bocs Muki, fusd le mással, mert én eltoltam az időt”. A futás egyéni sport, de szerintem az Ultrabalaton bebizonyította az elmúlt 15 évben, hogy a futás egyben csapatsport is. Szerintem sokkal élvezetesebb így. A csapat az, ami plusz motivációt ad. Szerintem mind a ketten csapatjátékosok vagyunk.

Hol tartotok ahhoz képest, ahol szerintetek most, fél évvel a verseny előtt tartani kellene? (Az interjú 2022. október közepén készült, a szerkesztő.)

ZM: Én picit le vagyok maradva. Hedonista vagyok, borzasztóan szeretek kajálni, súlyproblémáim vannak.

NP: Ezt nyugodtan írhatod majd többes számba…

ZM: Tehát nekem a legnagyobb harc ebben az egészben az étkezés. Sajnos ebből a szempontból állok rosszul, mert hiába vetettem be különböző módszereket – nálunk már van a hűtőn papír, hogy „Muki 5 után ne nyúlj bele”, de minden nap belenyúlok 5 után. Az edzésmunkát, amit eltervezek, jól tartom. Most heti 30 kilométert futok és kétszer 1 órát bringázok, még pedig azért, mert amíg nagy a súlyom, addig próbálom kímélni az ízületeimet. Botond is javasolta, hogy próbáljam meg a keringést bringán helyrehozni és minél több súlyt veszíteni. Ha csak futással készülök és 100 kilométeres heteim vannak, az nagyon komolyan terheli az ízületeket. De van még egy nagy álmom. Nagyon szeretnék kockás hassal odaállni erre az eseményre. Egyszerűen idegesít, hogy a két fiamnak olyan hasa van, mint a szikkadt agaraknak, persze nagyon jól néznek ki. Azt szeretném, ha készülne egy olyan családi fotónk, ahol a két gyerek között állok és nekem ugyanolyan kockás a hasam, mint az övék.

NP: Maradjunk a realitások talaján (nevetnek). Én inkább kockás ingben nyomom.

ZM: Azzal egyetértek én is.

NP: A kockás ing egyébként is fontosabb, mint a kockás has. De alapvetően én nem vagyok ilyen bátor, meg annál jobban ismerem magamat. Szurkolok Mukinak, hogy ezt megcsinálja. De például van egy vita közöttünk – lassan már házasság szintjén vagyunk, tehát mindenben egyetértünk – de Muki azt a versenystratégiát látná jónak, ha ötször futnánk félmaratont, én pedig tízszer futnék 10 kilométert. Ezt legkésőbb január elején eldöntjük Botond segítségével. És ez nem arról fog szólni, hogy kinek van igaza, hanem meg kell nézni, hogy melyiknek van nagyobb realitása. Aztán lehet, hogy a kialakított tervet éles helyzetben felborítjuk.

ZM: Ez azért lényeges, mert nem mindegy, hogy mire készülsz. Arra kell készülni, amiben megállapodunk.

ultrafutás, Ultrabalaton, futás párban, futás csapatban,
Forrás: Szász Norbert

Nagy Péter, Ultrabalaton versenyigazgatója 2007-2013

Közgazdászként hét évig dolgozott a Concorde csoporton belül, majd sporttal kapcsolatos vállalkozásokat vezetett. 2016 óta a Red Lemon kommunikációs ügynökség társtulajdonosa és a cég pénzügyi és infrastrukturális vezetője. 2006-ban egy Bécs-Budapest csapatos teljesítést követően fogalmazódott meg benne az Ultrabalaton, mint verseny gondolata. Az ötlet hamar szárba szökkent, a szervezéshez frissen megismert futótársa, Szász Norbert is segítségül érkezett. 2007 júniusában rendezték meg először az Ultrabalatont. Ezt követően Péter és szervezőtársai 2013-ig voltak az esemény gazdái. 2014-től vette át tőlük a stafétát Zelcsényi Miklós. Ám az Ultrabalatonhoz azóta is különleges kötelék fűzi. Egykor négy órán belüli maratont futott és nagy büszkesége, hogy teljesítette párban a legendás, 320 kilométeres, ötnapos ultramaratoni versenyt, a Bécs-Budapest Szupermaratont.

Zelcsényi Miklós, Ultrabalaton versenyigazgatója 2014-től

Majd húsz évig a vendéglátóiparban tevékenykedett vállalkozóként, majd 2012-ben szervezett először sporteseményt egy triatlonverseny formájában, ez volt a Balatonman Triatlon fesztivál. Ezt követte idővel a Maratonman futóversenyekből álló sorozat. Legnagyobb eseménye az Ultrabalaton, melyet 2014 óta szervez és mára az ország legnépesebb tömegsport eseményévé, illetve legnagyobb presztízsű hazai ultrafutó versenyévé vált. Fiatal kora óta sportol. Középiskolás korában kosarazott, húszévesen elkezdett az ökölvívás iránt érdeklődni, a harmincas éveit pedig a fallabda töltötte ki, majd jött a futás és a triatlon. 2006-ban teljesítette az első maratonját, 2010-ben pedig az első hosszútávú triatlont Nagyatádon.

A teljes interjú megtalálható a 2022/5. lapszámban sok egyéb érdekességgel a futás világából!

Runner’s World 2022/05 (digitális verzió)

Runner’s World 2022/05 (digitális verzió)

A legújabb Runner’s World fő témája a téli futások és az alapozás, hogy ebben az időszakban is megtartsd az egészséged, a fittséged és a teljesítményed, és magabiztosan kezdhess el majd készülni a tavaszi versenyekre. Ezen kívül a zene is főszerepet kapott, hiszen az egyik leghűségesebb futópartnered lehet, ha jól használod. Hazai futók pedig el is mondják, melyek a kedvenc zenéik az edzések alatt. A címlapon Szakács Gergő, akit bár dalszövegíró, zeneszerző és énekes minőségben ismerünk legtöbben, szenvedélyes futó is. Természetesen az izgalmas interjúk és történetek sem maradtak el, jó olvasgatást mindegyikhez! További információk: https://www.runnersworld.hu/megjelent/uj-runners-world-szakacs-gergo

995 Ft

1095 Ft